A február egy kicsit a medvék hónapja is, mert a néphit szerint megjósolják, hogy a hosszú hideg tél után, vajon közel van-e a tavasz, vagy még sokáig várhatunk rá. A hagyomány szerint a barna medvék február másodikán, gyertyaszentelő napján bújnak elő odujukból, hogy kikémleljék milyen az időjárás. Úgy tartják, ha ekkor épp süt a nap, és a medve meglátja a saját árnyékát, nyomban visszabújik, és még nyugodtan szunyókálhat pár hétig, mert a tavasz még soká érkezik. Ha rossz időre, fagyra ébred, már nem bújik vissza, mert akkor hamarosan melegebbre fordul az idő.
Idén február 2-án sütött is nap, meg nem is, de ettől függetlenül, a berhidai művelődési ház munkatársai „mackóssá” varázsolták a hónapot. Nagyszabású macikiállítás terveztek meghirdetve, hogy akinek van otthon bármilyen méretű, plüssmackója, vagy bármilyen anyagból készült, nagy becsben tartott teddy macija, kölcsönözze őt egy kiállítás megrendezésére.
A felhívásra összesen 370 maci érkezett a kultúrházba. Kicsik, nagyok, nagyobbak, és még nagyobbak, meg minden féle-fajta, színes medve figurák is akadtak köztük. Hoztak barna- és fekete-, de jegesmedvét is, valamint pandákat, koalákat és rengeteg Micimackót is, hiszen ez utóbbi, a teddy maci után a második legismertebb és a legkedveltebb plüssmedve!
A Mackókiálltást a Petőfi művelődési ház emeleti termében rendezték be, ahol a sokféle és eltérő méretű macit különböző élethelyzetekben csoportosították, így többek között láthattunk teddy sokaságot egyik sarokban, kártyázókat és sakkozókat egy másikban, fehér jégvarázsban pihenőket, vagy épp önfeledten játszó brumikat. Így ők, közel négyszázan emlékezetes látványosságot nyújtva, teljesen ellepték, szinte zsúfolásig betöltötték az emeleti kiállítóteret. Ezekben a napokban macinap is volt a művelődési házban, amikor a gyerekek számos kreatív foglalkozásban vettek részt, mackókkal ismerkedtek és játszottak, rajzoltak, festettek, és még mackós portrét is készíthettek, egyszóval jól érezték magukat a sok-sok „medve” társaságában.
A plüssmackók mára klasszikus gyermekjátékká váltak, néhány régebbi darabjuk azonban vagyonokat is érhet a komoly gyűjtők számára. Érdekes kettősség, hogy míg a plüssmaci egy aranyos és közkedvelt „teremtmény”, addig a mintájául szolgáló, vadonban élő igazi medvék igen veszélyesek lehetnek az ember számára, de utóbbiakkal is találkoztunk a napokban, igaz, csak fotókon.
Március harmadika ugyanis a vadon élő állatok világnapja. Ebből az alkalomból kiállítással egybekötött előadást tartott Kalmár Lajos Gábor természetfotós. Őt sokan ismerik városunkban, hiszen már nagyon régóta készít csodálatos természetfotókat, számos díjjal is dicsekedhet, de könyvíróként is sikeres. Ezúttal, a vadon élő állatokról hozott saját, nagyszerű fényképeket, amelyekből magával ragadó kiállítás nyílt a Kossuth utcai művelődési házban, és vetítéses előadást is tartott az érdeklődőknek arról, hogyan sikerült egy-egy különleges, nagyszerű pillanatot megörökítenie a természetben. A saját élőhelyükön meglesett és lencsevégre kapott állatok fotói között, természetesen a medvékről is lenyűgöző képeket láthatunk.
A fotókat szemlélve, „aranyosnak”, hozzánk közelállóknak éreztük ezeket a „brumikat”, szarvasokat, madarakat és a többi állatot, talán szívesen meg is simogatnánk őket, ám a vadonban mégsem olyan romantikus szemtől-szembe találkozni velük, hiszen ők nem babusgatásra teremtettek, hanem remek részei a csodálatos élővilágnak.
A fényképek segítségével, és Kalmár Lajos Gábor vetítéses előadásából azonban a közönség sokat megtudhatott róluk, és arról is, miként születtek meg ezek a remek pillanatfelvételek. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták a fotós előadását, de a szavak mellett a fényképek is sokat elárultak arról, ami a természetben zajlik. Sokan csak az ilyen csodálatos fotók révén nyerhetnek bepillantást a vadon élő állatok világába.