Nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött el a magyarországi németek kitelepítése
Az első vonatok 1946. január 19-én Budaörsről indultak el a hazájukból kiüldözött magyarországi németekkel, és a következő hónapokban és években összesen mintegy 220 ezer sváb származású embernek, idősnek, felnőttnek, gyermeknek egyaránt el kellett hagynia a hazáját. A kollektív bűnösség elve alapján ugyanis őket tették felelőssé a második világháború borzalmaiért. Erről a tragikus eseményről emlékeztek meg műsorukkal a két berhidai német nemzetiségi nyelvoktató általános iskola diákjai.
A Berhidai Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett megemlékezésen iskoláink felsős tanulói idén is méltó, meghitt műsorral idézték fel a nyolc évtizeddel ezelőtti, roppant szomorú és szégyenteljes eseményeket. Békében és biztonságban élő gyermekként napjainkban nem könnyű elképzelni, és nyilván még nehezebb átérezni mindazt, amit kortársaik, az akkori magyarországi német diákok éreztek, amikor katonai kényszerítéssel, egyik napról a másikra el kellett hagyniuk az otthonukat, iskolájukat, barátaikat, és egyetlen batyuval, csak a legeslegszükségesebb személyes holmival vagonokba szállni, nem tudva, hová, milyen világba viszi őket és családjukat a vonat, és azt sem, mi vár ott rájuk.
Az Ady Endre és a II. Rákóczi Ferenc iskola felsős tanulóinak műsora olyan torokszorító tragédiáról emlékeztek meg, amilyennek egyetlen néppel vagy nemzettel sem szabadna többé megtörténnie! Nem az egymás mellett élő állampolgároknak volt útjukban a magyarországi németség, hiszen ismerték őket, és sokuknak ősei már évszázakon keresztül itt éltek és dolgoztak, ők is saját hazájuknak tudták és tartották ezt a földet. A politika és a propagandasajtó viszont arra törekedett, hogy bűnbakot faragjon a németekből, őket tegyék vétkessé a világháború borzalmai miatt. A náci hatalom lelkes támogatóinak állították be őket, és bár biztosan voltak ilyenek közöttük, a zömük soha sem politizált, élte a békés, dolgos életét, és nem lehetett felelőssé tenni a német agresszióért, a nácik által elkövetett háborús bűnök miatt.
Az emléknapon a Német nemzetiségi Önkormányzat vezetősége megkoszorúzta a hazájukból kiűzött németek emlékművét
A politikai kényszer azonban erősebb volt az emberségességnél. Az 1945-ös földreform, amely révén a földdel nem rendelkező parasztoknak ígért és igyekeztek saját területet biztosítani. Így a második világháborút követő németellenes hangulat jó ürügyet adott arra, hogy a sváb földművesektől a kollektív bűnösség elve alapján elkobozhassák minden ingó és ingatlan vagyonukat, és elüldözzék őket otthonaikból. Ugyanakkor a földekre beadott igények meghaladták a lehetőségeket, és ezt még inkább súlyosbították az 1945-ben kiadott Beneš-dekrétumok, amelyek a csehszlovákiai magyar kisebbség kollektív bűnösségét mondták ki: ott a magyarokat fosztották meg vagyonuktól, állampolgárságuktól, és sokukat deportálták Magyarországra. Kellett hát a hely, ahova az érkező tömegeket le lehetett telepíteni, ezért 1946 januárjában elkezdték a magyarországi németség kitelepítését.
Vajon mi fér bele, egy otthonát elhagyni kényszerülő gyermek batyujába?
Több mint kétszázezer embert üldöztek el a hazájából. Olyan sváb családokról beszélünk, akik évszázadok óta Magyarországon éltek. A reményvesztett németek “Isten veled, hazánk!” feliratokat festettek az indulásra kész marhavagonok oldalára, és az egyik vasútállomáson hangzott el a szállóigévé vált mondat, amitől máig összeszorul a szívünk: “Mi, svábok, mindig jó magyarok voltunk.”
A történelmi múltról megemlékezni — bármilyen mély sebeket tép is fel az igazságtalanságokat és a borzalmakat elszenvedőkben és utódaikban – azért is fontos, hogy a fiatal nemzedék tudjon, és tanuljon a múlt végzetes hibáiból, mert a személyes történetek, sorsok megismerése által mélyen megérint minket embertársaink szenvedése, és arra ösztönzi az utókort, hogy elejét vegye a hasonló tragédiáknak. Mert, sajnos ma sem dőlhetünk hátra! Szomorú, hogy napjainkban is még arról kell hallanunk, hogy Szlovákiában nem csak, hogy ennyi év eltelte után sem vonták vissza a kollektív bűnösséget deklaráló, Beneš-dekrétumokat, hanem megfejelték azt azzal a törvénnyel, hogy börtönnel büntetik mindazokat, akik ezeket tagadni merészelik.