„Jókor lenni jó helyen, és türelmesen várni!”
Már kisgyermekként a természetben töltötte minden szabad percét, később felnőttként a vadászlesek jelentették számára a kikapcsolódást, mígnem egy évtizede fényképezőgépre cserélte a puskát, és azóta a vadfotózás váltotta fel vadász szenvedélyét. Az Országos Könyvtári Napokon, a múlt pénteken, október 7-én, a Szárnypróbálgatások kiállítás-sorozatban nyílt meg Plank Csaba vadfotóinak tárlata a Berhidai Művelődési Ház és Könyvtár aulájában. Az alkotásokat Kucseráné Kovács Szilvia tanárnő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
A megjelenteket Gerőféné Mészáros Anita intézményvezető köszöntötte, kiemelve, hogy a természetért rajongó, Plank Csaba kezdetben vadászként kezdte járni az erdőt, majd rövid időn belül vadászpuskáját inkább fényképezőgépre cserélte, azóta amikor csak teheti, megörökíti a vidékünkön vadon élő állatok életének apró mozzanatait. Ezekből a pillanatfelvételekből született meg ez az impozáns fotókiállítás, amelynek megnyitó perceiben elsőként Mátrai Balázs remek gitárjátékát élvezhettük, majd – ahogy a meghívón jelezték – a „szívbéli jóbarát”, Kucseráné Kovács Szilvia tanárnő mutatta be és méltatta Plank Csaba munkásságát.
Plank Csaba egy különleges ember, aki csodálatos fotóin egy különleges életformát mutat be: az erdő, a vadvilág életét – fogalmazott a tanárnő, majd rámutatott, miért a „különleges” jelző. Szerzőjük ugyanis mezőgazdászként végzett a székesfehérvári mezőgazdasági szakközépiskolában, csakhogy immár 20 éve az Országos Mentőszolgálat kötelékében mentőápolóként teljesít szolgálatot. Szűkebb hazája Mezőszilas. Mesélte, hogy már kisgyermekként is minden szabad percét a csalikon töltötte, és első fotós élményét is gyermekkori barátjának köszönheti, akinek már akkortájt volt egy analóg fényképezőgépe, ami akkor nagyon tetszett neki, de később az érdeklődése mégis a vadászat felé terelődött. Vadászként jól megismerte a vadvilág szépségeit, a vadon élő állatok rejtőzködő, titkos világát. Aztán ismét fordulat történt az életében: egy évtizede, pontosabban 9 éve a puskáját fotófelszerelésre cserélte, azóta készíti megdöbbentően szuggesztív képeit a Bakony, a Balaton-felvidék, a Mezőföld és a Tolna megyei Kisszékely vadjairól.
Plank Csaba fotóival találkozhatunk a vadászati kultúrával foglalkozó sajtókban, de nemrég írása is megjelent hasonló témában. Az Országos Vadászati Kulturális Egyesület művészeti zsűrije Keszthelyen, 2019 decemberében Nagybőgő című alkotását a Magyar Vadászati kultúra Méltó Értékeként zsűrizte. Legutóbbi munkáival a fiatalon elhunyt vadásztárs-barát előtt tiszteleg, akinek nemrég megjelent írásaiból készült könyv fotóillusztrációt is készítette. Bársony István vadász író mondja valahol, hogy „a vadásznak úgy köll ösmerni a természetet, mint egy természettudósnak!”
Ha nem is igazi tudósként, de az erdő jó ismerőjeként tárja elénk a vadont, hiszen Csaba különleges képei megmutatják azt, amit városias fényekhez szokott szemünk, utca zajhoz szokott fülünk és a rohanáshoz szokott életünk során talán soha nem pillanthatunk meg. A rejtőzködő, az óvatos, a látatlan természetben élő szomszédainkat, akik ugyan karnyújtásnyira élnek tőlünk, de talán fel sem fedezzük, meg sem ismerjük őket. Még kevésbé tudunk életformájukról, viselkedésükről.” – fogalmazott megnyitójában Kucseráné, kiemelve, hogy Csaba legkedvesebb fotóalanya az erdők királya, a mondáink ágas-bogas agancsú: gímszarvasa. A szarvasbőgésről készült fotósorozatára nagyon büszke, hiszen a szarvasbőgés minden erdőjáró számára az év kiemelt ünnepe. Azt is elárulta, hogy amikor arról faggatta barátját, mégis vajon mi a titka ezeknek a döbbenetes képeknek, Csaba szerényen csak annyit mondott: „Jókor lenni jó helyen, és türelmesen várni.”
Tekintsék meg, járják végig ezeket a különlegesen szép, festői környezetben született képeket! A kiállítás megtekinthető a Kossuth utcai művelődési ház nyitvatartási idegében, október 21-ig.