A kertbarátok terménykiállítással és kóstolókkal is várták a látogatókat
A Berhidai Kertbarát Kör minden évben magasabbra teszi a lécet, és mindig sikerül is megugrania – fogalmazott megnyitóbeszédében Pergő Margit polgármester a közösség idei terménykiállításának megnyitóján. A kertészkedők bemutatkozása a Berhidai Napok egyik kiemelkedő eseménye, amit a szabadtéri programokkal ellentértben, ebben az esztendőben sem halasztottak el. Igaz, amikor az ünnepélyes megnyitót a Kálvin téri református templomba tervezték, még forró napsütésre számítottak, de mint kiderült, a zárt helyszín nem a kánikulától, hanem a metsző széltől és az esőtől védte meg a résztvevőket.
A megnyitó perceiben elsőként a Kálvin téri református közösség lelkésze, Sipos-Kende Zsófia házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, majd Kellerné Szász Anikó, a Kertbarát Kör vezetője köszönetet mondott azért, hogy a református közösségi ház már másodízben is otthont biztosított a kiállításuknak. Hogy ez nem véletlenül van így, egy személyes történetet osztott meg a hallgatósággal. Úgy 40 évvel ezelőtt, kisiskolás korában szombat délelőttönként hittarára kellett járniuk, és annak idején kisgyerekként nehezen fogadta el, hogy a biciklizés és a játék helyett, a délelőttöt a lelkésszel kellett eltölteni. Pedig sok-sok érdekes történetet mesélt, amelyek többségét elfelejtette, de egy mégis élénken megmaradt.
Egy fiatal anyuka az iskolából kísérte haza a gyermekét, és amikor a templomhoz értek, a csemetéje megkérdezte tőle, tudja-e, mi van ott fenn, a templom csúcsán? Az édesanyja azt válaszolta: az szerinte egy sündisznó. A lelkész meghallotta a párbeszédet, és megszólította az anyukát, elmagyarázva neki, hogy az bizony egy csillag, mégpedig egy olyan fényes csillag, amely nemcsak egyszerűen fényes, hanem a legfényesebb, és nemcsak a napkeleti bölcseknek mutatott utat, hanem ez az a csillag ma is irányt ad mindazoknak az alatta álló embereknek, akik nem ismerik a tétlenséget és a tehetetlenséget.
Úgy vélte, a kertbarát kör tagjai is méltók arra, hogy e csillag alatt tartózkodjanak, mert igencsak elszánt, szorgalmas, kitartó és alázatos emberek. Ők sem ismernek lehetetlent, és a tétlenséget végképp nem tűrik! Olyan csapatot alkotnak, akikre mindig lehet számítani, ezért kitartó munkásságukkal utat mutatnak az önfenntartó élethez és a mentális egészség megőrzéséhez. Mert ők megtapasztalták, hogy a kertészkedés – bár sok munkával is jár – az öröm és nyugalom forrása is. A kert, a növények közelsége, gondozása felüdülést jelent.
Hasonlóképpen vélekedett Pergő Margit polgármester asszony is, aki köszöntőjében méltatta az immár 52 évet megért kör tagjait, akik nagyszerű terménykiállításaikkal és kísérő programjaikkal minden évében magasabbra teszik a lécet, és minden alkalommal sikerül megugraniuk. Ráadásul a rendkívüli időjárási viszonyok dacára is mindig akadnak csodálatra méltó terményeik, amelyeket a nagyközönségnek is megmutathatnak, és mindez a tapasztalatuknak és szorgalmuknak köszönhető. Pergő Margit kifejezte reményét, hogy példamutatásuk a fiatalabb nemzedék számára is egyre vonzóbb lesz, és értékes tapasztalataikat, tudásukat tovább adhatják a jövő kertészkedőinek.
Kellerné Szász Anikó egy nagy almához hasonlította a Kertbarát Kört. Egy olyan nagyszerű, fényes, piros almához, amibe beleharaptak, s ezzel szimbolikusan a tagság fogyatkozására utalt, de hozzátette, hogy az 51 alma mellé idén felszúrhatja az 52-dik esztendőre utaló piros almát, és egyben célul tűzte ki, hogy a hatvanadik almával ismét teljessé kerekedik újra az alma! Bízva abban, hogy a hat évtizedet is meg fogja érni ez a kitartó, szorgos kezű közösség!
A résztvevők átsétáltak a közösségi házba, ahol a bemutatott termények – ahogy már megszokhattuk — ezúttal is, egyrészt a szakértelemmel és bámulatos állhatatossággal művelt konyhakertek gyümölcseiből, zöldségeiből és a kamráikban sorakozó ínycsiklandó télirevalókból hoztak ízelítőt, sok szépséges virággal kiegészítve, harmonizálva a látványt. Többek között rácsodálkozhattunk az ökölnyi méretűre nőtt elefántfokhagymára, a gömb alakú fehér és lila színekben egyszerre pompázó cirmos padlizsánokra, óriás burgonyákra meg karalábékra, vagy akár a csaknem mennyezetig érő majomfára. Idén a pozsgás növényekből és kaktuszokból is láthattunk különleges példányokat, de a nosztalgia asztal is sokunkban felidézte a nagyszüleink kertjeinek emlékét. A jó hangulatról a Pinka zenekar gondoskodott.
A Berhidai Kertbarát Kör tagjai idén is rengeteget dolgoztak azért, hogy látogatóiknak minél több és vonzóbb látványban és gasztronómiai élményben legyen részük, ezért a három napon át nyitva tartó kiállításuk ideje alatt sok finomsággal, kóstolókkal és nyereményjátékokkal várták az érdeklődőket. Más kérdés, hogy idén az érdeklődők – a korábbi évekhez képest — csekély száma korántsem a programok minőségén, hanem sajnos, a hirtelen ránk törő csípős széllel, esővel érkező lehűlésen múlt. Az összetartó közösség kitartása abban is megmutatkozott, hogy a hideggel is dacolva maradtak, nem mondták le a meghirdetett programjaikat.
