Beszélgetés Horváth Istvánné, Marikával a Berhidai Nyugdíjasklub volt vezetőjével
Az év elején leköszönt a Berhidai Nyugdíjasklub vezetője. Horváth Istvánné Marika neve szinte egybeolvadt a berhidai nyugdíjas közösséggel, hiszen 18 éven át szervezte, gazdagította a klub életét. Idén mégis úgy döntött: átadja a stafétabotot, és ahogy fogalmazott: másodszor is nyugdíjba vonul, de sietett hozzátenni, „nem szabadulnak meg tőle”, továbbra is szívesen jár a klubtalálkozókra, de a vezetését már nem vállalja. Marikával az elmúlt, csaknem kétévtizednyi munkájáról beszélgettünk.
-Vajon tősgyökeres berhidai?
-Nem, Gyulafirátóton születtem, de 47 évig Várpalotán laktunk, és 1988-ban költöztünk Berhidára. Sokáig a várpalotai bányában végeztem irodai munkát, végül 2002-ben, a balatonkenesei Honvédüdülőből, 56 évesen mentem nyugdíjba.
-Mindig irodai munkát végzett?
-Igen, de inkább úgy mondanám, emberekkel dolgoztam, és ez nem is esett nehezemre, szerettem velük foglalkozni! Egyébként közgazdaságit végeztem, de sosem szerettem a könyvvitelt, sőt nagyon utáltam! Most nemrégen volt a 60 éves érettségi találkozónk, sajnos már nagyon kevesen vehettünk részt rajta! Az eltelt hat évtized alatt sokan nincsenek már közöttünk, mások betegeskedtek… Hiába, elmúlik az idő felettünk!
-Mikor lett tagja a nyugdíjasklubnak?
-Amikor először átléptem náluk a küszöböt, még nem a Hősök terén, hanem a mai református közösségi házban volt a klub otthona. Emlékszem, épp aznap voltam 50 éves, amikor először részt vettem a találkozójukon, de csak a férjemet kísértem el. Én még dolgoztam, de a férjem már tagja volt a klubnak, így időnként én is vele tartottam.
-Hogyan lett a vezetőjük?
-Úgy, hogy előtte nem is tudtam róla! Akkor a klub épp vezető nélkül maradt, és a klubtalálkozón Horváth Emil szót kért, és nem kis meglepetésemre, engem javasolt vezetőnek, pedig előzetesen még velem sem közölte, mire készül! Egyszerűen bejelentette, hogy engem javasol, és ragaszkodott hozzá, hogy fogadjanak el, mert szerinte alkalmas vagyok a feladatra! Igaz, akkor hozzájuk képest én 61 évesen még „fiatal” nyugdíjasnak számítottam. Amikor szavazásra került a sor, csak egyetlen ellenszavazóm volt, a saját férjem! Persze, csak vicc kedvéért szavazott ellenem! Én pedig ilyen támogatottság mellett, nem tehettem mást, elvállaltam és az eltelt 18 éven át kitartóan vállaltam a rám bízott feladatot. Pedig előtte soha nem végeztem még csak hasonló tevékenységet sem, és nem akadt senki, aki kezdetben segített volna, vagy példaként állt volna előttem! Kizárólag saját magamra számíthattam, mondhatni, az ösztöneimre támaszkodhattam, nem volt, aki útmutatást adott volna, nekem kellett kitalálni, hogyan kell működnie a közösségnek, hogy a többség elégedett legyen, és azért vegyenek részt az összejöveteleken, rendezvényeinken, mert tartalmasan tölthetik el az idejüket és jól érzik magukat egymás társaságában.
-Talán segítettek a munkahelyi tapasztalatait, hiszen említette, hogy mindig szeretett emberekkel foglalkozni…
-Igen, aktív koromban emberek ügyeivel foglalkoztam, de ehhez hasonló szervezői munkát nem végeztem, mégis erre alapoztam, építettem fel úgy a közösséget, ahogy ma is működik. Senkitől nem leshettem el, nem kérhettem tanácsot, kizárólag saját magamra számíthattam. Hozzáláttam, és egymásután jöttek az ötletek, mikor mivel tehetjük érdekessé, tartalmassá a találkozásainkat. Két-három év múlva pedig felvetettem, hogy szervezzünk kirándulásokat, utazzunk, barangoljuk be az ország értékes helyeit, látogassunk el oda, ahol nem jártunk még, ismerjük meg a hazánk jelentős történelmi, emlékeit építészeti értékeit! Kezdetben csak egy, majd két-három, sőt négy naposak lettek a kirándulásaink, és mondhatjuk, hogy a csaknem másfél évtized alatt körbejártuk Magyarországot, nagyon sok szép, emlékezetes helyre eljutottunk.
-Jól gondolom, hogy turisztikai szervezőnek is kellett lennie ahhoz, hogy valóban sikeresek legyenek az utazásaik?
-Nem sajnáltam az időt a keresésre, szervezésre, de szerencsére ekkor már segítségemre volt a számítógép, élhettem az internet adta lehetőségekkel. Ugyanakkor nem csak a megfelelő úticélt kellett felkutatnom, hanem arra is tekintettel kellett lenni, hogy a kirándulások ne terheljék meg az idősebb korosztályt sem, hiszen hosszú túrákra már nem mindannyian voltunk alkalmasak. Meg az is fontos szempont volt, hogy ezek az utak ne legyenek túl költségesek, ne haladják meg egyikünk anyagi lehetőségeit sem, hogy mindenki meg tudja fizetni. Ennek érdekében az úticélt mindig sokkal előbb megterveztem, begyűjtöttem a jelentkezők névsorát, és tájékoztattam a tagságot a várható költségekről. Így, mivel már hónapokkal előbb tudni lehetett hova fogunk kirándulni, és mennyibe fog kerülni, azt találtam ki, hogy mindenki — a lehetőségeihez mérten — havonta fizessen be akkora összeget, amit abban a hónapban nélkülözni tud. Így gyakorlatilag részletekben gyűjtöttük össze az utazások árát. Erről pontos kimutatást vezettem, és nagy segítség volt, hogy nem egyszerre kellett kifizetni a teljes árat, így könnyebb volt alacsony nyugdíjból is kigazdálkodni.
-Merre jártak?
-Ó, sokfelé! Felsorolni sem egyszerű. Voltunk Lentiben, Fertődön, Szombathelyen, Mohácsnál, Pécsen, de hajókáztunk is, aztán jártunk Miskolcon, Debrecenben, Kecskeméten, Ópusztaszeren, Szegeden… És ahogy múlt az idő elérkezett az az időszak, amikor már a 2-3 napos kirándulásokat kimerítőnek találtuk, így inkább közelebbi utakat, egynaposakat terveztem. Magamon is éreztem, hogy a 15 év nem kevés idő, már nekem sem hiányoztak a hosszú autóbusz utak, meg a gyalogtúrák, hiszen mindig mindenhova elmentem, ahova ők mentek, soha nem vontam ki magam semmiből. Így végül egynaposak lettek a kirándulásaink, de éppúgy élveztük, mint a távolabbiakat. Tavaly ősszel volt a legutóbbi, Komáromba a várba, és aki szeretett volna, a fürdőbe is elmehetett. Ugyanakkor bevállaltuk, és átsétáltunk a hídon Komárnoba. Fárasztó volt a több kilométeres gyaloglás, de az élmény megérte! Hazafelé még megálltunk Nádasladányban, ahol megtekintettük a kastélyt. Korábban a székesfehérvári Bory-várat is körbejártuk, és boldog voltam, hogy sikerült a Munkácsy-kiállítást is megnézni, ami óriási élmény volt mindannyiunk számára.
-Az elmondottakból kitűnt számomra, hogy az útiterveket úgy állította össze, hogy a hangsúly a kulturális élményen legyen, és a szórakozás csak a másodlagos szempont volt. A lényeg elsősorban hazánk értékeinek megismerése volt. Jól gondolom?
-Igen, ez volt a cél, és ma is jó érzéssel tölt el, amikor felidézik az élményeiket, és büszkén mondják, hogy ott is jártunk, azt is láttunk, és sorolják a emlékeiket. Örül a szívünk, ha a televízióban látjuk ezeket a helyszíneket, tudva hogy személyesen is jártunk ott, közelről és élőben is megtekinthettük.
-Olyan nagy szeretettel mesél ezekről az évekről, miért hagyta mégis abba?
-Ó, igen, nagyon szerettem ezzel a foglalkozni, de be kellett látnom, hogy felettem is eljárt az idő! Elmúltam 79 éves! Úgy éreztem, ideje ezeket a feladatokat átadni egy nálam fiatalabb klubtársnak, bár tudom, a Berhidai Nyugdíjasklub többsége már hozzám hasonló korban jár, sőt vannak idősebbek is, velük már nem könnyű kirándulásokat szervezni, hiába az elszántság, a fizikai korlátok egyre nyilvánvalóbbak!
-Amikor átvette a klub vezetését, a nyugdíjasok zöme hasonló, mondhatni friss, „fiatal” nyugdíjasnak számított, nem okozott gondot az utazás, a barangolás, és ők azok, akik még maradtak, úgymond, tartják a frontot ma is. Ezek szerint, nem érkeznek „fiatalabb” nyugdíjasok?
-Sajnos, nem a várható arányban. Tavaly csatlakoztak hozzánk hatan-heten, akik fiatalabbnak számítanak, de az lenne a jó, ha sokkal többen jönnének közénk, ha nem fogyna, hanem gyarapodna a létszám. A vezetésről ugyan lemondtam, de nem szándékozom elhagyni a közösséget, csak be kellett látnom, hogy elfáradtam! Már nem pörög úgy az agyam, mint korábban, és az egészségem sem a régi. Ugyanakkor több időt szeretnék eltölteni a családommal, amíg lehet.
-Nem beszéltünk még arról, hogy a klubvezetés mellett évekig külső tagként részt vett az önkormányzat képviselő-testülete Humán Ügyek Bizottsága munkájában, és ami ennél is fontosabb, hogy az önt megillető tiszteletdíját soha nem vette fel, hanem a Berhidai Nyugdíjasklubnak adományozta. Hány évig volt külső képviselő?
-Tizenöt évig, és ott sem azért kértem a felmentésemet, mert bármilyen gond lett volna, hanem azért, mert úgy éreztem, ideje van a pihenésnek. Szívesen és teljes odaadással végeztem a vállalt feladatokat, és igyekeztem a tőlem telhető maximumot nyújtani, de miután éreztem, hogy már nem megy olyan könnyen, mint korábban, tudtam, hogy le kell tennem. A tiszteletdíjamat a kezdetektől felajánlottam a klubnak, és ez az összeg mindig nagyon jól kiegészítette a közösség kirándulásainak költségeit, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy olyan sok szép helyre eljutottunk. Számomra nem az anyagi, hanem a klubtagok elégedettsége, öröme és jókedve jelentette az igazi elismerést, amiért érdemes volt annyit dolgozni! Azonban a jövőben már én is szeretném olyan nyugodtan élvezni a találkozásokat, ahogyan a többség teszi: egymás társaságának örülni, beszélgetni.
-A sokéves sikeres klubvezetői tevékenységét a városvezetés is elismerte.
-Megtisztelő számomra, hogy -2010-ben Elismerő Oklevéllel jutalmazott az önkormányzat, majd pár évvel később a Megyei Közgyűlés is elismerte a klubvezetői tevékenységemet. Tagjai vagyunk a Veszprém vármegyei Nyugdíjas Szervezetnek és a z Életet az Éveknek szervezetnek, és az, hogy felfigyeltek ránk, nem csak az én érdemem, hanem az egész közösségé.
-Nm csoda, hogy felfigyelteka Berhidai Nyugdíjasklubra, hiszen élénk kulturális tevékenység folyt: saját mazsorett- és néptánccsoportjuk is volt, de ma más csak énekkarra járnak néhányan. Miért hagyták abba?
-Az énekkar tagjainak többsége nyugdíjas, a mazsorettcsoport is másfél évtizedig működött, ahogy a néptáncosok is húsz évig ropták, jómagam is tíz évig velük táncoltam, de az évek múltak, a lábak elnehezültek. 2021-ben léptünk fel utoljára a Berhidai Napokon. Igaz, eljátszottunk a gondolattal, hogy talán maradhattunk volna még pár évig, de végül arra jutottunk, hogy húsz év után jobb emelt füvel távozni, mintsem mások mondják azt, hogy túl vének vagyunk már a fellépésekhez! Molnár Sándor vezetése alatt valóban jól működött a csoport, de neki is megromlott az egészsége, így jobbnak láttuk abbahagyni. Már csak a zenés rendezvényeken táncolnak azok, akiknek bírja lába.
-Említette, több időt szeretne a családdal eltölteni. Népes családja van?
-Három gyermekünk, hét unokánk és az ötödik dédunokát várjuk. Óriási öröm számomra, ha egy-egy családi eseményen mind a harmincan összejövünk. Idén lesz 50 éves a legfiatalabb fiam, szeretnénk egy igazán emlékezetes családi ünnepséget szervezni. Napjainkban nagy dolog az összetartó család, és jó érzés együtt lenni azokkal is, akikkel nem találkozhatunk mindennap. Most lefoglal ennek a szervezése is.
-A nyugdíjasklubban sikerült utódot találni?
-Nem volt könnyű, mert nem kerteltem, őszintén elmondtam a tagságnak, hogy a vezetői feladat egész embert követel. A klubvezető nem mondhatja: ma nem érek rá, vagy unokámra kell vigyázni, esetleg épp nincs kedvem ott lenni, majd legközelebb! Számára nincs kibúvó, nincs családi elfoglaltság, vagy kötelezettség, minden más elfoglaltságát úgy kell igazítania, hogy a klub legyen az első, minden más utána következik. A városi rendezvényeken is illik jelen lenni, tehát számára nem lehet kérdés, van-e kedve, vagy nincs. Végül Pálné Marcsi vállalta, de most kiderült, nemsokára elköltöznek Berhidáról, így megint gondban vagyunk, vállalja-e majd helyette valaki. Mint mondtam, szívesen segítek, minden tudásomat, tapasztalatomat örömmel átadom, csak legyen kinek! Bízom benne, hogy lesz, aki vállalja és sikerül folytatni a klub működését, hiszen jelenleg is 74 tagja van, akiknek szüksége van egy jó közösségre, ahol jól érzik magukat.
Hadd mondjam még el, őszintén hálás vagyok és köszönettel tartozom a klubtagoknak az elmúlt két évtizedért! Köszönöm mindenkinek a segítségét, támogatását, és a munkáját, hiszen együtt, közösen valósítottuk meg és éltük át ezeket az éveket! Szeretném megköszönni Pergő Margit polgármester asszony, és a képviselő-testület sokéves támogatását és reményeink szerinti jövőbeni segítségét!