Szent Márton napján apró fények ragyogták be a Lakath parkot
A langymeleg októberi napok után, sajnos minden évben, szinte menetrendszerűen megérkeznek a nyirkos, ködös novemberi napok, és a hirtelen érkező, borongós időjárásban, ha nem öltözünk fel jó melegen, bizony egyre nehezebb elviselnünk a kellemetlen, csontig hatoló, hideget. Nem csoda, hogy a november 11-ei, Szent Márton napi lampionos felvonuláson idén sem kellett bizonygatni a résztvevőknek, hogy egy didergő embernek milyen sokat jelenthet egy ráterített meleg takaró. Szent Márton legendája a jótettekre, a rászoruló emberek megsegítésére hívja fel a figyelmet.
„Szent Mártonnak ünnepén,
fénylő lámpást viszek én,
Világítson mindig minekünk,
Ahol járunk, ahol megyünk.”
Így szól egy ismeretlen német szerző dala, amit Martinstag tiszteletére énekeltek. A Berhidai Német Nemzetiségi Önkormányzat településünkön minden évben megrendezi november 11-én, Márton napján a német Martinstagot felidéző, hagyományos lampionos felvonulást a helyi óvodások és az iskolák diákjai számára. A gyerekek rajzokkal, egyedi lámpásokkal és műsorral is készülnek a számukra izgalmas eseményre. A szokásokhoz híven, idén is a Márton-napi díszletekkel felékesített, Süni Napköziotthonos Óvoda bejáratánál gyülekeztek, majd a Lakath Parkba vették az irányt, ahol tanulók német és magyar nyelven elhangzott versekkel, dalokkal idézték fel Szent Márton püspök tanulságos történetét, akit ifjú katonaként egy hideg téli estén olyannyira megrázta egy reszkető, rablók által megvert és kifosztott ember megindító látványa, hogy a kardjával kettévágta saját köpönyegét, és a didergő koldusra terítette, így enyhítve a szenvedését.
A középkori legenda szerint ez a zimankós téli este a katona jótettének, mintegy következményeként, gyökeresen megváltoztatta az életét. Éjszaka álmában megjelent előtte Jézus a koldusnak adott köpenyben. Ekkor döntötte el, hogy más útra tér. A jelenés után hamarosan megkeresztelkedett, és még katonaként fegyver nélkül indult egy csatába. Végül a harc elmaradt, és az emberek ezt Márton csodatételének hitték. Rövidesen kilépett a hadseregből is, megkeresztelte édesanyját, és Galliában a falvak lakóinak térítését végezte. Később Ligugében szerzeteskolostort alapított, és 371-ben Tours püspökévé választották.
De vajon a libák miként kerülhettek a jócselekedeteket népszerűsítő történetbe? Nos, a legenda szerint Szent Márton szerénysége okán, nem akart püspök lenni, ezért a pápai követ elől a libák óljába menekült, és elbújt közéjük. Csakhogy a ludak hangos gágogásukkal elárulták, így kénytelen volt előjönni, és végül elfogadni a megbízást. Ez a magyarázata, hogy Márton a legtöbb ábrázoláson lúddal látható. Egészen haláláig püspökként is folytatta fontos hittérítő munkáját. 397. november 8-án halt meg Tours-ban, temetésére november 11-én került sor. Sírja felett kápolnát emeltek.
Így, bár a Martinstag, azaz Márton-napi lampionos felvonulás hagyománya elsősorban a jócselekedetekre szándékozik felhívni a figyelmet, Márton napja nálunk egyben a gazdasági év végét is jelentette, ezért az elvégzett munka és betakarítás örömére nagy lakomát rendeztek a mezőgazdasági munkákat elvégző legények, a gazdák pedig a pásztorokat vendégelték meg. Mivel novemberben már le lehetett vágni a hízott libát, így általában libator volt az ünnepi vacsora. El is terjedt a mondás: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Ugyanakkor a liba hátsó részéből gyakran küldtek a helyi papnak is. Innen ered a „püspökfalat” kifejezés. Ezzel együtt, a finom falatok mellé megkóstolták az újbort is, mert ennek Márton volt a „bírája”. Bőven ettek-ittak, hogy az újesztendőben is legyen étel és ital az asztalon.
Más források szerint a lampionos felvonulásokat a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, amely a jócselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. Napjainkban ezeken a látványos felvonulásokon a gyerekek vesznek részt. A legkisebbek számára a saját lámpásuk elkészítése is élményt jelent, és örömmel járják az utcákat saját lampionjaikkal bevilágítva, Márton-napi dalokat énekelve. Így emlékeztetve a jó cselekedetekre. Márton legendájának elmesélése, felelevenítése pedig kiváló alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a jövő nemzedékének figyelmét a jószívűség, a segítőkészség és az adni tudás fontosságára.