/

Szent István öröksége nem csupán a múlt része

4 perc olvasás

Berhida a Szent Kereszt Templom téren ünnepelte az államalapítás napját

Szent István több mint ezer éve olyan országot épített, amely ennyi éven át képes volt megtartani nemzetünket. Államalapító munkáját a megújulás, az alkalmazkodás és a jövőbe tekintés jellemezte, s nekünk is ezt az örökséget kell nemzedékről nemzedékre tovább vinnünk. Gerőfi Roland ünnepi beszédében a települési közösségek fontosságát és erejét emelte ki hangsúlyozva, napjainkban ezeket a közösségeket kell erősítenünk, hogy holnap is erős legyen országunk. Szent István uralkodásának legnagyobb jelentősége abban áll, hogy megszilárdította a magyar államot, megszervezte a keresztény magyar irányelv intézményrendszerét, az egyház szervezeti alapjait, törvényeket alkotott, és Magyarországot a korabeli keresztény európai közösséghez kapcsolta.  Munkája hosszú időre meghatározta országunk fejlődési irányát. Öröksége arra emlékeztet bennünket, hogy egy közösség fennmaradása nemcsak az elődök munkáján múlik, hanem azon is, hogy a következő nemzedékek képesek-e megőrizni és továbbadni, gyarapítani mindazt, amit örökül kaptak. Ez az örökség nem csak a történelemkönyv lapjain él tovább, ott van településünk utcáin, épített örökségében, hagyományaiban és minden olyan ember munkájában, aki nap mint nap tesz a közösségért. Berhida történetet is erről tanúskodik – fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy a nemzetépítő munkából minden kisebb és nagyobb közösség kiveszi a részét.

Felidézte: Településünk évszázadokon át formálódott olyanná, amilyennek ma ismerjük. Berhida, Peremarton és Kiskovácsi saját történettel, hagyományokkal és értékekkel gazdagította ezt a vidéket. Ma pedig együtt alkotják városunkat, amely mindannyiunk közös otthona. Nem az tehet bennünket erőssé, hogy egyformák vagyunk, hanem az, hogy közös célok mentén képesek vagyunk együtt gondolkodni, együtt dolgozni és felelősséget vállalni egymásért. Berhida mai arculata sok nemzedék munkájának eredménye. Elődeink szorgalma, kitartása és összefogása formálta városunkat – mondta, hozzátéve: augusztus 20. nem csupán a múlt felidézéséről szól. Ez a nap arra is emlékeztet bennünket, hogy minden nemzedéknek újra és újra fel kell építeni a saját közösségét, nem karddal, nem kőből, de figyelemmel, egymás iránti tisztelettel, önként vállalt munkával, segítő kézzel és azzal a meggyőződéssel, hogy együtt mindig többre vagyunk képesek! Egy település nem attól lesz élhető, hogy hány utcája vagy hány épülete van. Attól lesz otthon, hogy vannak benne emberek, akik köszönnek egymásnak, akik vigyáznak közös értékeinkre, megszervezik az ünnepeket, ápolják hagyományainkat, támogatják a rászorulókat, és hisznek abban, hogy érdemes tenni a jövőért. Ez a közösség igazi ereje! Erre az erőre ma talán nagyobb szükségünk van, mint valaha.

A mai gyorsan változó világban könnyű bezárkózni, könnyű azt gondolni, hogy mindenki csak a saját életéért felel. Pillanatok alatt véleményt formálhatnak. Néhány kattintással bírálhatunk, megoszthatunk, vagy elmondhatjuk, hogyan kellett volna valamit jobban csinálni. Mindez azonban önmagában nem épít közösséget. Közösséget nem a vélemények, hanem a tettek építenek. Az, amikor valaki időt szán a másikra, részt vállal egy rendezvény megszervezésében, önként segít, vagy egyszerűen jelen van, amikor szükség van rá. Közösséget épít az is, aki odafigyel a szomszédjára, aki támogatja a helyi kezdeményezéseket, vagy aki csendben, elismerés nélkül teszi a dolgát a közösség javára. Ezek a tettek talán nem kerülnek fel a címlapokra, közösségi oldalakra, mégis ezek adják egy település valódi erejét.

A közösség nem magától működik. Minden egyes alkalomban emberek döntései, ideje, munkája és elkötelezettsége áll mögötte. Ezért különösen fontos, hogy ne csak elvárjuk másoktól a tenni akarást, hanem mi magunk is vállaljunk részt közös ügyeinkből. Mert egy település jövőjét nem néhány ember, hanem az itt élők közös felelősségvállalása alakítja. A legerősebb közösségek azok, ahol az emberek nemcsak elmondják, mit kellene tenni, hanem maguk is készek tenni érte – fogalmazott Gerőfi Roland, majd ünnepi beszéde végén hangsúlyozta: Ahogy ez a templom évszázadokon keresztül megőrizte elődjeink örökségét, úgy nekünk is felelősségünk, hogy megőrizzük és továbbadjuk mindazt, amit örökül kaptunk: településünk értékeit, hagyományait, és közösségeink erejét.
Szent István öröksége nem csupán a múlt része, minden nemzedékben tovább él.

Az ünnepség előtt megszentelt, az új búzából sült kenyeret városunk polgármestere, Pergő Margit szegte meg, és osztotta szét az ünneplő közönségnek, annak jelképeként, hogy az aszály, a vízhiány és sok más nehézség ellenére is van, s reményeink szerint idén is lesz táplálékunk.
Mert számunkra augusztus 20. a hála ünnepe országunkáért, nemzetünkért, otthonunkért, az élő, hagyományainkat őrző közösségeinkért és mindazért a jóért, ami körül vesz minket és amit elődjeink hagytak ránk.

Kövess: