A héten elkezdődött egy újabb, az 2026/2027- es tanév
Szeptember elsején ismét megszólalt az iskolacsengő jelezve, hogy vége a hosszú nyári vakációnak, újra itt van a szorgalmi időszak diáknak, pedagógusnak egyaránt. Augusztus utolsó napjai már a felkészülésről, a tankönyvek és a tanszerek beszerzéséről szóltak. Szerencsére, a családi kasszákat igencsak megterhelő feladatot idén sokak számára jelentősen megkönnyítette az először folyósított iskolakezdési támogatás, ami elsősorban a rászoruló gyermekek beiskolázását segítette.
„A fényes nyár búcsút intett,
felénk tart az ősz megint,
sulicsengő hívja ismét
kisdiákok ezreit.
Látjuk, hogy a kis elsősök
arcán mosoly suhan át.
Kívánjuk, hogy zárják ők is
szívükbe az iskolát!”
Mentovics Éva sorait idéztük, amelyek hűen tükrözik a kora őszi napok fontos történését: a menetrendszerűen érkező iskolakezdést. Városunk két általános iskolájában több száz gyermek vett részt az új tanév megnyitóünnepségén, köztük azok az első osztályos kisdiákok, akik idén kezdték meg iskolai tanulmányaikat. Sokan talán úgyanúgy érezték magukat a tanévnyitón, mint ahogy azt Janikovszky Éva író — mélyen átérezve a kicsinyek lelkivilágát – lejegyezte:
„De akárhogy figyeltem az igazgató bácsira, nem láttam, hogy a tanév mikor nyílt meg, pedig előtte még szólt is, hogy most fogja megnyitni. Az ünnepély után kaptunk ajándékba sok ceruzát és színes papírt meg egy tanító nénit, aki azt mondta, hogy ő lesz a mi második anyukánk. Féltem, hogy az én anyukám nem örül neki, hogy ezentúl ketten lesznek, de mégis örült, mert azt mondta, hogy egyedül úgyse bír velem.”
A nyár elején még óvodások voltak, de most büszkén gondoltak arra, hogy már iskolások lesznek, és végre elérkezett számukra ez a különleges nap, amikor kiemelt figyelem vette őket körül, a nyolcadikos nagy diákok kézen fogva vezették őket az ünnepség helyszínére, majd ők is felköthették az új közösséghez tartozás jelképét, az iskola címerével díszített nyakkendőt.
Molnár-Deák Mariann, az Ady Endre Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola igazgatója a tanévnyitó ünnepségen az elsős kisdiákokat üdvözölve, így fogalmazott: Ma számotokra egy igazán különleges nap kezdődik. Talán egy kicsit izgultok, talán kíváncsiak vagytok, milyen az iskola, milyen lesz az első tanítási nap, kik lesznek a barátok, milyen lesz a tanító néni. A nyári Manó táborban résztvevők már kaptak egy kis ízelítőt és szeretném, ha már ma tudnátok, hogy jó helyre érkeztetek. Itt nemcsak betűket, számokat, idegen nyelvet, zenét vagy rajzot tanultok majd, megtanuljátok azt is, hogyan figyeljünk egymásra, hogyan segítsünk a másiknak, hogyan legyünk bátrak akkor is, ha valami nehéznek tűnik. Ne feledjétek: nem baj, ha valami nem sikerül elsőre, az iskola éppen azért van, hogy megtanuljunk próbálkozni, hibázni, újra kezdeni, és végül sikerrel járni – mondta az igazgatónő, majd az iskola minden tanulójához fordult.
Az igazgató rámutatott: az iskola nem csupán a tankönyvekről és a dolgozatokról szól. Az iskola egy közösség. Olyan hely, ahol a gyerekek barátokat szerezhetnek, ahol felfedezhetik, ki miben tehetséges, és ahol megtapasztalhatják, hogy minden egyes ember értékes. Nem kell egyformáknak lenni ahhoz, hogy egy jó közösséghez tartozzunk. Az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy minden gyermek számára megadja a lehetőséget a fejlődésre, hogy a pedagógusok felfedezzék az értékeiket, segítsék a nehézségekben, és bátorítsák azt, aki olykor elbizonytalanodik.
Az első hét talán még lazán zajlott az intézményekben, de a következő napokban már a komolyabb elvárások és követelmények időszaka kezdődik. Rengeteg új ismeretre nyílik lehetőség, ami sok tanulást, munkát igényel, de megéri a befektetett időt és energiát, mert ahogy Nelson Mandela fogalmazott: „A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.”