Közös gyertyagyújtással emlékeztünk Németh Zsanettre
Fájdalmasan korán veszítettük el őt. Még most is nehéz elhinni, hogy nem találkozhatunk vele többé. Németh Zsanett, a kivételes ember, a kivételes sportoló, a kivételes berhidai lány örökre itt hagyott bennünket. Hozzátartozói, egykori és jelenlegi sporttársai, barátai, ismerősei és tisztelői, a forró estével dacolva gyűltek össze június 27-én a Lakath Parkban, hogy egy szál virággal és gyertyagyújtással róják le kegyeletüket, és végső búcsút vegyenek Berhida Díszpolgárától.
Németh Zsanett Berhidáról indult, és eljutott a világ élvonalába. Világbajnok lett, olimpikon, háromszoros Európa-bajnok, többszörös magyar és bolgár bajnok. Eredményeivel nemcsak önmagának, hanem szülővárosának is dicsőséget szerzett – mutatott rá emlékbeszédében Somogyi Józsefné. — Büszkék voltunk rá, és örökké hálásak leszünk mindazért, amit Berhidáért tett. De mindenekelőtt azért vagyunk hálásak, hogy egyáltalán ismerhettük, hogy közöttünk élhetett, és hogy életével, emberségével és példamutatásával gazdagította közösségünket.
Különösen fájdalmas számunkra, hogy azt az elismerést, amelyet közösségünk neki szánt, a „Berhida Díszpolgára” címet már nem láthatja és nem veheti át személyesen. Ez a kitüntetés azonban örökre őrzi nevét, és emlékeztet bennünket arra, hogy milyen kivételes embert veszítettünk el – fogalmazott.
Somogyiné arra is kitért, hogy a Zsanettet nagyon várták a vasárnapi jubileumi Lovasnapra. — Ma már úgy érezzük, hogy a sors még nekünk, a Berhidai Lovasok közösségének adott egy utolsó lehetőséget arra, hogy kifejezzük Zsanett iránt érzett szeretetünket és megbecsülésünket – mondta — A vasárnapi Lovasnapon ugyan versenykötelezettsége miatt, nem lehetett közöttünk, de jelképes ajándékunkat édesapjának, Istvánnak, valamint nevelőedzőjének, Nesó Sándornak átadhattuk. Ennek a pillanatnak ma már különleges jelentősége van számunkra, hiszen ez lett a mi csendes búcsúnk, amelyben benne volt minden tiszteletünk, büszkeségünk és szeretetünk.
Vannak emberek, akik rövid idő alatt is maradandót alkotnak. Zsanett ilyen ember volt. Kitartása, alázata, küzdeni akarása és embersége példát mutat mindannyiunk számára.
Talán ez a veszteség arra is megtanít bennünket, hogy azokat, akikre büszkék vagyunk, még életükben becsüljük meg, és időben mondjuk el nekik, mennyire fontosak számunkra! — zárta szavait Somogyi Józsefné.
Zsanett, köszönjük, hogy a miénk voltál! Emlékedet szeretettel, büszkeséggel és hálával őrizzük.
