/

Mi magyarok a hősök nemzete vagyunk

8 perc olvasás

Koszorúzó emlékünnepséget tartottak a hősök napján

Kevés olyan nemzet van, amely annyit szenvedett és vérzett volna, mint mi magyarok. Nemzetünk élete ezer év óta szakadatlan küzdelem volt létéért – állapította meg a résztvevőket köszöntve, Turcsányi Istvánné önkormányzati képviselő, a Humán Ügyek Bizottsága elnöke. – Felsorolni is sok, hogy a honfoglalás, az államalapítás, a pogányság levetkőzése, a tatárjárás, a török rabság, a kuruc fölkelés, a szabadságharc, az első és második világháború, a forradalom, mind-mid mennyi véres áldozatot követelt!  Talán nincs egy kapavágásnyi hely sem hazánkban, amit ne vérrel szereztünk és tartottunk volna meg – fogalmazott, majd a továbbiakban rámutatott, miért jelentős ez a nap az egyszerű emberek számára. Sok név tündöklik ugyanis a magyarok történelmében, de sajnálatos módon, ismeretlenek maradtak előttünk, azok a közkatonák és és áldozatok, akiknek e föld megszerzését és e hon megtartását köszönhetjük. Az ő nevük nem szerepel a történelemkönyvekben. Sejtjük, érezzük, hisszük és tudjuk, hogy milliók szenvedtek vértanúhalált a magyar hazáért. Elfeledkeztek önmagukról és családjukról a nemzetért való nemes fölhevülésükben. Ezeknek a névtelen hősöknek, a nagy idők ismeretlen nagy embereinek az érdeme, hogy ezer esztendeje itt élhetünk – fogalmazott a képviselő.

Turcsányi Istvánné emlékeztett: Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. Épp száz éve, 1924-ben a XIV. törvénycikk rögzítette, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.

Berhidán 1926. május 30-án leleplezték a hősök tiszteletére elkészült alkotást.
A kiskovácsi református templom kertjében felállított hősi emlékmű az I. világháború 16 hősi halottjának és 49 résztvevőjének nevét örökíti meg. Peremarton község 1923-ban kőkeresztet állított az első világháború halottainak emlékére, majd 1937-ben a képviselő-testület arról döntött, hogy a községháza előtti ligetben egy új emlékművet készíttetnek, így 1943 júniusában leleplezték azt a Kisfaludi Strobl Zsigmond által tervezett alkotást, melyre a peremartoni első világháborús és az egyesített Berhida nagyközség második világháborús halottainak nevét vésték fel.

Településünk lakossága súlyos emberi és anyagi veszteségeket szenvedett mind az első, mind a második világháborúban. Mégis, bár 1945-ben még országszerte megtartották a Hősök napját, de szerényebb keretek között és már nem számított nemzeti ünnepnek. Közel ötven évig csak titokban lehetett emlékezni, aztán 1989-ben ismét tarthattak nyilvános megemlékezést. Az Országgyűlés pedig, 2001-ben iktatta törvénybe a Magyar Hősök Emlékünnepét, így május végén rájuk emlékezünk – emelte ki ünnepi beszédében Turcsányi Istvánné, aki versidézettel zárta szavait, majd Moharos Cintia, a Művelődési Ház munkatársa mondott verset a hősök tiszteletére. A rendezvény koszorúzással zárult. A városvezetés képviseletében Pergő Margit polgármester és Nyírő István alpolgármester rótta lekegyeletét, ezt követően pedig a helyi intézmények, civil szervezetek is elhelyezték az emlékezés virágait a hősök emlékművénél.

„Porladhat testünk távol hant alatt:

A lelkünk itt van s mindig itt marad.

Mert aki hű volt, bátor és derék,

S az ősi földért adta életét:

Az mindörökké él a fűben, fában,

Magyar rögökben s magyar napsugárban”

Üzenik számunkra történelmünk mindenkori hősei.



Kövess: