A Kapu a Holnapra Egyesület alakulásakor első céljaként határozta meg Lakath János emlékének ápolását. Rendbe tették, és gondozzák, évente két alkalommal virágokkal ültetik be a sírját. Idén, halálának 100. évfordulója alkalmából pedig emléktáblát helyetek el síremlékére, amelyen a végrendeletének legismertebb mondatátát vésték: „Összes vagyonom szolgálja az elhagyott, apátlan, anyátlan, vagyontalan, valláskülönbség nélküli, kiskorú leányárvák nevelésének ügyét.”
A kerek évfordulón, július 19-én a megemlékezés a Péti úti temetőben az emléktábla avatásával kezdődött, majd az általa alapított, egykori csecsemőotthon immár hűlthelyén, a mai közparkban folytatódott az emlékünnepség. Lakath jótéteményeit igazolják a régi síremlékére írt szavak is: „Berhidai Lakath János nemes emberbarát hamvait fedi e sír, ki nagy vagyonát a magasztos nőnevelés céljára hagyományozta.” — Aki ilyet tesz, arra az emberre mi berhidaiak csak hálával gondolhatunk – emelte ki beszédében Varga Károlyné Ami, a Kapu a Holnapra Egyesület elnöke. Hozzátette: bár életéről nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre, de egyet biztosan állíthatunk: édesapja a szó legszorosabb értelmében nemes embert nevelt a fiából, aki az apai mintát követve, emberbaráti szeretetből adományozott, majd vagyonát a lehető legnemesebb célra hagyományozta.
Nemes ősöknek méltó sarja voltál, Nemes volt lelked: jóság, szeretet, Nem kard kellett neked, de tiszta oltár, Hol áldozatul hoztad szívedet. És ez a nagy szív tele égi tűzzel. Világosít és száz kétséget űz el.”
Juhász Gyula verssorait idézte Varga Ami, majd Seiber Ramon Gergő szavalatát követően, Simon László katolikus plébános megszentelte és megáldotta a Lakath János sírhelyére kihelyezett emléktáblát.
Ezt követően a közparkban folytatódott az emlékünnepség, ahol elsőként Varga Károlyné osztott meg részleteket a Káldi Frigyes által összegyűjtött életrajzi adatokból, amelyek a Lakath család nemeslelkűségét tükrözik. Berhidán és Vilonyán is volt kúriájuk. Az édesapa, bár nem itt született, itt élt és 300 holdon gazdálkodott. Törekvő, céltudatos, a gazdálkodáshoz értő, emellett nemeslelkű embernek ismerhető meg, aki rendszeresen, 16 éven át támogatta tanszerekkel és tankönyvekkel a környékbeli iskolákat és a rászoruló diákokat, s tette mindezt határtalan szerénységgel, megtiltva, hogy az adományozó neve nyilvánosságra kerüljön. Fia, Lakath János Veszprémben folytatta tanulmányait, és felnőtt korában sem feledkezett meg iskolájáról, évi ezer koronával támogatta a veszprémi Főgimnáziumot.
Lakath János az első Bakony vidéki kötő- és szövetgyár alapító tagja és részvényese is volt. Lejegyezték, hogy a berhidai földbirtokos rendszeres támogatásban részesítette az 1907-ben Magyarországra jött karmelita nővéreket, akik árva, elhagyatott, szegény gyerekek gondozásával, nevelésével foglalkoztak. Majd a „Lakatt Mihályné Szeretetháza Alapítványt” átadva a karmelita bővéreknek, a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium jóváhagyását követően, megkezdte működését az intézet, a Lakath János által örökölt földszintes késmárki kúriában, vagy — ahogy a berhidaiak ismerik –, a csecsemőotthonban. Sokáig ikonikus épülete volt Berhidának, nagyon sok helyi lakos dolgozott itt, akik szeretettel gondolnak azok az évekre. — „Mint tősgyökeres berhidai — kijelenthetem, hogy mi berhidaiak hálásak és büszkék lehetünk arra, hogy volt egy Lakat Jánosunk!” – zárta szavait Varga Károlyné.
Budai László, a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvvár vezetője megemlékező beszédében aláhúzta: Lakat Jánost a mérhetetlen emberszeretet és a jótékonykodás emelte ki kortársai közül, ami minden cselekedetében megnyilvánult. A világháború borzalmai, amelyeket tartalékos hadnagyként átélt, mélyen nyomokat hagytak lelkében. Látva a halál árnyékát és az árvák szenvedését, szívében megszületett az a szent elhatározás, hogy vagyonát azoknak a szolgálatába állítja, akik a legnagyobb szükséget szenvedik. „Összes vagyonom szolgálja az elhagyott, apátlan-anyátlan, vagyontalan kiskorú leányárvák nevelésének ügyét, valláskülönbség nélkül.” Ezek a szavak örökre bevésődnek emlékezetünkbe, és tanúsítják Lakat János örök szeretetét az emberiség iránt. A könyvtárigazgató úgy vélte, engednünk kell, hogy Lakat János szelleme és jótékony cselekedetei ,a is inspiráljanak bennünket! Legyünk mi is olyanok, mint ő: emberszeretők, önzetlenek és a közösség iránt elkötelezettek! Mert — ahogyan ő is hitte –, a haza, a közösség és a család boldogsága a mi tetteinkből fakad – fűzte hozzá beszédének zárásaként.
Az emlékünnepségen versmondásával közreműködött Erdélyi Tibor, az Ősi Kovács Alkotóműhely Egyesület elnöke, valamint zenei fellépésével emelte a rendezvény fényét az Ady Iskola Violin kórusa. A megemlékezők gyertyát gyújtottak és egy-egy szál virágot helyeztek el Lakath János sírján és a parkban lévő emléktáblájára.
