Városunk vendége volt Endrei Judit
A Magyar Televízióból ismertük meg őt sok évvel ezelőtt, bemondó és számos közéleti, családi műsor közreműködője, műsorvezetője volt. A kilencvenes évek végén azonban szakított addigi pályafutásával, és önállósodott. Ma saját kiadója van, és kilenc könyve jelent meg az elmúlt években. Nem szépirodalmi műveket ír, hanem saját tapasztalatait, megéléseit, meglátásait osztja meg generációkról, emberi kapcsolatokról az életről anélkül, hogy ítélkezne, vagy tanácsokat osztana. Endrei Judit szeptember 10-én a Berhidai Napok programsorozatban volt a vendégünk. A Városháza dísztermében Fehér Péter könyvtárvezetővel beszélgetett a televízóról, munkájáról, kalandos utazásairól és a mindennapokról.
Bemondói és műsorvezetői munkásságát ismerve, és a nagy nyilvánosság előtti fesztelen, természetes viselkedéséből ítélve, Endrei Juditról nehéz elképzelni, hogy gyermekként kerülte a szereplést, sőt félénk, izgulós diák volt. Kis faluban, értelmiségi családban nőtt fel, ahol édesanyja iskolaigazgató, az édesapja a téesz főkönyvelője volt. Judit magyar-orosz szakon tanult a szegedi főiskolán, amikor egyik tanára az akkor alakuló körzeti tévé stúdióba beajánlotta bemondónak. Noha meglepte a felkérés, és tartott a kudarctól, kíváncsisága mégis arra késztette, hogy elmenjen a meghallgatásra. Jó döntés volt, mert a több jelentkező közül egyike volt a kiválasztottaknak. Ajándékként élte meg ezt a kihívást, ls örömmel elfogadta, hiszen akkoriban a televízió valóságos csodának számított. Nem is volt még minden otthonban, gyermekkorában sokan – ahogyan ők is — a szomszédba jártak tévét nézni. 1976 novemberétől a Magyar Televízió munkatársa lett, és több mint két évtizeden át, remekül helyt állt.
Akkoriban óriási figyelmet fordítottak a bemondók és a műsorvezetők szép és pontos kiejtésre, ezért hetente több órát Fischer tanár úrnál töltöttek, aki a szép magyar beszédre, az idegen nevek helyes kiejtésére oktatta a tévé képernyőjén szereplőket. Mindig pontosan tudta, ki, mikor, miben hibázott, és felhívta rá a figyelmüket.
Mint mondta, soha nem vette félvállról a munkáját, mindig felkészülten ment adásba, semmit nem bízott a véletlenre, ennek dacára egyszer mégis elkövetett egy számára roppant kellemetlen bakit: olyan ismert személyt „temetett el”, aki még élt! Máig nem tudná megmondani, hogyan történt, de úgy konferálta fel a műsorismertetőt, hogy a néhai Kadosa Pálra emlékeznek, holott a zeneszerző még, szerencsére élt. Nem győzött tőle bocsánatot kérni, de a kiváló zongoraművész és zeneszerző a jól ismert mondással vigasztalta meg, hogy akinek halálhírét keltik, sokáig fog élni.
Enderi Judit mesélt a televíziónál töltött idő alatti, valamint későbbi, emlékezetes utazásairól is, amelyeken számos egzotikus országba, csodálatos helyszínekre sikerült eljutnia. Elárulta, bármibe fogott, mindig a kíváncsisága vezérelte, és talán épp ennek köszönhető, hogy bármennyire veszélyes helyen járt, sohasem félt. Akkor sem, amikor gepárdot simogatott, vagy amikor Vietnámban Saigonba is eljutott, vagy fent járt a Machu Picchun, azaz az „Öreg csúcson”. Az utazás ma is szenvedélye, örömmel fedezi fel mind a hazai, mind a külföldi tájakat, szépségeket. Elárulta, a tizedik könyve élete legemlékezetesebb utazásairól fog szülni. Péter kérdésére válaszolva, mosolyogva közölte: köszöni szépen, így hetven pluszosan is jól van! Ez egyrészt annak köszönhető, hogy reggelente mindig gyalogol. Hangsúlyozta: nem sétál, hanem tempósan gyalogol! Ez azért fontos, mert az idősödést is tudni kell jól megélni! Erről is született egy könyve, amiben többek között a napi rendszeres mozgásról is szó van, ahogyan az egészséges életvezetésről és a megfelelő táplálkozásról is, ami fontos része az idősebb korosztály aktivitásának és jó egészségi állapota megőrzésének.
Elárulta, mi szükséges ahhoz, hogy az idősödést ne csapásként éljük meg, Járjunk minél gyakrabban közösségbe, töltsünk több időt barátokkal, aktívan vegyünk részt közösségi tevékenységekben, és étkezzünk egészségesen! Ez nem jelenti azt, hogy diétázni kell csupán mindenből jóval kevesebbet kellene fogyasztani, mint korábban. Egy szakember javaslata szerint, idős korban a korábbi ételadagoknak csak az egyharmadát együk meg. Nagyon fontos a pozitív gondolkodás! Ne engedjük, hogy rabul ejtsenek a rossz érzések, a pesszimista gondolatok. Igaz, hogy minden ránk leselkedő veszélyt nem tudunk kiszűrni és elkerülni, de érdemes önmagunkat afelé nevelni, hogy ami rajtunk múlik, azt megtegyük.
Nem csalódott, aki részt vett a rendezvényen, hiszen még sokáig hallgattuk volna Fehér Péter és Endrei Judit élvezetes beszélgetését, de aki többre kíváncsi keresse és olvassa el Judit asszony könyveit!