Martinstag lelkes ovisokkal és diákokkal a Portán
Ha elérkezik november 11-e, a berhidai lámpás felvonulás sem maradhat el, amit a Német Nemzetisági Önkormányzat minden évben megszervez a helyi óvodások és iskolások közreműködésével. Sokak számára a Márton-nap elsősorban a gasztronómiai élményt jelenti, és a libasült – vagy a kissé olcsóbb sültkacsa — elfogyasztására korlátozódik, pedig Szent Márton püspök legendájának ennél fontosabb és jóval nemesebb üzenete van, amire – különösen napjainkban – érdemes a gyermekek figyelmét felhívni.
De mégis, hogyan is kapcsolódik Szent Márton legendája a libához? Márton vagy németül, Martin sok-sok évvel ezelőtt élt, és gyermekkorában csodálta katona édesapját. Majd amint felcseperedett, apja nyomdokait követve, ő is jelentkezett a római hadseregbe. Bátor, és nagyon sikeres harcos volt, ám ugyanakkor sosem bizonyult kegyetlennek, inkább a jószívűségét, együttérzését becsülték nagyra a harcostársai. Erről győződtek meg akkor is, amikor egy szegény koldus került az útjukba, aki a nagy hidegben reszketve feküdt a földön, és segítségért esdekelt. Márton – más eszköze nem lévén – a saját köntösét kardjával vágta ketté, hogy egyik felével betakargassa a szenvedő embert. Aznap éjjel pedig álmában megjelent előtte Jézus, aki azt a félbevágott köntöst viselte, és ez a látomás arra késztette Mártont, hogy elhagyja a hadsereget, és papnak álljon. Istent is hűen, jótettekkel szolgálta, ezért az emberek püspökké akarták választani. Ő azonban viszolygott attól a fényűző világtól, amivel ez a magas egyházi rang járt, mert mindig szívesebben tartózkodott az egyszerű, szegény emberek között. Ezért, amikor érte jött a pápai követ, hogy átadja neki az előkelő tisztséget, és magával vigye őt, Márton ijedtében a libaólba rejtőzött. Csakhogy, a libák hangos gágogással jelezték a hozzájuk „betolakodót”, így hamar rátaláltak, és mégis a fejére került a püspöki süveg. Szerencsére, a legenda szerint, továbbra is hű maradt önmagához, és a szegényeken meginduló, jóságos egyházi vezető vált belőle, akinek jó cselekedetei úgy világítottak, mint lámpások a sötétben, ezért halála után szentté avatták.
Ez a kedves legenda jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a gyermekek figyelmét a jószívűség, a segítőkészség, az adni tudás fontosságára. A libasült fogyasztása Márton napján pedig, a gazdasági év lezárását, és ennek megünneplését is jelentette, és ez a hagyomány napjainkig fennmaradt. A Berhidai Német Nemzetiségi Önkormányzat a német kultúra és a hagyományok megtartása, felelevenítése sorában kiemelt helye van a Martinstag-nak, azaz az általuk szervezett, Márton-napi lámpásos felvonulásnak, amire pedagógusaik vezetésével, a helyi apróságok is mindig nagy lelkesedéssel készülnek. Nem volt ez másként idén sem. Szerencsére, bár hideg volt, de száraz időben gyülekeztek a résztvevők a Süni Óvoda előtti téren. Erre az alkalomra az intézmény dolgozói és az ovisok, az alaklomhoz illően, szépen feldíszítették a kertjüket, és már messziről káprázatos fényben úszott. A csöppségek és az Ady Iskola kisdiákjai napközben a szebbnél szebb lámpások elkészítésével voltak elfoglalva. Este pedig, amint sötét lett, megannyi apró fényecske táncolt, és kígyózott a sor a helyi tájház portája felé, ahol látványos műsorral zárták a gyerekek a Martinstag lámpásos felvonulását.
A diákokat Tarjányi Mónika és Bregócs Zsuzsanna pedagógusok készítették fel. A műsorban a hatodikos Seiber Ramón meséjét hallgathatták meg, majd Horváth Patrik, Papp Zoé és Söre Zita szavalata következett, és a hatodikosok egy szép dallal is készültek, amit Csonnó Máté Károly gitárkíséretében adtak elő. Végül a harmadik osztályos lányok magával ragadó tánca következett. A felvonulóknak volt még egy kellemes feladatuk: szelfit készíteni a Portán felállított Szent Márton püspökkel. A legsikeresebb szelfi fotók felkerülnek a német önkormányzat Facebook oldalára. A korábbi években rajzokat vártak a gyerekektől a Márton-napi témában, de idén a közkedvelt szelfi készítésére esett a választásuk. Azt, hogy milyen sikerrel oldották meg a gyerekek a feladatot, kiderül a Facebook oldalon.
Nem fér hozzá kétség, hogy Szent Márton püspök legendájának megismertetése és felelevenítése nemcsak egy hagyományt tart életben, hanem ráirányítja a legifjabb nemzedék figyelmét az önzetlen segítségnyújtásra, mert a közömbösség nem velünk született tulajdonság! Az embertársaink iránti érzékenység és odafigyelés még idejében elsajátítható, és bármikor gyakorolható. Erre pedig jelenlegi helyzetünkben, egyre nagyobb figyelmet kellene fordítanunk!
