A szerény Márton és a libagágogás
A német nemzetiségi hagyományőrzés egyik látványos színfoltja a ködös, didergő novemberrel együtt érkezik meg városunkba: 11-én ugyanis minden évben a lámpások hosszú sora világítja be a kora esti szürkeséget. A Német Nemzetiségi Önkormányzat a két általános iskola és óvoda növendékeinek közreműködésével eleveníti fel a Szent Márton-napi legendát és a hozzá kapcsolódó hagyományokat.
A Márton-napi lámpás felvonulás német és osztrák területről érkezett szokás. A fény Márton jóságára, a megosztott köpeny legendájára emlékezteti a résztvevőket. Németországban a legnagyobb felvonulásokat lovas vezeti, aki Szent Mártont jeleníti meg. Magyarországon főleg óvodák, iskolák és települések rendeznek hasonló lámpás vagy fáklyás sétákat. Idén Berhidán az volt a terv, hogy a diákok és az ovisok a Lakath-parkban kezdik az ünnepséget, de az eső miatt az Ady Iskolában találkoztak a gyerekek és kísérőik. Minden esztendőben rövid jelentben idézik fel azt a történetet, amikor nagyon régen, 316 körül Savariában, a mai Szombathelyen született Márton, egészen fiatalon római katona lett, de szíve mélyén mindig szerény és együttérző maradt. A legismertebb legenda szerint egy igen hideg éjszakán Amiens városkapujánál felfigyelt egy didergő koldusra, akit annyira megszánt, hogy kettévágta a köpenyét, és a felével betakarta a szerencsétlen, remegő férfit. Szerénységét az is bizonyítja, hogy amikor Tours püspökévé választották, nem akarta elfogadni a magas tisztséget, ezért amikor érte jöttek, elrejtőzött a baromfiólba, de a gágogó libák elárulták, hol keressék őt az elöljárók. Úgy tudják, 397-ben halt meg. Ünnepe, november 11. a temetésének napja, amihez számos néphagyomány és szokás kapcsolódik.

A legenda szerint Márton nem akart püspök lenni, ezért bújt a libaólba, de a gágogó libák elárulták. Innen ered a mondás is: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.” A szokásnak gyakorlati oka is volt: novemberre meghíztak a libák, és Márton-nap után kezdődött régen a karácsony előtti böjti időszak, ezért előtte még bőségesen lakmározhattak.
Mint megtudtuk, iskoláinkban és óvodáinkban már napközben elkezdődött a Márton-napi felkészülés. A II. Rákóczi Iskolában délelőtt a hatodik osztályos tanulóink megható műsor keretén belül elevenítették fel Sankt Martin történetét és hívták fel a figyelmet a jócselekedetek fontosságára, a 2.osztályosok az idei ünnepre megtanult német dalt énekelték. Egy újítással is készültek: a gyerekek megtölthették iskolájuk lámpását: az általunk véghez vitt jócselekedeteiket egy papírra írták fel, vagy rajzaikon mutatták be, és ezeket mind, az erre az alkalomra készült, különleges lámpás őrzi, hiszen a fénye – a legenda szerint — a szeretetet és a jóságot szimbolizálja. Az alsós osztályokban lámpásokat készítettek, amelyeket a felvonulásra vittek magukkal a tanulók.

Az esti ünnepség házigazdája pedig az Ady Iskola volt. Itt a diákok rövid előadásukkal felelevenítették Márton megható történetét, délelőtt pedig megemlékeztek Szent Mártonról, és átbeszélték életének máig ható tanulságait is, kiemelve az embertársaink iránti együttérzés és a jócselekedetek fontosságát. Az iskola udvarán színvonalas műsorral várták a Rákóczi iskolából érkező társaikat, majd hosszú sorokban indultak el lámpásaikkal, végig vonulva a környező utcákon és a Lakath park sétányán. A rendezvény végén visszatértek az Ady Iskolába, ahol finom zsíros kenyér és forró tea kíséretében egymás társaságát is élvezték mind a diákok, mind a pedagógusok. A Német Nemzetiségi Önkormányzat hagyományápoló rendezvénye minden év novemberében fényt hoz a gyermekek szürke hétköznapjaiba, és felhívja a figyelmüket az emberségre és az egymás iránti felelősségre, arra, hogy vegyék észre, és lehetőségeik szerint segítsék a rászoruló társaikat.

Köszönjük az iskolák fotóit!
