Az Összefogással Berhidáért Egyesület idén is megszervezte a helyi kézművesek és amatőr alkotók karácsonyi vásárát, de az érdeklődés, sajnos messze alulmúlta a korábbi esztendőket! Még a saját készítésű tárgyakat kínálók közül is csak a legelszántabbak jöttek el.
Gyönyörködhettünk szépséges karácsonyi asztali és ajtó dekorációkban, vásárolhattunk kedves, ünnepi kerámia figurákat, karácsonyfadíszeket, apró meglepetés ajándékokat, de még különleges, nagyon finom házi tésztát is az ünnepi ebédhez. Igaz, az előző esztendőkben sem volt óriási a nyüzsgés – mondták a szervezők –, de azért nagyobb érdeklődésre számítottak, mint amit ottjártunkkor, a délelőtti órákban tapasztaltunk.
Talán egyetérthetünk abban, hogy a decemberben a legszebbek a várakozás napjai, ami alatt oly sok minden szokott történni a kisebb-nagyobb közösségekben! Díszeket készítünk, valamennyi csoport megszervezi a közös ünneplését. Adventi rendezvényeket, Mikulás-váró ünnepségeket, kiállításokat, dekorációkészítő foglalkozásokat, karácsonyi vásárokat tartunk. Élvezzük, hogy együtt vagyunk, együtt örülünk valami közösnek, valaminek, ami összeköt bennünket, függetlenül attól, hogy annyi mindenben különbözünk. Tavaly, sajnos mindez elmaradt. Begubóztunk. Igaz ugyan, hogy az idén számos rendezvényt mégiscsak sikerült megtartani – de mivel az alattomos megbetegítőtől még mindig nem tudtunk megszabadulni – mégis hiányérzetünk van! Noha a szervezők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy felkeltsék az érdeklődést, mégsem olyanok a rendezvények, mint korábban, amikor felszabadultan lehettünk együtt! Kevesebben merészkednek ki otthonaikból, csendesebbek, óvatosabbak, talán kicsit gyanakvóbbak is lettünk!
Haragszunk rá, elegünk van belőle, sírunk és szomorúak vagyunk az elvesztett családtagok, barátok, ismerősök miatt! Megoszt bennünket, mert az oltottak dühösek az oltatlanokra. Félelmet és fájdalmat zúdított ránk. Elvette a szabad mozgásunkat, megtépázta a közösségeinket, tönkretette az ünnepeinket, és még mindig többet és többet akar! Ezt tette, teszi velünk ez a világot megrengető, láthatatlan, mégis oly pusztító vírus! Próbálunk túlélni. Távol tartani magunkat a rettegéstől, szabadulnánk a bezárkózástól, de nem mindig sikerül…
Azért mégse legyünk hálátlanok és szomorúak – mondhatnánk –, hiszen a tavalyihoz képest, idén azért mégis sikerült egy kis ünnepi hangulatot varázsolni településeink közösségi életébe! Nagyszerű adventi programokon vehettünk, s még vehetünk is részt. Voltak, s még lesznek rendezvények, amelyekre, aki tud, és szeretne eljönni, ott lehet! És csak reménykedni tudunk abban, hogy jövőre már a múltéi lesznek ezek a vészterhes napok, hetek és hónapok és lesz majd alkalmunk és lehetőségünk újra felépíteni, amit ez az áldatlan vírushelyzet tönkretett: a kedves embereket összehozó közösségeket! Ha akarjuk és itt leszünk, sikerülni fog!