Keresztes Éva „énidejének” bámulatos produktumai a Petőfiben
Napjainkban a saját kedvtelésünk szerint eltöltött perceket, esetleg órákat egy új szóval szokás meghatározni: „énidőm”. Talán, mert ez az az idő, amit önmagunkra fordítunk. Mert ilyenkor kizárólag olyan tevékenységgel múlathatjuk az időt, amiben örömünket leljük, ami megnyugtat, pihentet és feltölt. Keresztes Évának nem hivatása a képzőművészet, de amikor megteheti, szívesen belefelejtkezik az alkotásba, kiteljesíti őt, ezért az „Énidőm” címet adta február 7-én megnyílt önálló kiállításának.
A 33 éves koráig Peremarton-gyártelepen élő Keresztes Éva neve nem ismeretlen a berhidaiak számára, hiszen az Összefogással Berhidáért Egyesület csoportos kiállításain már többször szerepelt alkotásaival, de egyéni tárlattal most jelentkezett először. Rajztehetsége már általános iskolában megmutatkozott, így Rákócziné Kiss Sára tanárnő keze alatt tovább fejlesztette tudását. Így 1990-ben második helyezést ért el az Ifjú alkotók kiállításán. Mégis, kamaszkora után a képzőművészet háttérbe szorult az életében, viszont művészi érzékenysége és kreativitása, több mint három évtizeden át tovább szárnyalt, a hobbi szinten készített, csodálatos tortáiban. 2023-ban a várpalotai Faller Jenő szakiskola cukrászoktatója lett, közben egy cukrászalapanyagokat és dekorációkat forgalmazó üzletet vezet. A kreatív tortakészítésben is van egy értékes 2. helyezése, amit Overdose — az utóbbi évek legsikeresebb, magyar színekben versenyző lovának — kakaóból készített portréjával ért el.
A kissé háttérbe szorult képzőművészeti tehetsége – bár sok évvel később, de — mégis utat tört magának, amikor nagynénje bevezette őt az üvegfestés rejtelmeibe, és ez a tevékenysége sem maradt rejtve a nagyközönség előtt. mert 2022-ben saját alkotásával szerepelt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum amatőr üvegfestő kiállításán. Nem sokkal később újabb lendületet kapott az életében a művészet, amikor jelentkezett a Valdor Art Alternatív Rajz- és Festőiskola jobbféltekés oktatására, és az ott felfedezett portréfestés akkora sikerélményben részesítette, hogy egymásután készültek az újabbnál-újabb grafitportréi.
Keresztes Éva “arcai” azonban – néhány kivétellel – nem “teljesek”. Befejezettek ugyan, de a portréi “félarcúak”, mintha egy rejtett ablakból félve-bújva tekintenének ki, az eső álcázta könnycseppek, vagy az önfeledt nevetés mögül. Gyakran jól ismert emberek, hires színészek, akiket a magazinok címlapjain is láthatunk, de Keresztes Éva grafitportréin új dimenzióban jelennek meg számunkra. Könnyen felismerhető karakterek, mégis mintha mindennapi arcok lennének, akik bárhol, bármikor kileshetnek ránk, egy csukott félablak mögül.
Úgy tűnik, a portré- és az üvegfestés felébresztette Éva kiapadhatatlan kíváncsiságát a képzőművészet technikáinak megismerése iránt, mert a pasztell és akril festészetben is tanulmányokat folytat, és több rajz- és festő stúdióhoz is csatlakozott. Ugyanakkor a tortakészítés művészetéhez sem lett hűtlen, és ezt a képzeletbeli “tortáján” bemutatott, gyönyörű, cukor orchideaszirmokkal szemléltette a mostani tárlatán.
A kiállítást Turcsányi Istvánné, az Összefogással Berhidáért Egyesület elnöke nyitotta meg, kiemelve, hogy ha a festő befejezi a festményt, az még csak kép. Amíg nem látja senki más, olyan, mintha egy zeneszerző egy üres helyiségben adná elő szerzeményét. Meg kell mutatni a nagyközönségnek, hogy életrekeljen, s ha valaki azonosulni tud vele, megvásárolja, majd felteszi a falára, a képből igazi műalkotás lesz, és másoknak is örömöt okoz.