/

Berhida vendége volt a „romantikus hőstenor”

12 perc olvasás

Az ötvenes évei elején járó, gyémánt torkú, alcsútdobozi magánénekes, aki immár több mint egy évtizede járja az országot, és szívesen vállal fellépéseket, tulajdonképpen agrármérnök, talajtani szakemberként kezdte a pályafutását. Dacára annak, hogy már óvodásként kitűnt énekhangjával, csak felnőtt korában, 31 évesen kezdett el komolyan foglalkozni az ének tanulással, amikor – megfogadva egy szakember tanácsát – felnőttfejjel beiratkozott az etyeki művészeti iskolába. 2012-ben pedig, barátai unszolására jelentkezett a Csillag születik tehetségkutató versenyre, és azt meg is nyerte! Ugyanebben az évben a Transilvanian Music Awards év férfi felfedezettjének választotta, majd szeptember 16-án megnyerte a Szenes Iván-díjat, a dalszerző emlékére rendezett koncerten.

Amikor berhidai fellépése előtt, pár percre leültünk beszélgetni, és faggatni kezdtem, hamar kiderült számomra, hogy Mészáros János Elek szerénysége okán, énekelni sokkal jobban szeret, mint önmagáról mesélni. Ám, amint színpadra lép, énekhangja magabiztosan szárnyal, és pillanatok alatt elkápráztatja közönségét.

-Énekesi karrierje is csak azután kezdett felfelé ívelni, miután az év „csillaga” lett 2012-ben?

-Tulajdonképpen igen, hiszen ahhoz, hogy az egész országban megismerjenek, és meghívjanak fellépni, szükség volt erre a sikerre, ismertségre, amit a televíziós szereplésemmel sikerült elérni. Igaz, előtte is volt pár fellépésem, de össze sem lehet hasonlítani a későbbiekkel, amikor már az egész ország megismert. Ennek köszönhető, hogy az azóta eltelt 12 évben több mint 1700 koncert áll mögöttem, és azóta is rendszeresen kapok meghívásokat. Alapvetően egyedül járom az országot, nincs zenei kíséretem, mert ahhoz sokkal több anyagi forrás kellene, zenekart nem tudnék fenntartani, így abból kell dolgoznom, ami a rendelkezésemre áll – a saját hangom. Így viszont könnyebben eljutok, bárhova is hívnak.

-A koncertek számából ítélve, jól ismerik. Milyen jellegű rendezvényekre kap meghívást?

-A tehetségkutató műsor óriási publicitást kapott, így nagyon sokan tudnak rólam, sőt ma is vannak olyan felvételek, amelyek a tévében, rádióban is forognak, és fenntartják az ismertséget. Sokféle rendezvényre kapok meghívást, és bár nem szoktam közülük válogatni, vagy bármelyiket visszautasítani, mégis az én szívemhez a templomi koncertek állnak igazán közel. Ott az ember szabadon meg tud nyílni. Egészen más egy falunap, vagy nyári fesztivál, ahol a közönség jön-megy, egymással beszélget, így megoszlik a figyelme, és csak afféle háttérzene számára, ami a színpadról szól. Ezért nekem sem dobogtatja meg úgy a szívem, mint amikor a templomi csendben, Isten dicsőségére tudok szolgálni. A templomban nemcsak én, hanem a hallgatóság is ugyanúgy érez, ahogy én. Ezek a fellépések igazi felüdülést jelentenek számomra, mert boldog vagyok, hogy egyszerre tudok szolgálni egy közösségnek és Istennek is.

-Úgy tudom, sokféle műfajt képvisel, hiszen  egyaránt szívesen énekel klasszikus zeneszerzők műveiből dalokat, operát, operettet, musicalt is, vagy hazai szerzők műveit, slágert, sót akár rockot is, de vajon van-e kedvenc éneke, vannak-e nagyon szívesen énekelt dalai?

-„Válogatott kedvenceim” címmel több CD-m is megjelent. Három is van, és mindegyiken 20-25 szám hallható. Őszintén szólva, nem tudok ezek közül egyet-egyet kiragadni, viszont mindig előjön néhány újabb dal, ami beáll a sorba, és bekerül a többi kedvenc közé. A legutóbbi most a Gyönyörű mindez című kórusmű, amit itt is énekelni fogok, bár most csak szólistaként, egyedül adom elő. Ez a dal is egyike azoknak, amelyekhez hosszabb idő kellett, hogy elég magabiztosan el tudjam énekelni úgy, hogy közben nem akad el a hangom a meghatottságtól. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy dal olyannyira megérint, hogy elcsuklik a hangom, vagy a szövege, a mondanivalója, vagy a dallam hat meg ennyire. Ezért olyan sokszor kell elénekelnem, hogy „immunissá” váljak a hatására. Még ma is vannak olyan dalok, amelyeket most sem nem vagyok képes a színpadon elénekelni, mert annyira megható a szövege, hogy nem tudom magam elvonatkoztatni tőle, maghat, elérzékenyít. Elismerem, vannak olyan dalok, amelyeket három év után sikerült műsorra tűzni, mert addig úgy éreztem, közönség előtt még nem fog érzelemmentesen menni… Mint például, a Nélküled című szám… Néha még így is megesik velem hogy túlságosan meghatódom, és az elcsukló hang nem tesz jót az előadásnak.

-Még a rengeteg gyakorlás sem segít?

-Nem mindig, de ez a hivatás valójában akkor ér valamit, ha az ember képes a borotva élén táncolni. Egyrészt hagyja, hogy az érzelmei magukkal ragadják, ugyanakkor mégsem adhatja át magát teljes mértékig, csak annyira, hogy képes legyen a lehető legszebben, legjobban előadni a dalt, hogy a hallgatóságát mégis magával ragadja. Érzelem nélkül nem ér semmit az előadás, ám a túlfűtött érzelem meg a kárára mehet. Éneklés közben ugyanis nem az én feladatom, hogy elsírjam magam a színpadon. Ám, ha ilyen hatást érek el a hallgatóságban, akkor sikerült átadni azt, amit én is átéltem.

-Ha meghívják egy-egy koncertre, előre meghatározzák, milyen műsorral lépjen fel?

-Előfordul, hogy vannak konkrét kérések, de leginkább rám bízzák a választást, és a rendezvény jellegéhez igazodva, illetve isteni sugallatra támaszkodva állítom össze a műsort, hiszen ő készíti elő a szíveket, én csak eszköz vagyok a kezében.

-Korábban egészen mással foglalkozott, kormányhivatalban dolgozott mielőtt megnyerte a tehetségkutatót. Ma is bejár még a hivatalba?

-A kettő nem menne együtt! A Csillag születik után, egyre több időt töltöttem énekléssel, fellépésekkel, ezért feladtam az eredeti szakmámat, mert az énekesi pálya is teljes embert követel, hiszen annyi feladatot jelent és egyben annyi örömet is okoz, hogy már csak az éneklésre összpontosítok, ez a fő foglalkozásom. Mellette meg otthon vár a kert, a szőlő és az állattartás is belefér.

-Családja is támogatja ebben?

-Édesanyám már 87 éves, tőle nem várhatok el segítséget, de nővéremre és a barátaimra bármikor számíthatok, ha kell. Koncertek után saját CD-ket árusítok, olykor ebben segítenek. Ezekből a bevételekből azonban leginkább azokat a koncerteket finanszírozom, amikor úgy kapok meghívást, hogy még az útiköltséget sem tudják megfizetni, de tudom, hogy ott is lelkes közönség vár, és ezeket a meghívásokat sem szoktam visszautasítani. Ha időm engedi, mindenhova elmegyek, nem a pénzen múlik! Csakis így sikerülhetett eddig 1700 koncertet megtartanom, és erre büszke vagyok. Nekem nem az anyagi oldala a fontos, hanem a küldetés! Hiszem, hogy Isten erre a misszióra hívott el, és én szívesen teszek eleget ennek.   

Kövess: