Koszorúzási ünnepségen emlékeztünk az ’56-os forradalomra és szabadságharcra
„Az 56-os hősök példát mutatnak hazaszeretetből, a haza iránti elkötelezettségből. Ők mindenüket kockára tették, mindent feláldoztak a nemzet szabadságáért, függetlenségéért. Erejük az összefogásban rejlett, egységben léptek fel a diktatúrával és az idegen elnyomó hatalommal szemben” – emelte ki ünnepi beszédében Molnár-Deák Marianna intézményvezető október 23-án, a Hősök terén megtartott koszorúzási ünnepségen, amelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulójáról emlékezett meg városunk.
Az ünnepség a Himnusz elhangzását követően az Ady Endre Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és AMI nyolcadik osztályos tanulóinak, versekből, visszaemlékezésekből összeállított műsorával folytatódott, majd az intézmény igazgatója mondott ünnepi beszédet. Molnár-Deák Marianna felidézte a forradalmat megelőző eseményeket. Szegeden a főiskolások és egyetemisták szerveztek tüntetéseket, amelyekhez egyre több városban csatlakoztak a fiatalok. A forrongó ifjúság 16 pontba gyűjtötte követeléseit, és országszerte terjesztették. A fővárosban is az egyetemi diákság kezdeményezte a megmozdulásokat. A budai diákság néma tiltakozó felvonulást szervezett a Bem szoborhoz, a második menete a Petőfi szobortól indult. A forgalmas utcákon egyre többen csatlakoztak a fiatalokhoz, a házakból nemzeti színű zászlót adtak a felvonulók kezébe. A Bem téren már ezekből a zászlókból hiányzott a népköztársaság címere, és lyukas zászlóként vált a forradalom jelképévé. A jelszavak egyre radikálisabbá váltak, Rákosi és Gerő eltávolítását, Nagy Imre kormányfővé választását és a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását követelték, elindult a tüntetés lavina. A felkelés terjedéséhez nagyban hozzájárult az Országház előtt lezajlott október 25-ei vérengzés. A halottak száma már akkor meghaladta a 200-at, a sebesületek még ennél is többen voltak.
Molnár-Deák Marianna beszédében kitért a településünkön történtekre is. Október 23-ától a faluban és a gyártelepen is megmozdultak az emberek, 26-án délután Berhidán is felvonulás és nagygyűlés volt. Másnap a peremartoni gyár is csatlakozott a forradalomhoz. Megalakult a Nemzeti Forradalmi Tanács és a Munkáspárt. A Munkástanács gondoskodott az állami üzemek őrzéséről, valamint a lakótelep élelmezéséről. A lakótelepen hangosbeszélőn keresztül tájékoztatták a lakosságot az eseményekről.
November 11-én Kádár János, Magyarország leendő miniszterelnöke és a párt főtitkára, a szovjet csapatok segítségével végleg megtörte az ellenállást, és megkezdte a megtorlás előkészítését. Az ellenállásban mintegy 3000 magyar vesztette életét, és a megtorlástól félelem és a kilátástalanság miatt, csaknem 200 ezer magyar hagyta el az országot. Bár győzött a túlerő, a szabadságharcosok önfeláldozása mégsem volt hiábavaló, mert hozzájárult ahhoz, hogy 33 évvel később kommunista rezsim összeomoljon – fogalmazott az igazgató. Hozzátette:
„Az „56-os hősök példát mutatnak hazaszeretetből. a haza iránti elkötelezettségből, Ők mindenüket kockára tették, mindent feláldoztak a nemzet szabadságáért, függetlenségéért. Erejük a z összefogásban rejlett, Egységben léptek fel a diktatúrával és az idegen elnyomó hatalommal szemben. Mi magyarok mindig is vágytunk a szabadságra. Végig kíséri múltunkat, jelenünket és nélküle nincs jövőnk!”
Az igazgató arra is rámutatott, hogy közös kötelességünk a hősök emlékét megőrizni, és az ifjúságnak elmondani, kik. mit és miért tettek 1956-ban.
„Tudniuk kell, hogy a pesti srácok és lányok szinte fegyver nélkül, közös szívdobbanással, hatalmas elszántsággal a legnagyobb túlerővel szemben is képesek voltak felvenni a harcot szabadságunkért és a függetlenségünkért.”
— mondta ünnepi beszéde végén Molnár-Deák Marianna.
Az emlékünnepség zárásaként az önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a városi intézmények és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a Hősök terén álló ’56-os emlékművet.
