Idén is lélekemelő rendezvényekkel emlékeztünk meg a magyar költészet napjáról
Jelentős esemény, az országgyűlési választások közeli dátuma okán, idén pár nappal később emlékeztünk meg a magyar líra napjáról, de verset mondani, olvasni és hallgatni bármikor és mindig különleges élmény főként, ha ez egy irodalmat kedvelő, lelkes közösségben történik. Ahogy korábban, a berhidai művelődési ház idén is meghirdette a költészetnapi szavalóversenyt, amit április 14-én nagy érdeklődés mellett tartottak meg. Másnap pedig a versbarátok délutánján hallhattunk válogatást költészetünk nagyjaitól.
Magyarországon 1956 óta ünneplik a költészet napját, bár akkor még nem József Attila születésnapjához kötötték, így 1964. április 11-e volt az első olyan esemény, amikor József Attila születési dátuma lett a magyar költészet ünnepe, ugyanakkor még egy irodalmárunk, Márai Sándor is ezen a napon született.
Mégis, miért van szükségünk versekre, miért olvassuk, hallgatjuk és tanulunk meg kívülről egy-egy költeményt? Ez a kérdés gyakran felmerül ebben a rohanó világunkban, és sokakban él a dilemma: egyáltalán van-e még létjogosultsága, van-e még szükség a versekre? – tette fel a „költői” kérdést Kálmán-Nagy Zsanett, a Petőfi Művelődési Házban megtartott, Versbarátok délutánjának házigazdája. Majd a gondolatmenetet folytatva elmesélte, hogy egy kevésbé humán beállítottságú, műszaki szakember barátja kijelentette: a versekből ma nem lehet megélni, sem a vers írásából, sem az olvasásából és – mivel semmi haszon nem származik belőle –, teljesen felesleges. Ezzel a sarkos véleménnyel azonban szerencsére, nem mindenki, sőt nagyon sokan nem értenek egyet, mert — ahogy ezt Zsanett is kifejtette — elsősorban emberek vagyunk, és ahhoz, hogy emberek is maradjuk, egyik alapvető jellemzőnk, hogy vannak érzelmeink, és nem kis örömünkre vannak, akik szóban, mások írásban is ki tudják ezeket az érzelmeket fejezni. Ugyanakkor óriási szükségünk is van rá, hogy egy-egy költemény elolvasása – másoknak talán a megírása — ellensúlyozza a bennünket naponta érő negatív impulzusokat.
“A költészet a szavak erejét használja fel arra, hogy érzelmeket és élményeket közvetítsen, amelyeket a hétköznapi beszédben nehéz kifejezni.” – fogalmazott a francia költő Charles Baudelaire. Rajta kívül még számos ismert irodalmár kísérelte meg megfogalmazni a vers lényegét, legtöbben az érzelmek kifejezését hangsúlyozták. Kálmán Nagy Zsanett Pablo Neruda véleményét emelte ki, aki a költészetről azt mondja: az érzések és a gondolatok titkos nyelve. Mások úgy fogalmaznak, hogy a költemény az érzések és gondolatok közötti híd. Ezt tovább gondolva, a vers talán híd a költő és olvasója között is, valamint hidat alkot azok között, akik hasonló verseket, vagy egyáltalán verseket olvasnak, és megosztják egymás között az érzéseiket és hangulataikat, hiszen Shakespeare szerint a vers az emberi szív dallamait foglalja magába, és ebbe a rövid mondatba valóban nagyon sok minden belefér – mutatott rá Zsanett.
Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a mire való a költészet kérdést feszegetve, úgy véli: azért ír az ember, mert a szó szoros értelmében súlyos szüksége van rá, és aki már megpróbálkozott ezzel, az megtapasztalta, hogy amikor erős érzelmi impulzus éri, akár jó vagy rossz, akkor feszíti őt a késztetés, hogy ezt azonnal ki kell írnia magából, mert összenyomja őt a súlya. Ám, ha kiírjuk magunkból, talán enyhít a fojtó helyzeten. József Attila egyenesen varázslónak, vajákos gyógyítónak táltosnak nevezi, mert a vers gyógyító erővel bír.
A magyar költészet napjáról megemlékezve, saját verssel is bemutatkoztak a résztvevők, így többek között Kálmán-Nagy Zsanett is felolvasta saját, megrázó költeményét.
Bár, mint elhangzott, a magyar líra jelentős része fájdalmat, szomorúságot közvetít, a
Versbarátok délutánján egyaránt hallhattunk lélekszorító- és szomorító költeményeket, de hangulatjavító, derűsebbek is elhangzottak, ahogyan ez az április 14-én megtartott versmondó versenyen is történt, amelyen idén is több korcsoportban szerepeltek a diákok, valamint egy felnőtt kategória is volt, és a legifjabb versenyzők a korukhoz illő, derűsebb költeményeket választották.
Az általános- és középiskolás tanulók idén is kiválóan felkészültek a megmérettetésre, zömében a hozzájuk közel álló költeményekkel léptek a zsűri és közönség elé. Jó volt hallgatni sok versszerető fiatalt és kevésbé fiatalt is. A legidősebb versmondó a berhidai Sztankovics Mátyásné volt. A versenyzők pedig a két helyi általános iskolából, valamint Balatonfűzfőről, Várpalotáról, Jásdról, Ajkáról, Pétfürdőről érkeztek. Közhelyként hangzik, de nemcsak a helyezést elért résztvevők, hanem mindenki, aki nézője és hallgatója volt ennek a verses délutánnak, nyertes volt, mert számos ismert és talán kevésbé ismert költemény hangzott el, amit ki-ki a saját stílusában és értelmezésében mondott el.
Mindkét nap igazi lelki feltöltődést jelentett, különös tekintettel a hétvégén lebonyolított, izgalmas országgyűlési választásokra. Ezekre a lélekemelő percekre mindenkinek nagy szüksége van, hiszen nem véletlenül állapította meg Rainer Maria Rilke, hogy “A költészet a lélek tápláléka.”
A berhidai versmondó verseny eredményei a következők:
1-2. osztály: első díj: Koltai Linda II. Rákóczi F. N.N.Ny. Általános Iskola, második: Dévényi Noémi Csetényi Vámbéry Ármin Általános Iskola Jásdi Tagintézmény, harmadik hely: Sarkament Viktória szintén a Csetényi Vámbéry iskola tanulója, ahogyan a különdíjas Nagy Natasa is ennek az iskolának a diákja Jásdon.
3-4. osztály első helyezett Aigner Maja ugyancsak a jásdi intézmény diákja, második lett: Kiss Szabolcs, Bán Aladár Általános Iskola Várpalota, harmadik díjas: Sörös-Pál Szonja a Csetényi Vámbéry Ármin jásdi tagintézményéből, és innen érkezett a különdíjas Lajkó Hanna is.
Felső tagozat első hely: Seiber Ramón Gergő, a berhidai Ady Iskola tanulója, második lett: Koltai Bálint, a harmadik díjas: Kovács Panka, akik a II. Rákóczi Iskola tanulói, míg különdíjban részesült Csonnó Krisztina az Ady Iskola diákja.
Középiskolások eredménye: első Nyári Ádám László, második: Juhász Péter Alexander mindketten a balatonfúzfői Öveges József Technikum és Kollégium diákjai, harmadik lett Bökönyi Bianka, a Faller Jenő Technikum Szakképző Iskola és Kollégium tanulója, különdíjas lett Baki Bence, a balatonfűzfői technikum diákja.
Felnőtt kategória: első lett Szintén Krisztina Ajkáról, második: Révész Andrea Pétfürdő, harmadik: Tóth Enikő Berhidáról. Különdíjban részesült: a berhidai Sztankovicsné Gál Adrienn.A legidősebb versmondó pedig Sztankovics Mátyásné volt Berhidáról.
Gratulálunk a díjazott versmondóknak, köszönjük a felkészítő tanárok munkáját, és kívánjuk mindenkinek, hogy jó- és rosszkedvükben is olvassanak verseket, mert a költészet „gyógyír a leléknek.„