Idén sem maradhatott el településünkön a szüreti felvonulás, ami ezúttal két lovas egyesület, a Berhidai Lovasok Sportegyesület és a Maurer Team szervezett és ezúttal is több közösség csatlakozott a hagyományos eseményhez.
A feljegyzések szerint a 19. században hazánkban a szüreti ünnepségek sajátos formája alakult ki, ami még olyan térségekben is elterjedt, ahol a feltételek nem tették lehetővé a szőlő- és bortermelést. Berhidán régebben sok családnak volt kisebb-nagyobb, termelésre alkalmas birtoka az úgynevezett szőlőhegyen, néhányan – bár egyre kevesebben — még ma is művelnek pár tőkét, de az ifjabb nemzedék már nem ragaszkodik a borospincékhez, így azok legtöbbje elnéptelenedett. A gyümölcs betakarítása utáni őszi szokás, a szüreti felvonulás azonban — hála a hagyományőrző szervezeteknek – máig fennmaradt. Október idusán, amikor még meleg napsütéssel ajándékoz meg minket az ősz, egybegyűlnek a régi szokásokat hűen őrző közösségek, hogy ki-ki lovagolva, lovaskocsival és szekérrel, vagy akár mezőgazdasági járművel közlekedve, nótázva körbejárják városunk utcáit, és néhány helyen meg-megállnak, hogy köszöntsék az őket fogadó lakosokat.
A szokásokhoz híven, a múlt szombaton, október 17-én is a lovaspályáról indultak a felvonulók, akiknek látványos sokasága végigkígyózott városunk településrészein. Első megállójuk a Petőfi művelődési ház előtti téren volt.
Majd Kiskovácsi felé vették útjukat a felvonulók, ahol ugyancsak sok finom falattal és toroköblítővel látták őket vendégül a lakosok, és végül a kiindulóponton, a lovaspályán ért véget a hagyományőrző felvonulás. Jó volt látni a gyönyörű paripákat és persze, az ünneplőbe, népviseletbe öltözött lovasokat és a hozzájuk csatlakozókat is!
Örvendetes, hogy a felvonulások a 20. században lezajlott politikai-társadalmi változások ellenére, nemcsak a falvakban és a jelentős szőlőtermő vidékeken, hanem nálunk Berhidán is megtartották népszerűségüket, míg néhány kivételtől eltekintve, a nagyobb városokból már jórészt eltűntek. Vonzerejük és népszerűségük miatt napjainkban is alkalmasak arra, hogy a közösségek helyi ünnepekké alakítsák ezeket a szép hagyományokat. Kiváló alkalmat jelentenek, nemcsak az egykori szép szokások megőrzésére és továbbadására, hanem a közösségépítésre, a találkozásokra is, amire napjainkban egyre nagyobb igényük és szükségük van az embereknek.