/

Múltat idéző, szórakoztató nap egy nyári csata forgatagában

4 perc olvasás

A rendezvény megnyitóján az egyesület elnöke elárulta: az idei év igencsak próbára tette az egyesület szervezőkészségét, hiszen ezt a napot hagyományosan májusban tartják meg, de a tervezett időpontban a szakadó eső teljesen átírta a számításaikat. Így akkor csak az ünnepi szent misét tudták megtartani a Szent Kereszt templom falai között. De ahogyan a magyar huszár és berenhidai harcos nem hátrált meg az elemek elől, a Kapu a Holnapra Egyesület sem mondott le vendégeinek nyújtandó szabadtéri látványosságokról, így azokat a júliusi nyárban bepótolták.
Már a megnyitó előtti hangos „csatazaj”, azaz az ágyúdörgések is odacsalogatták a berhidai lovaspályára azokat, akik részesei kívántak lenni a hagyományőrző Palotai Darabontok és a Nimród Lovas Baráti Kör által felidézett, törökok elleni vívott, egyik csatájának élethű bemutatójának. A lovaspályán a nyári hadjáratok hangulatát, a végvári vitézek mindennapjait, a fegyverek ropogását és a győzelem dicsőségét is felidézték a látogatóknak.

Varga Károlyné elmondta, hogy amikor 2022-ben elindították a kezdeményezést, egy mély sebet szerettek volna beforrasztani az emlékezetben. Huszár Péter nevét ugyanis, hosszú időkön át, sajnos nem igazán emlegették a helyiek, és a történeti munkákban sem sok helyen figyelhettünk fel rá. Pedig egykoron három nemzet magasztalta őt a magyar, a török és a német is futvást vitte a hírét mindenfelé. Ám ez a név, amelytől egykoron a legvitézebb ellenség is reszketett, s amelyhez mocsok vagy vereség sohasem tapadt, teljesen feledésbe merült. Az egyesület azért határozott a rendezvény életre hívása mellett, hogy felelevenítse e páratlan végvári vitéz alakját, és ennek hagyományt teremtsenek. Mert olyan tanácsbéli vitéz volt, amilyet Isten csak jókedvében ad a népnek. Nemcsak a neve, de a szíve-lelke és minden gondolata huszári volt. Örök példája és dicsősége ő a magyar könnyűlovasságnak.
Az egyesület tagjait és az önkéntes segítőket is beleértve, ez a rendezvény rengeteg ember önzetlen munkájának, ötletének és lelkesedésének gyümölcse, akikkel közösen, vállvetve teremtettek értéket. Ezzel együtt vannak olyan bástyái, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a nap. Kiemelte Berta Istvánt, aki saját költségén korhű vitézi ruhát varratott, és azóta is töretlenül, méltósággal alakítja a törökverő, bátor vitéz alakját. Mint ahogyan a régi időket, jelmezeket és csatákat felelevenítő egyesületek, hagyományőrző baráti körök is minden évben szívesen vállalják a részvételt.

A Kapu a Holnapre Egyesület vezetője hozzátette: Huszár Péter korának félelmetes hírű bajnoka volt, aki egy szál szablyával a kezében, testi erejével és rettenhetetlen szívével vívta ki a világ tiszteletét. Nesó Sándor, a Népművészet Mestere-díjas fafaragó Huszár Péter halálának 420. évfordulójára elkészítette és felajánlotta a hősnek emléket állító, gyönyörű kopjafát. Felállításához a bürokrácia és a régészeti helyzet miatt, egyelőre hányattatások adódtak, így nem kerülhetett a tervezett helyére, de – mint mondta remélik, hogy a városvezetés egyszer partner lesz abban, hogy a kopjafa elfoglalhassa helyét a Szent Kereszt Templom közelében.

A IV. Berenhidai Napon viszont garantáltan jól szórakozhatott mindenki, aki kilátogatott a lovaspályára. Nagy érdeklődés övezte a solymászbemutatót, a kitelepült kovácsműhelyt és az íjász bemutatót is. A legkisebbek ki nem hagyták volna a csillámtetkó és az arcfestés, meg a Fanyűvők, valamint a kézműves sátor állomásait, ahogyan az édességeket és a scsodaszép kézműves tárgyakat kínáló standoknál is hosszasan lehetett válogatni. Érdemes volt kilátogatni, mert a délutáni és kora esti órákban remek hagyományőrző dalnokok váltották egymást a színpadon, mint a Csóri Csuka Dalkör, a Vilonyai Népdalkör, az Együtt Zengő Falukórus, a Fecskefészek Citerás Tanoda, valamint élvezhették Németh Hunor, Fésüs Éva, Fülöp Gréta remek műsorát.  Majd a sötétség beálltával kezdetét vette a Prometheus Tűzzsonglőr produkció, Stúber Györgyi látványos hastánc bemutatója, és végül a legkitartóbbak kiváló rockzenére bulizhattak egészen hajnalig. A hagyományőrzés, a régi idők fontos eseményeinek felelvenítése, bemutatása mellett, a rendezvény óriási értéke a közösségteremtő erő. Napjainkban mindkettőre nagy szükségünk van, mert elődeinkkel ellentétben, egyre kevesebbet találkozunk, beszélgetünk egymással. Az ilyen programok viszont jó lehetőséget jelentenek a találkozásokra, jó beszélgetésekre és barátkozásokra is. Kár, hogy a júliusi kánikula – pedig akkor még nem volt 40 fokos a hőség – sok érdeklődőt visszatartott, de reméljük, jövőre sikerül a jól bevált tavaszi időpontban megtartani a hagyományőrző Berenhidai Huszár Péter Napot.

Kövess: