A forró nyári nap dacára, sokan, nagyon sokan kísérték utolsó földi útjára városunk egyik sportbüszkeségét, Németh Zsanettet, akitől fiatalságának és birkózó karrierjének az elején, 32 évesen kellett búcsút vennünk július 10-én, a berhidai Péti úti temetőben.
Az alábbiakban a temetésen elhangzott búcsúbeszédből idézünk.
„Ma olyan valakitől búcsúzunk, akinek nem itt lenne a helye, hanem valahol a nagyvilágban, mindig máshol, a sportcsarnokokban, az olimpiai falukban, a dobogókon, közben itthon a szüleinél, testvérei körében, az edzői oltalmában és barátai közelében.
A fájdalom és a gyász nem azt sújtja, aki elmegy, hanem azt, aki hátramarad: a családot, a barátokat és azokat, akik büszkék voltak rá. Ezt a kisvárost, amely szinte egy személyben gyászol. Gyertyát és mécseseket gyújt a parkban, virágokat tesz a képére. Gyermekéveit itt élte. Itt járt iskolába, és itt ismerkedett meg a birkózással már 6 évesen, amikor bátyja magával vitte az edzőterembe. Szülei válása után a testvérek édesapjukkal maradtak, később nevelőanyát kaptak. A gyermekkori traumák idején került a képbe nevelőedzője, Nesó Sándor, aki a sport, a birkózás felé fordította, és elindította azon — a sokáig töretlennek bizonyult — úton, mellyel nemcsak országos szinten, de világszerte is hírnevet szerzett. Mellesleg, Sanyi bácsi atyai jóbarátja maradt az utolsó napig, s az évek alatt, ha itthon járt, sosem felejtette el felkeresni. Zsanett már gyermekként is versenyzett. Az általános iskola után fodrásztanulónak jelentkezett, de közben birkózott, és egyre jobb eredményeket ért el. Egyik versenyén felfigyeltek rá, és a fővárosban hívták, ahol a Csanádi Árpád Sportiskola és Gimnázium sporttagozatán tanult tovább. Majd 2011-től két évig a Csepel Birkózó Klubhoz igazolt, aztán 2014-től az Újpest birkózója lett. Korán eldöntötte, hogy a birkózásnak szenteli az életét. Ez volt munkája és egyben hobbija is. 2011-ben lett először világbajnok, s ezzel örökre beírta nevét a magyar sporttörténetbe. Számos utánpótlás, junior, s később felnőtt világbajnokságon indult, sokszor állt a dobogón, s a világversenyek első tíz helyezettjei között szerepelt. A Riói Olimpián is részt vett és Szingapúrban is kint járt Magyarország színeiben.
Németh Zsanett rengeteg érmet szerzett, amit felsorolni is sok lenne, de íme néhány figyelemre méltó eredménye: a 2011-es aranyérem után, abban az évben még egy bronzot is szerzett Versóban. A 2013-as Junior Európa Bajnokságon Skopje-ben, és 2014-ben Katowicében, 2015-ben bronz, 2016-ban és 2017-ben aranyérem. Ugyanebben az évben az Újvidéken megtartott Európa Bajnokságon ezüst, majd 2019-ben Bukarestben bronzérem. Az évek során Európa és a világ legjobbjai közé emelkedett. 2017-ben az év legjobb magyar birkózójává választották. Közben elvégezte a sportakadémiát, és edzői képesítést is szerzett. Tény, hogy a világ sok szegletében öregbítette a magyarországi birkózó sport hírnevét, s ezzel együtt gyermekéveinek szeretett helyszínét, Berhidát is megismertette távoli tájakon. És a berhidai kislányból olyan sportoló vált, aki a világ élvonalában küzdötte fel magát. Mindez bizonyítja elszántságát, fegyelmét és kitartását. És hűségét, hiszen soha nem felejtette el, honnan indult. Városunk önkormányzata Díszpolgári címmel tüntette ki idén áprilisban hozott döntésével, amit szeptemberben, a városi napok díszünnepségén vehetett volna át.
Számunkra, akik nem a sportból élünk, talán elképzelhetetlen az az életmód, amit ő folytatott: naponta kétszer-háromszor edzés, súlykontroll, edzőtáborok, új otthon. Barátai a sporttársai közül kerültek ki, Gabriella és Veronika, akik szintén birkóztak. Mégis, gyakran járt haza, és amennyi időt tudott, a családjával töltötte. Nagy hobbija volt a motorozás. Szüleihez is mindig hálás szeretet fűzte. Itthon rengeteget kirándult, szerette a jó levegőt és a csendet. 2021-ben befejezte magyarországi pályafutását. Akkor jelentette be, hogy Bulgáriába költözik. Csapattársa és barátnője hívta Szófiába, ahol a birkózószövetség által biztosított lakásba költözött. Szeretett volna nemzetközi versenyeken indulni, bolgár színekben. Sokáig várt arra, hogy megkapja a bolgár állampolgárságot, ez csak az idén sikerült. Kezdetben szeretett abban a másik országban élni. Ürült, amikor családtagjai is meglátogatták. A birkózás terén nagy álmai voltak. A 2028-as Los Angeles-i olimpiára szeretett volna kijutni. Mindemellett a karrierje terén Bulgáriában megélt nehézségei és magánéleti problémái miatt, egyre többet foglalkozott azzal, hogy végleg hazatér. Már tervei is voltak: Berhidán kívánt egyesületet létrehozni. KI tudja, hány birkózó nőtte volna ki magát a keze alól? Sajnos, ezt már soha nem fogjuk megtudni! Mert eljött az a nap, amikor mindennek vége szakadt. Vége lett a küzdésnek, a terveknek, a bajoknak és a problémáknak.
Hogy azon a délelőttön, június 23-án, mi történt azon a szófiai emeleten, azt mindannyian hallottuk. Azt is sejthetjük, mekkora lehet a távolság a 11. emelettől a földszintig… A test már nem hall, nem lát, nem érez. Őrzi a titkot jéggé dermedt szívében, az élők szava már nem éri el. Sokan keressük az okokat, amiket biztosra talán soha nem fogunk megtudni. Vajon mi történhetett a lelkében, s vajon mi elől futamodott meg? Miért rugaszkodott el fiatal létének pereméről az örök semmibe? Vajon mitől tágult mérhetetlenné a szakadék vágyai és a valóság között, hogy elveszítette az ellenőrzést saját maga felett is? Erősnek ismertük őt, mégis a gyengeség volt az, ami örökös vesztessé tette az élettel szemben…egyszer és mindenkorra levetett magáról mindent, ami földi, ami nehéz, ami elviselhetetlen…
Isten Veled, Zsanett!