A magyar hazáért ontották a vérüket
Május utolsó vasárnapján a magyar hazáért életüket áldozókra emlékezik az ország. Ez a szokás még az első világháborúban keletkezett. Először csak a katonákról, majd minden hősi halottról szólt. Abele Ferenc vezérkari őrnagy javaslatára, 1917-ben foglalták törvénybe, és 1924-ben tették nemzeti emléknappá. Hazánk városaiban sorra emelték azokat az emlékműveket, amelyekbe a frontokon elesett helyi katonák és a háború áldozatainak nevét vésték. Városunkban a Hősök terén, a II. világháború hősi halottjainak állított emlékműnél május 26-án tartottak koszorúzó emlékünnepséget, amelyen Fehér Péter a Berhidai Művelődési Ház és Könyvtár helyettes vezetője mondott beszédet.
Ez a nap a világháborúkban életüket áldozó hősökre és a szenvedőkre hívatott emlékeztetni az utókort. Mindazokra, akik vérüket áldozták a hazáért. Akik vállukra emelték a nemzetet, és akik tisztán látták, a pusztító háborúk csak mérhetetlen szenvedés, fájdalom és a halál forrásai, ezért a békénél nincs drágább a világon!
„Woodrow Wilson amerikai elnök már az első világháború idején megfogalmazta a szállóigévé vált „soha többé háborút” kijelentését, ám az 1945. szeptember 2-án véget ért második világháború után is számos háború robbant ki, és több fegyveres konfliktus alakult ki. Ezért, amikor a hősökre emlékezünk, nem feledkezhetünk meg a kiengesztelődésről, mert egyedül ennek révén teremthető meg az a béke, amely az igazságosság megőrzése által tud valódi gyógyulást adni” – mutatott rá ünnepi emlékbeszédében Fehér Péter.
Az egybegyűltekhez intézett gondolataiban könyvtárunk vezetője kiemelte: A magyar hősök emlékünnepén emlékezzünk az elesett magyar katonákra és azokra, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért. Azok a magyar katonák, civilek: „a magyar hősök”, akik az életüket adták, akik a háborúkban megvívott harcoknál szolgálatot teljesítettek, bátorságról tanúbizonyságot téve küzdöttek és harcoltak. Kiknél erős volt a bajtársiasság, az egymás iránti tisztelet. Egy magyar katona szolgálatteljesítése soha nem szégyen. A katona a legjobbat próbálja teljesíteni azokkal a körülményekkel, felszereléssel, kiképzettséggel, ami rendelkezésre áll. Mit sem ér a felkészített, kiképzett katona, ha nincs meg benne a legfontosabb: a tartás, az a morális erő, amely minden magyar katonát jellemez. Amikor elhunyt hőseinkre emlékezünk, el kell gondolkodnunk az ember méltóságának szent és érinthetetlen mivoltán, amely minden etikai, erkölcsi rend alapja, amely kikezdhetetlen.
Tisztelgünk, azok előtt a magyar katonák előtt, akik az első és a második világháború, valamint az 1956-os forradalom idején, megvédték az országot.
Kívánom, hogy emlékezzünk együtt a Magyar Hősök Emléknapján is, hogy meg tudjuk találni példaképeinket nemzetünk, vagy éppen családunk nagyjai között – zárta beszédét Fehér Péter.
A megemlékezés folytatásában Moharos Cintia és Erdélyi Tibor a hősök napja tiszteletére választott verset olvasott fel, majd a berhidai önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a helyi intézmények és civil szervezetek, közösségek képviselői, fejet hajtva a hősök emléke előtt, elhelyezték a megemlékezés koszorúit a világháborúk katonáinak és áldozatainak állított emlékmű talapzatánál.
