/

Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket

3 perc olvasás

Tizenkét fellépőnek tapsolhattunk a III. Berhidai Folkfesztiválon

„Hagyományainkat nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” – vallja Sebő Ferenc. Ennek a valódi megélésnek egyik ékes bizonyítéka az immár harmadik alkalommal megtartott, berhidai Folkfesztivál, amelyen a közeli és kissé távolabbi települések népművészeti közösségei zenés, táncos produkciói egymás után népesítik be a színpadot.

A folkfesztivál hallatán elsőként a táncra, zenére, a színes viseletekre és a jó hangulatra gondolunk, de egy ilyen rendezvény sokkal több ennél! Arról az örökségről szól, amit generációk adnak tovább egymásnak, amelyben benne van elődjeink élete, gondolkodása, öröme, bánata, ünnepe és hétköznapja – mutatott rá a rendezvény résztvevőit köszöntve, Dancsó Valéria, a művelődési ház vezetője, megerősítve és folytatva a fent idézett megállapítást, miszerint: A népzene, a néptánc nem csupán megőrzendő érték, hanem ma is élő, folyamatosan alakuló kultúra. Akkor marad igazán életben, ha műveljük, továbbadjuk, ha vannak, akik megtanulják, megszeretik és sajátjukként viszik tovább. A hagyomány ugyanis nem attól él, hogy emlékezünk rá, hanem attól, hogy megéljük. És éppen ezt teszik azok a néptáncosok és zenészek, akik ma együtt vannak velünk. Munkájukkal, elhivatottságukkal nemcsak szórakoztatnak, hanem érzéseket is közvetítenek. Megmutatják, hogy a népi kultúra nem a múlt lezárt fejezete, hanem egyértelműen a jelenünk része, amely képes megszólítani a fiatalokat, és az idősebbek egyaránt.

A Berhidai Folkfesztivált a helyi Rokolya Néptánccsoport kezdeményezte és szervezte meg immár harmadik alkalommal. A csoport vezetője, Turcsányi Istvánné, Póli elárulta: jó házigazda módjára, minden évben lelkesen készülnek a rendezvényre. Már napokkal a program előtt izgatottan sürögnek-forognak, szorgosan dolgoznak a tagjaik azért, hogy a fellépőket vendégül lássák, és valamennyien jól érezzék magukat ezen a találkozón, hiszen ahogyan azt az intézményvezető beszédében is hangsúlyozta: Egy ilyen takálkozó összeállítása sokkal több, mint egy program. Ötlet, lelkesedés, kitartás, rengeteg háttérmunka és mindenekelőtt jó közösség kell hozzá, olyan emberek, akik hisznek abban, hogy érdemes időt, és energiát fordítani a közös értékekere, akik nemcsak saját maguknak szeretnének élményt teremteni, hanem másokat is meg akarnak szólítani, összehozni. A Rokolya Néptánccsoport szervező munkája jó példája annak, hogy egy helyi közösség mekkora értéket képes teremteni, és annak, hogyan képes egy-egy hagyományőrző közösség túlmutatni saját, mindennapi tevékenységén.

Ez az őszi folklórtalálkozó remek alkalom arra, hogy a különböző települések közösségek együtt legyenek, megismerjék egymás táncait, zenéit, hagyományait, miközben régi kapcsolatok frissülnek, új kapcsolatok, barátságok születnek, hiszen a népművészetnek van egy különleges nyelve: nem szükséges hozzá magyarázat, mert a ritmus, a dallam, a mozdulat mindenkit képes megszólítani a népdalokban, néptáncokban – fogalmazott Dancsó Valéria. Idén tizenkét csoport, zenekar állt színpadra: Csermák Zsolt, Fecskefészek Citerás Tanoda, Gyöngyvessző Gyermek-néptánccsoport, Kacabajka Folkműhely, Lencseszemek Asszonykör, Muskátli Néptánccsoport, Okuláris zenekar, Őszi-Búza Népdalkör, Ringató Balaton Néptánccsoport, Rokolya Néptánccsoport, Tikhegyi Gyöngytyúkok és Kakasok, Vilonyai Népdakör.

A fergeteges produkciók után, amelyekben többek között megelevenedtek, életre keltek moldvai, szilágysági, nyírségi, bukovinai vagy Balatoni dalok és táncok, a látványos, élményt adó műsor végén a fellépőket közös vendéglátás és jókedvű beszélgetés várta, és annak reményében köszöntek el egymástól, hogy jövőre ismét szívesen találkoznak majd Berhidán.

Kövess: