/

Sok vidám percet szereztek a szórakozni vágyó berhidaiaknak

8 perc olvasás

Koszorúzó megemlékezés a Roma Nemzetiségi Önkormányzat közmeghallgatásán

A Berhidai Művelődési Ház és Könyvtárban márványtábla őrzi az egykori Csócsi cigányzenekar emlékét, ráirányítva a figyelmet a Berhidán élő roma nemzetiség sokévtizedes kultúrájának és hagyományainak megőrzésére és átörökítésének fontosságára, hiszen – mint azt Babai János, a Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke is hangsúlyozta – az önkormányzatuk működésének is elsősorban ez a legfőbb célja. Városunkban mintegy 1100 roma él, a többségük ugyan vegyes házasságban, mégis sokan fontosnak érzik a gyökereik felkutatását, a hagyományaik felelevenítését és megőrzését. Az elnök kifejtette: minden évben roma napot szerveznek, amelyen alkalmuk van bemutatni a zenei és gasztronómiai kultúrájukat, valamint Mikulás napján csomagot osztanak az óvodásoknak és a kisiskolásoknak. Említést tett a Tanoda sikeres működéséről is, ahol a tanítás után, a pedagógusok nemcsak a tanulásban, hanem a szabadidő hasznos eltöltésében, és a hagyományaik ápolásában is segítik a roma diákokat. A rendezvényen a Tanoda két diákja verset mondott, valamint a Bogácsvirág táncosai léptek fel.

A közmeghallgatáson részt vett Pergő Margit polgármester, valamint Guti László az önkormányzat jegyzője, így a megjelent lakosok éltek a lehetőséggel, hogy panaszaikat is elmondják, és felvessék a közösségi problémákat. Szóvá tették a felelőtlen kutyatartást, emiatt több utcában elszaporodtak a kóborló ebek, és azt is szóvá tették, hogy sok az elhanyagolt, szeméttel zsúfolt porta, de a közterületeket sem tartja rendben mindenki a háza előtt. Mint elhangzott, egy település közössége akkor működik jól, ha – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – kivétel nélkül betartják az együttélés szabályait, és a lakosok nemcsak magukra, hanem másokra is tekintettel vannak.

A Csócsi cigányzenekarról Turcsányi Istvánné emlékezett meg. Azzal kezdte, hogy azokra a zenészekre emlékezünk, akik a 60-as, 70-es évekbensok örömet szereztek muzsikájukkal a település lakosságának, ők kísérték fénykorában a Berhida Néptáncegyüttest, és sok vidám percet éltek meg azok, akik esténként a helyi Presszóban élvezték a zenélésüket. Ma már nagyon kevesen hallgatják az egykor oly népszerű, autentikus cigányzenét. Pedig pár évtizeddel ezelőtt majdnem minden kávéházban és étteremben, egy finom vacsora elfogyasztása közben ilyen zenét szolgáltattak ezek a muzsikusok. Napjainkban már egyre kevesebb helyen lehet velük találkozni, eltűntek az éttermekből, profilt váltottak, mert közben – ahogy minden más — a zenei ízlés és a felfogás is változott a korral. Szerencsére, vannak még rádió és tévéadók, amelyek életben tartják a cigányzene kultúráját. A magyar nemzet ma elképzelhetetlen lenne nélküle – fogalmazott a humán bizottság elnöke.

Turcsányi Istvánné hozzátette: Ma a négy berhidai zenész emléktábláját koszorúzzuk meg.  Rájuk – Csócsi Lendvai Jánosra, Szőke Jánosra, Duka Sándorra és Csonnó Kálmánra –   emlékezünk, akik nemcsak itthon Berhidán, de külföldön is bizonyították tudásukat. Népszerűek voltak, sokfelé hívták őket. Nem csoda, hiszen a magyar nótától az operettig, a slágerektől az operákig, vagy épp a klasszikus zenéig bármit eljátszottak — kotta nélkül! Sok dalnak voltak a tudói, ismertek nagyon sok tréfás, vidám, vagy épp szomorkás és nosztalgikus dalt, és bármit eljátszottak a hallgatóságuknak, szóljon az a szerelemről, az élet apró örömeiről, vagy az idő könyörtelen múlásáról. Arcuk felidézésében segítenek a róluk készült, régi fotók, amelyek a művelődési házban is megtalálhatók. A rendezvényen hozzátartozóik is felidézték azokat az időket, amikor a család népszerű zenészei esténként munkába indultak, és az éjszaka közepéig szórakoztatták a berhidaiakat. Turcsányi Istvánné pedig arra ösztönözte a fiatalokat, hogy kutassanak bátran a múltjuk értékei után, ne hagyják, hogy feledésbe merüljön mindaz, ami része a helyi romák kultúrájának.

A rendezvény zárásaként Pergő Margit polgármester és Babai János megkoszorúzták a Csócsi zenekar emléktábláját, a résztvevők pedig egy-egy szál virágot helyeztek el az emlékükre. 

Kövess: