Emléktáblát avattak a berhidai paralimpikonnak a Városházán
„New Yorkban paralimpiai és világcsúccsal nyertem az aranyérmeimet, s utána talán a világ leghíresebb felhőkarcolóján, az Empire State Buildingen úgy éreztem, hogy tényleg ott vagyok a világ tetején.”—fogalmazott Dukai Géza, amikor 1984-ben háromszoros paralimpiai bajnok lett. Nemcsak sport teljesítményével, hanem bámulatos lelki- és akaraterejével, kitartásával is példát állított elénk a 19 éve elhunyt berhidai úszó, akinek civil kezdeményezésre, május 29-én emléktáblát állítottak a Városházán.
A Status Quo Berhidán Facebook csoportja és létrehozója, Simon Gyula kezdeményezésére emléktábla készült Dukai Géza paralimpiai sportolónak, aki Berhidán született és élt. Május 29-én lett volna 69 éves, de korán, ötvenéves korában elhunyt. Kiváló egyéni sporteredményei és példaértékű emberi tulajdonságai révén méltó arra, hogy városa ne felejtse őt el, méltó emléket állítson neki. A Status Quo Berhidán csoport megkereste Markó Csaba köfaragót az emléktábla elkészítésének szándékával árajánlatot kérve, majd Berhida Város Önkormányzata a kezdeményezést támogatva, vállalta az emléktábla zsűriztetésének költségeit, valamint méltó helyet biztosított a kőtábla elhelyezésére. A május végi avatóünnepségen a városvezetés tagjai, valamint Dukai Géza egykori barátai, kortársai és tisztelői vettek részt.
A paralimpikon életútját Moharos Cintia, a Berhidai Múvelódési Ház és Könyvtár munkatársa ismertette.
Dukai Géza már gyermekkorában megtanult úszni, majd fiatalon is ezen sport iránti szeretete vezérelte útját. Kiderült, hogy jó adottságai vannak az úszósporthoz és – mint abban az időben nagyon sok helyi fiatal, – a birkózásba is belekóstolt, nem is eredménytelenül: a serdülő majd az ifjúsági korosztályba területi bajnoki címet szerzett, mindezt a tanulás mellett.
1973-ban tett szakmunkásvizsgát, majd a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál helyezkedett el. 1975. októberében azonban bekövetkezett élete tragédiája: rendkívül súlyos közlekedési balesetet szenvedett, amikor motorjával vonatnak ütközött, aminek következtében combtól lefelé mindkét lábát elveszítette.
Az 1976-os esztendő az egészségügyi rehabilitáció jegyében telt számára, és az elszenvedett rettenetes testi és lelki trauma ellenére sem adta fel! A sport, és ezen belül az úszás szeretete erőt adott számára, nyitott volt az új kihívásokra. A 80-as évektől kezdve ismét az úszásban ért el nagyszerű eredményeket, majd többféle sportágat is kipróbált.
1982-ben kísérelte meg először átúszni a Balatont, mely végül – első magyar fogyatékkal élőként – 1985-ben sikerült neki. Ugyanebben az évben átúszta a Velencei-tavat is. Ezután a nemzetközi Agria-kupán három érmet szerzett: 50 méteren mellúszásban ezüstérmes lett, 50 méteren pillangóúszásban bronzérmet szerzett, míg 100 méteren mellúszásban a férfiak között a legjobbnak bizonyult, aranyérmes lett. A világversenyeken A1, majd az 1990-es kategória-módosítást követően SB5 sérültségi kategóriában versenyzett.
Az 1984-es New York-i paralimpián hatalmas sikert aratott, három aranyérmet nyert 100 méteren mellúszásban, 100 méteren pillangóúszásban és 200 méteren vegyes úszásban, itt világcsúccsal. Ezzel a teljesítménnyel nemcsak a magyar, hanem a világ sportéletének figyelmét is magára irányította, megmutatta, hogy határait csak a képzelete szabhatja meg.
Az 1986-os göteborgi világbajnokságon két versenyszámban is győzött. Két évvel később 1988-ban, Szöulban is két versenyszámban: 100 méteren gyorsúszásban és 100 méteren mellúszásban dobogós helyezést ért el, mindkét alkalommal harmadik lett. 1990-ben, a hollandiai Assenben rendezett világbajnokságon ezüstérmet szerzett, majd egy évre rá, – 100 méteren mellúszásban – a mozgáskorlátozottak számára rendezett Európa-bajnokságon Barcelonában, megismételte ezt a teljesítményt és szintén ezüstérmet szerzett.
Az úszás mellett több más vizes sportágban is jeleskedett.
Hazánkban az első hivatalos triatlonversenyt 1985-ben rendezték, melynek úszószámában indult. 1988-ban az egyik váltócsapat tagjaként, mint olimpiai kerettag teljesítette az úszószámot, amellyel az élmezőnyben végzett. 1996-ban a Dunaújvárosban megrendezett Quadratlon Európa-bajnokságon kajakozóként vett részt. Kajakkal megkerülte a Szentendrei-szigetet is. Ezenkívül kipróbálta magát még tekében, ülőröplabdában és tájékozódási autóversenyzésben is.
Sporteredményei, sportteljesítményei elismerésre méltóak:
1984-ben, Háromszoros paralimpiai bajnok
1985-ben, Az Év Mozgássérült Férfi Sportolója (Ligeti Vilma-díj)
1986-ban, Kétszeres világbajnok
1988-ban, Kétszeres paralimpiai bronzérmes
1990-ben, Világbajnoki ezüstérmes
1991-ben, Európa-bajnoki ezüstérmes
2007-ben posztumusz díj, Paralimpiai Érdemérem
Azonban nemcsak a sport teljesítményével példakép ő számunkra, hanem a hatalmas lelki- és akaraterejével, a kitartásával is.
Az emléktábla avatás ünnepi perceiben Rács Richárd magával ragadó zenéjét élvezhették a résztvevők, és nemcsak az elhangzott, Dukai Gézát méltató gondolatok, hanem a Városháza aulájában elhelyezett kőtábla emlékezteti majd nap mint nap az ott megforduló embereket arra, hogy a legnehezebb helyezetekből is lehet számunkra kiút, ha kellő elszántsággal és kitartással keressük.
Hiszen: „Dukai Géza sosem adta fel! Minden kihívást bátran vállalt, és győzött a nehézségei ellenére is. Emberi tartása, elszántsága, a sport – és az élet szeretete örök inspiráció marad mindenki számára, példaként áll minden ember előtt. Nagyszerű eredményei szívós kitartásáról tettek tanúbizonyságot, különleges emberi pozitivitás sugárzott belőle.
Nemcsak a sportban, hanem az élet minden területén megmutatta, hogy a kitartás, az elszántság, a szenvedély hatalmas erőt adhat a nehézségek leküzdéséhez.” – méltatta a berhidai úszóbajnok érdemeit Simon Gyula, az emléktáblaállítás kezdeményezője.
