Jó hangulatú kiállításmegnyitó meglepetéssel
Nemcsak a közönséget, hanem a festőművészt is hatalmas meglepetés érte a rendezvény kezdő perceiben, amikor belépett a terembe Dévai Nagy Kamilla énekes, akivel régóta ismerik egymást, hiszen mindketten az erdélyi Nagyenyed városából származnak. A megújult Petőfi művelődési ház átadó ünnepségét követően, november 15-én nyílt meg a berhidai Peremarton településrészt immár 35 éve otthonul választó, Holányi Julianna festőmúvész Tájak, színek, hangulatok című kiállítása.
Az itt megtekinthető pasztell- és akvarellképek az alkotó belső békéjét, nyugalmát, és mély romantikus látásmódját tükrözik. A tárlatot Budai László kulturális szakértő nyitotta meg, előtte azonban Dévai Nagy Kamilla, Liszt Ferenc-díjas énekes bensőséges műsorában gyönyörködhettek a résztvevők. Az érdemes művész azzal a magával ragadó, megható dallal is megajándékozta berhidai közönségét, amelynek eredetét ő maga nyomozta ki. Mint kiderült, a sokak által előbb Kányádi Sándor, majd Papp Lajos költőnek tulajdonított vers szerzője tulajdonképpen egy hajléktalan tanítónő, Tánczos Katalin. A lelkierőért esdeklő, belső békét kereső és közvetítő dal méltó bevezetője volt Budai László tárlatértékelő gondolatainak, aki megállapította, hogy Holányi Julianna festményei arról árulkodnak, hogy békében él a világgal, minden képén az ő belső békéje, nyugalma, és mély romantikus látásmódja tükröződik.
Pedig tudjuk, hogy a teremből kilépve, korántsem ilyen világ vesz minket ű körül! Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy, noha minden tájképében megjelenik valamilyen emberi építmény – kunyhók, csűrök vagy vidéki házak –, amelyek az ember és a természet harmonikus együttélését sugallják, ám maguk az emberek hiányoznak a képekről. Nem azért, mert nem szeret emberi alakokat festeni, inkább mintha tudatosan mellőzte volna tájképeiről az emberi alakokat. Mintha csak azt akarná megörökíteni, ami túlmutat az emberi jelenléten. Talán azt a nyugalmat és örökérvényű szépséget keresi, ami az emberi világ zajától távol, az örök természet csendes bölcsességében rejtőzik, ami személyiségéből is fakad.
Budai László megnyitó beszéde kezdetén utalt arra, hogy sok évvel ezelőtti első találkozásukkor – 2004-ben, a Trianon Múzeum formálódásakor — egy megnyerő, nyitott lelkű, szívből jövő kedvességgel teli asszonynak ismerte meg Holányi Juliannát, akit társaságban visszafogottság és szelíd csendesség jellemez. Ám a visszafogottsága, hallgatása nem a gondolatok hiányából fakad. Távolról sem. Ha barátok, családtagok közé kerül, minden szavából színes történetek, élet és szeretet sarjad. Tudja, hogy ebben a zajos, szüntelen beszéddel terhes világban a hallgatás még értékesebb, mint valaha, éppen ezért válik a csend még különlegesebbé. Talán éppen ez a kizárólag csendből megismerhető tudásra törekvés az a híd közöttünk, ami úgy tesz bennünket lélektárssá, hogy ezt korábban sosem tudatosítottuk magunkban – fogalmazott a kulturális szakértő.
Holányi Julianna számára a művészet nem puszta önkifejezés, hanem szent misszió: hidat építeni az emberi lelkek között. A kiállítás anyagát e hivatás jegyében állította össze, megmutatva a „Pincék” sorozatot, valamint a Balaton és Erdély emlékeit őrző pasztell- és akvarellképeket. A tárlókban látható illusztrációi, könyvborítói és grafikái további betekintést nyújtanak az alkotó sokszínű univerzumába. A kiállításon található festmények, képek hűen tükrözik a képi világát. A tájképek, virágcsendéletek, épületek mind-mind visszatérően szerepelnek alkotásai témájaként. Ezt az autonóm képi világot a harmónia szóval lehet megragadni. Bármelyik képre tekintünk, mindegyik nyugalmat sugároz. A természetes tájak és a rusztikus házak békés, idilli jeleneteket örökítenek meg, sokszor nosztalgiát árasztanak. A lágy ecsetkezelés, a finom nőies vonalak lírai, néhol már szinte meseszerű hangulatot kölcsönöznek a festményeknek. Technikája tehát hozzájárul az alkotások elbűvölő, könnyed atmoszférájához – mutatott rá a kiállítást méltatva, és megnyitva Budai László.
A jó hangulatú megnyitó után beszélgetve, Julika elmesélte, valóban váratlan, roppant nagy meglepetés volt számára Dévai Nagy Kamilla közreműködése. Bár mindketten ugyanahhoz az erdélyi városhoz kötődnek, csak sokkal később, Magyarországon volt alkalmuk találkozni, és Kamilla később Julika több kiállítása megnyitóján is szerepelt. A mostani, berhidai tárlaton viszont egyáltalán nem számított erre az örömteli találkozásra. Dancsó Valéria és a művelődési ház munkatársai az utolsó pillanatig ügyesen eltitkolták előle ezt a csodálatos meglepetést.
Végül azt is elárulta, hogy az önkormányzat által tájháznak megvásárolt Rákóczi utcai, egykori családi házról készült festményével megajándékozza a várost, így ez a kép Berhida tájházát díszíti majd a jövőben.
Holányi Julikát (így hívják őt itt Berhidán) majdnem mindenki ismeri településünkön, mégis álljon itt az életrajzi adatait és tartalmas képzőművészeti munkásságát röviden összefoglaló ismertető, hátha tartalmaz eddig nem ismert, értékes információkat.
Holányi Julianna 1947. augusztus 20-án született Nagyenyeden, a Maros partján elterülő, varázslatos erdélyi városban. Édesapja, Molnár Árpád, a Bethlen Gábor Kollégium elismert zenetanára és kórusvezetője, míg édesanyja, Bartus Julianna, kifinomult szépérzékű csipke- és textilművész volt. Ez a családi háttér indította el Julikában a művészet iránti szeretetet, illetve magát az alkotási vágyat is. Nem a véletlen műve, hogy már gyermekkorától kezdve szenvedélyesen rajzolt és festett.
A Kolozsvári Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett, de bármerre is sodorta az élet, a művészet szeretete újra és újra visszavezette az alkotás öröméhez.
A nagyenyedi művészeti közösség tagjaként bontakoztatta ki képzőművészeti tehetségét. Kezdetben rajztanára, Székely Mihály irányításával bontogatta szárnyait, majd Gazdáné Olosz Ella textilművész, a Bethlen Gábor Kollégium neves oktatója és alkotója mentorálta. Tudását 1986 és 1989 között a Horhat Horea festőművész által vezetett Művészeti Iskolában mélyítette el. Később 1995-ben Martonvásáron a dél-koreai származású Beung-Kun Sou mesterkurzusán tökéletesítette tovább akvarell- és kollázstechnikáit, művészetét így az akvarell, pasztell, akril és tus sokoldalú alkalmazása jellemzi.
Művei szerte a világon, köz- és magángyűjteményekben találhatók, Magyarországtól Svédországig, Amerikától Japánig. Festményei a táj szépségét, a természet iránti mély tiszteletet és az emberi lét elmélyült rezdüléseit tükrözik. Számos alkalommal részt vett a nagyenyedi INTER-ART Nemzetközi Művésztelepen, valamint a Balatonföldvári és Csopaki művésztelepeken, ahol az alkotói közösség ihlető ereje új lendületet adott munkásságának. Festői tevékenységén túl illusztrációkat is készít, amelyek könyvek, folyóiratok és kiadványok lapjait gazdagítják, a Romániai Magyar Szótól az Aranypor folyóiratig. Veszprém megyei ismertségét is egy kiadványnak, a Bakony-Balatoni Kalendárium 1995-ös számának köszönheti.
Holányi Julianna eddigi pályafutása során több mint 155 önálló és több mint 200 csoportos kiállítást tartott, olyan neves helyszíneken, mint a New York-i ENSZ-palota, a budapesti Stefánia Galéria, a nagyenyedi Barcsay Galéria, valamint Bécs, Bern, Bukarest, Gyulafehérvár, Köln és Salzburg kiállítóterei. Munkásságát több helyütt ismerték el különböző díjakkal, például Romániában megyei és országos pályázatokon I. és II. díjat nyert, ami erősíti Julika alkotói tevékenységének nemzetközi jelentőségét, de mégis arra a legbüszkébb, hogy választott otthona, szeretett kisvárosa, 2013-ban Berhidáért díjjal ismerte el alkotói tevékenységét.
A Tájak, színek, hangulatok című kiállítás november 29-ig megtekinthető a Petőfi Művelődési Ház és Könyvtár emeleti kiállító termében.