Borostyánné Németh Andrea önálló kiállítása a Petőfiben
A hét elején újabb alkotói kiállításnak örülhetett városunk művészetkedvelő közönsége. Turcsányi Istvánné Póli ezúttal egykori tanítványa, Borostyánné Németh Andrea első, Grafikus szemmel című, önálló tárlatát nyitotta meg a Petőfi Művelődési Ház emeleti, alkalmi galériájában, ahol az alkotó érzelmes portréiban és nyugalmat közvetítő képeiben gyönyörködhetnek a látogatók.
Andrea korábban gyakran szerepelt alkotásaival az Összefogással Berhidáért Egyesület által szervezett „Alkotó ember, kreatív közösség” és a „Betlehem csillaga” elnevezésű csoportos kiállításokon, ezúttal egyéni tárlattal mutatkozik be, ami mérföldkőnek mondható egy alkotó ember életében. Au általános iskolában Turcsányi Istvánné volt a rajztanára, aki művészeti továbbképzésre biztatta, hiszen rajztehetsége már akkor megmutatkozott. Így középiskoláját a várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában végezte, és képzőművészetre épülő érettségit tett. Itt kétszer is részt vett országos versenyen, egyszer különdíjban részesült. Ez idő alatt lett kedvenc témája a portré ábrázolás, amit ma is szeretettel és nagyfokú hozzáértéssel művel.
Tanulmányait a Ring Alkalmazott Művészeti Szakközépben folytatta, alkalmazott grafikus szakmát szerzett. Öröm volt számára, hogy a modellekről tanulmányozhatta az anatómiát, ami különösképpen érdekelte, és egyre gyakrabban került a kezébe a szén, ami a portrék készítésénél azóta is a kedvenc technikája. Talán, mert ez a technika a legapróbb részletek kiemelésére is alkalmas. A portré rajzolás egyébként – ahogy azt Turcsányi Istvánné megnyitójában kiemelte –, az alkotás Mount Everestje. A portré évszázadok óta témája a festészetnek, és a megörökítés ebben a formában ma is létező igény. Az ember arra vágyik, hogy elkészítsen egy valósághű, realisztikus portré rajzot, akár élő modell alapján vagy fotóról. Andrea kiállított portréinak nagy része a szeretett családtagokat ábrázolja: szüleit, két gyönyörű fiacskáját, testvéreinek gyermekeit. Köztük kiemelkedő a Testvéri szeretet című alkotása, amelynél a fekete szín az érzelmek súlyosabb és komolyabb oldalát hozza elő, és erőteljesen hangsúlyozza, amit ki akar fejezni, hogy a testvéri szeretetet, az emberi kapcsolatok egyik legősibb formája és örökké tart.
Bence portéja
Az élet úgy hozta, hogy alkalmazott grafikusként, egyelőre nem sikerült elhelyezkednie, de a gyermeknevelés mellett, az életének folyamatos része maradt az alkotás, és tovább bontogatja szárnyait, keresi az utat a képzőművészetben, amely a saját stílusának kialakulásához viszi, ezért újabbnál újabb technikákkal, témákkal kísérletezik, fejleszti tudását. Jelenleg Andreához a portrék és a tájképek köthetők. Mivel családjával szívesen töltenek időt a természetben, így a tájak színei is egyre inkább magukkal ragadják, örömmel fordít időt a megörökítésükre. Azt is elárulta: szereti a kihívásokat, így olykor különleges kívánságnak is eleget tesz, mint például egy családfa megfestése, vagy akrillal vászonra vitt, elképzelt életfa és női szépség.
Turcsányi Istvánné kiemelte: Andrea munkáinak mindegyike más és más érzést vált ki a szemlélőből. Számára a víz és az égbolt kék árnyalatai, a természet zöld színei a béke, biztonság, harmónia érzését nyújtja. Rájuk tekintve nyugalmat, kiegyensúlyozottságot érez. Az egyik legfontosabb elem, amely jelentős mértékben meghatározza egy festmény hangulatát és üzenetét, a szín. A színek nem csupán esztétikai elemek a vásznon. A színekben tetten érhető a festő gondolkodása, technikai tudása és érzelmei, s túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki – fogalmazott a kiállítást megnyitva.
A Grafikus szemmel című tárlat megnyitójának jó hangulatához az Ady Iskola Mini Violin Kórusának remek zenei műsora, valamint Seiber Ramón Gergő megható szavalata is jelentősen hozzájárult.
Akik lemaradtak a bensőséges eseményről, Borostyánné Németh Andrea egyéni kiállítását május 27-ig megtekinthetik a Petőfi Művelődési Ház nyitva tartása ideje alatt. Tegyék meg, érdemes!