A hosszú vakáció után nem könnyű visszazökkenni a szorgalmas hétköznapokba
„De akárhogy figyeltem az igazgató bácsira, nem láttam, hogy a tanév mikor nyílt meg, pedig előtte még szólt is, hogy most fogja megnyitni. Az ünnepély után kaptunk ajándékba sok ceruzát és színes papírt meg egy tanító nénit, aki azt mondta, hogy ő lesz a mi második anyukánk. Féltem, hogy az én anyukám nem örül neki, hogy ezentúl ketten lesznek, de mégis örült, mert azt mondta, hogy egyedül úgyse bír velem.”
Szeptember elsején újra benépesültek, gyermekzsivajtól lettek hangosak a nyár folyamán szokatlanul csendes iskolák. Véget ért a hosszú szünidő, így most ki szomorúan, ki meg örömmel és reményteljesen kezdte meg a 2025/26-os tanévet. Az első osztályba indulók többsége kíváncsian, kissé megszeppenve ült a kispadon, vagy állt be a sorba, s talán még fel sem fogták, hogy az óvodáskor után egy újabb, óriási kihívásokkal teli korszak vette kezdetét az életükben.
A bevezető sorainkban Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami című könyvéből idéztünk. Az írónő kiválóan ismerte az apróságok érzelem- és gondolatvilágát, s ezek a mondatok talán sok kisiskolás buksijában is hasonlóképpen fogalmazódtak meg városunk mindkét iskolájában. Hogy látták-e a pillanatot, vagy sem, de az már biztos, hogy az új tanévet bizony Berhidán is megnyitották!
Az Ady Endre Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola augusztus 29-én tartotta az évnyitó ünnepségét. Az elsősöket a nyolcadikos tanulók és osztályfőnökük, Nadásdiné Illés Tünde kísérték át korábbi „második otthonuknak” számító, Süni Napközi Otthonos Óvodából. Az iskola pedig lufikkal díszített „diadalkapuval” kedveskedett nekik, amelyet átlépve, a sok kihívást és izgalmat sejtető, de ugyanakkor kitartó szorgalmat követelő iskoláskorba érkeztek.
A II. Rákóczi Ferenc Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolában szeptember 1-én, hétfőn reggel, a tanév első napján tartották meg az ünnepélyes tanévnyitót. Itt a 230 tanuló, közül 27 kis elsős — Gáspár Anikó tanító néni vezetésével — várta az első becsengetést. Az új kisdiákok büszkén fogadták az iskolához való tartozásukat jelképező nyakkendőt.
A csaknem két és fél hónapos nyári vakációt követően, mostantól nemcsak az elsősöknek, hanem minden diáknak jelentős változást hoznak a hétköznapok. Nem könnyű újra visszazökkenni a rendszeres korai felkelésbe, a követelmények és feladatok teljesítésébe. Persze, a nyomdaillatú, színes tankönyvek és az új tanszerek az első napokban még az újdonság erejével hatnak rájuk, és az osztálytársakkal, a barátokkal is nagy öröm újra találkozni, de hamarosan elkezdődik a kemény munka, amiben a tanulónak, a pedagógusnak és a szülőknek egyaránt keményen helyt kell állni.
Ahhoz, hogy a gyerekek minél előbb zökkenőmentesen alkalmazkodjanak a tanévkezdés okozta változásokhoz, fontos, hogy otthon is elbeszélgessenek a biztonságos közlekedés szabályairól. Jó lenne, ha a felnőttek ebben példát mutatnának, például azzal, hogy idejében elindulnak otthonról, így elkerülhetik, hogy reggelente idegesen induljon a nap. Az sem hátrány, ha az iskolák környékén betartják a parkolás szabályait, még akkor is, ha egy kicsit gyalogolni kell az iskola épületéig.
Ugyanakkor a köröltekintő közlekedés – különösen az iskolakezdés első heteiben — minden járművezetőre vonatkozik. Vezessenek a szokásosnál lassabban és figyelmesebben az iskolák környékén, számítva arra, hogy a legkisebbek ismét megjelentek a közlekedésben.
Mi pedig minden tanulónak és pedagógusnak és a szülőknek is, kitartást és eredményes új, 2025/26-os tanévet kívánunk!
(Fotók: Facebook oldalak)