Frisch Gyula életképeiben gyönyörködtünk a Berhidai Napokon
A szalagcímben Eugéne Delacroix bölcsességét kölcsönöztük, amit Madaras Annamária idézett egykori pedagógus kollégája és barátja emlékkiállításának berhidai megnyitóján. Hozzátette: Az ecsetvonások mögött mindig egy történet él, tehát Frisch Gyula képei mögött az ő élettörténetei is élnek, rejlenek. A festmény tárlatra a Berhidai Napok kulturális rendezvénysorozatában került sor szeptember 11-én.
Frisch Gyula a felsőfokú tanárképzésében egyik választott szaktárgya lett gyermekkori adottsága, tehetsége: a rajz. A rajzolás fontosságának át- és megélése, művelése, műveltetése pedagógiai programjának fontos részterülete lett – mutatott rá megnyitóbeszédében Madaras Annamária köztisztviselő, nyugdíjas pedagógus.
„A rajz, úgy vélem, – akár csak a beszéd –, egyfajta kifejezésmód, amit a lehető leggyakrabban használni kell. A jó tanár szerintem mindig rajzol, hiszen úgy könnyebbmindent megérteni, ha nem csak verbálisan, de vizuálisan is megjelenik az adott információ”. – nyilatkozta a Regio Regia 2008. évi különszámában a pedagógus festőművész. „Képet festeni művészet és tudomány is egyszerre.”– tartotta Eugéne Delacroix. Frisch Gyula is ötvözte életében a talentumot a tudással-tudásgyarapítással.
A megnyitón jelen volt Frisch Gyuláné Márta asszony, a festőművész özvegye, mellette Pergő Margit polgármester asszony
Egykori pedagógus kollégája, beosztottja méltatásából megtudtuk, hogy Frisch Gyula a pedagógus pálya évei alatt csupán mintegy hobbiként festett. Igazából ámulatba a nyugdíjas évek sokszínű termékenysége ejtette barátait, ismerőseit és egyben széles közönségét, hiszen több tucatnyi — pontosan 36 – önálló, sikeres kiállítása volt.
Festészetéről pedig így vallott: „Én élvezem, ahogy csinálom, örömömet lelem benne. Kitűnő mestereim voltak: a tanítóképzőn Cziráki Lajostól tanultam, Pécsett pedig Platthy György és Kelle Sándor tanított.
Olajjal dolgozok, és sokféle témájú képem van. Csendéletek, tájak, puszták; a Balaton, a Bakony sok munkámban megjelenik, de előfordul például, hogy egy-egy külföldi utazás során jön az ihlet. Természetesen vannak olyan képeim, amelyektől semmi pénzért sem válnék meg, ilyen például a Szerelemvirág, de persze örülök, ha megveszik egy-egy alkotásomat.”
Frisch Gyula, aki hárságyi- hárskúti-paraszti, hatgyermekes családból származott, falusi neveltetését követően városba került, és a pápai tanítóképzőben folytatta tanulmányait, majd Pécsen a Tanárképző Főiskolán rajz-földrajz szakra járt. Az ELTE-en pedagógiát tanult és doktorált. Pedagógusként Nagykapornakon, Vilonyán és Berhidán dolgozott. Később tanulmányi felügyelő lett a Veszprémi járásnál, majd iskolaigazgató Várpalotán. A Megyei Pedagógiai Intézetben a szakmai irányítás, a vezetőképzés, szakfelügyelet és szaktanácsadás feladatait látta el, majd a veszprémi Cholnoly Jenő Általános Iskola és Gimnázium igazgatójaként ment nyugdíjba.
A megnyitó perceit Erdélyi Tibor verssel, valamint Tamás Natali és Tamás Olívia zenei produkciója tette bensőségessé
Frisch Gyula pedagógiai pályáját kitüntetések sora jellemezte. Miniszteri Dicséret, Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Kiváló Tanár, Pro Meritis ezüst, arany, valamit a számára legértékesebb –mert Cholnoky-s tantestülete felterjesztésére ítélték meg neki –az Apáczai Csere János-díj.
1962-ben kötött Házasságot Mártával, akivel 1969 óta városunkban éltek, és 62 évig, a művészpedagógus 2024. március 19-én bekövetkezett haláláig kitartottak egymás mellett.