/

Egy könyvet olvasva, bárki lehetsz…

16 perc olvasás

Beszélgetés Fehér Péterrel, a berhidai könyvtárossal

-Hogyan sikerült a beilleszkedés Berhidán?

-Könnyen. Úgy vélem, az olvasók elfogadtak, a kollégákkal is kiváló az együttműködés a művelődési házban. Jó érzéssel jövök dolgozni, és bár új beiratkozók — egy-két kivétellel — nem sokan érkeztek, de a korábbiak rendszeresen jönnek kölcsönözni. Igaz, am engem illett, jóval nagyobb könyvállományhoz voltam szokva, a berhidai könyvtár azonban megkapó, kellemes, családias környezetű intézmény. Érdekesnek találom, hogy sokan több, hat-hét könyvet kikölcsönöznek, de nem egyszerre, hanem egyenként hozzák vissza, ahogy kiolvasták. Talán úgy gondolják, hátha másokat is érdekelnek az új könyvek, hát ne kelljen nekik sokat várni rá. Hetente visszahoznak kettőt, és kikölcsönöznek újabb két-három olvasnivalót.

-Hol dolgozott előtte?

-Utóbb Balatonfűzfőn voltam két évig könyvtárvezető, előtte pedig Komádiban a Közösségi Ház és Városi Könyvtár, valamint a Molnár Balázs Emlékház igazgatója voltam.

-Balatonfűzfőn biztosan forgalmasabb volt a könyvtár.

-Igen, de mivel Balaton parti településről van szó, természetesen nyáron az ott üdülők is jelentősen gyarapítják a látogatók számát, ráadásul ott 28 ezres könyvállománnyal dolgoztunk, míg Berhidán a székhelyen nyolc, a Petőfi könyvtárban pedig kettőezer a kölcsönözhető könyvek száma.

-Milyen könyveket keresnek ma az olvasók? Mi számít népszerűnek napjainkban?

-Szeretik az újdonságokat és a népszerű a szórakoztató irodalom. Mivel még nem volt lehetőségem új könyveket vásárolni, felkínáltam a helyi olvasóknak a kedvezményes könyvtárközi kölcsönzést. Ennek egyébként, ha postai szolgáltatást vennénk igénybe, nem kevés költségvonzata lenne, de mivel jómagam minden héten járok Veszprémbe, „ingyenes futárként” elhozom az igényelt könyveket, így a helyi olvasónak nem kerül semmibe, és akkor is megkapják a keresett kiadványt, ha Berhidán nem érhető el. Éltek is a lehetőséggel, már túl vagyunk a 26. könyvtárközi kölcsönzésen. Ezt korábban azért nem vették igénybe, mert a posta költség díját az olvasónak kellett volna megfizetni.

-Tulajdonképpen csak az utóbbi két hónap tapasztalatairól beszélhetek, amióta jómagam vezetem a könyvtárat. Konkrét műfajt, vagy írót nem tudnék kiemelni, főként azért nem, mert a könyvválasztás jórészt hangulatfüggő. Magamról is tudom, hogy a hangulatom alapján szoktam olvasmányt választani. Olykor versekre van szükségem, máskor meg, ha izgalmas szórakozásra vágyom, skandináv krimit veszek le a polcról. Négy gyermekem van, így természetes, hogy mesekönyveket is szívesen viszek haza, hiszen a csemeték igénylik az esti mesét, vagy a nagyobbak már maguk is szívesen elolvassák azokat. Természetesen vannak különleges kérések is, amelyeknek igyekszem eleget tenni, ezért olvasói kívánság listát is vezetek, amit a könyvek megrendelésekor figyelembe veszek. Június végén érkeztek meg az újonnan rendelt kiadványok, így a nyári szünet után, augusztusban már kölcsönözhetők is lesznek.

-Milyen jellegű könyvek kerülnek a kívánság listára?

-Népszerűek a „vattacukor” jellegű könyvek, ezek a romantikus szerelmes regények, amelyektől szinte összeragadnak a lapok, mert csöpögnek az édeskés érzelmektől. De a krimit is sokan választják, meg az izgalmas thrillereket. Persze, a szépirodalmat is keresik, elsősorban a mai, népszerűbb kortárs írók műveit. Ritkábban fordul elő, hogy Szerb Antalt, Passuth Lászlót, vagy Szűcs Pétert kölcsönöznek. Ők inkább a főiskolások, akiknek tanulmányaikhoz kellenek. A kötelező olvasmányok, az ifjúsági regények is forognak.

-Az olvasás, a könyvek szeretete vonzotta, amikor úgy döntött, könyvtáros lesz?

-Fura, mert én korábban mindig azt mondtam, én aztán biztosan nem leszek könyvtáros! De, mint tudjuk, a nagy igazságot, miszerint soha nem mondd azt, hogy soha, mégis ezt dobta nekem a gép és kiváló rektori dicsérettel, mégiscsak könyvtáros diplomát szereztem! Természetesen, mindig vonzottak a könyvek, szerettem olvasni, és a négy gyermekünket is erre tanítom, szoktatom, hiszen nagyon fontos, hogy olvassunk, mert nem csak a szókincsünket gazdagítja, hanem tágítja a világról alkotott látásunkat, miközben szabadion a szárnyalhat a képzeletünk. Egy könyvet olvasva, bárki lehetsz, bármelyik hős bőrébe belebújhatsz, és azonosulhatsz vele. Lehetsz szuperhős, de akár egy talpig becsületes, szegény legény is, aki csak a királylány kezét szeretné elnyerni. Engem talán épp ez a része vonzott legjobban. Tudom, sokan azt gondolják, a könyvtáros csak a könyveket bújja, semmi más nem érdekli. De az nem igaz, mert nekem is van családom, feleségem gyermekeim, kötelezettségeim, és – ahogy talán mindenki más — csak késő este szakíthatok egy kis időt az olvasásra, a kedvem szerinti kikapcsolódásra. A könyvtári munka jó része pedig, nem csak kifejezetten a könyvekről szól, hanem közösségépítésről, az irodalom, az olvasás népszerűsítéséről is. Jólesik az olvasókkal elbeszélgetni, megismerni és meghallgatni olvasmányélményeiket, megosztani velük a saját tapasztalatainkat. Szeretnék egy igazi közösségi teret kialakítani a berhidai könyvtárban. Ennek érdekében bekapcsolódtam a május elsejei programba, és a gyermeknapon is jelen voltam, sőt a játékok szervezésben, lebonyolításában a családom is segédkezett, támogatott. Az iskolákkal, óvodákkal is szeretném megerősíteni szorosabbra fűzni a kapcsolatot, hogy olyan programokat valósíthassunk meg, amelyek felébresztik a gyermekekben az olvasás igényét.

-A modern technikai eszközök megjelenésével sokan elkezdtek vészharangot kongatni, hogy itt a vége a könyveknek, már nem lesz rájuk szükség, a könyvtárak is bezárhatnak, de szerencsére nem így lett!

-Nem, sőt mondhatjuk a reneszánszát éli napjainkban, és bizony a könyvtárakra nagy szükség van, hiszen manapság a családok többsége a megélhetési árak és bérviszonyok mellett, igen nehezen, vagy sehogy sem tud megvásárolni egy 6-7 ezer forintos új könyvet, bármennyire is szeretné elolvasni, vagy a házi könyvtárát gyarapítani vele. A közkönyvtár épp erre jelent megoldást, hogy beszerzi a szépirodalmi műveket és a népszerű, keresett olvasmányokat, így bárkinek lehetőséget kínál a kölcsönzésére. Berhidán még beiratkozási díjat sem kell fizetni, egész évben ingyen vihetik ki a könyveket. A népszerű folyóiratok, újságok is ugyanígy elolvashatók helyben, vagy némelyek akár kölcsönözhetők is pár napra. A könyvnek sajátos varázsa van. Nem merül le, mint a mobiltelefon, nem bántja a szemet a fénye, és nem tereli el a figyelmünket, ha újabb üzenet, vagy bejegyzés jelzése érkezik. A könyvhöz nem kell mást csatlakoztatni, csak az elménket és a képzeletünket, és máris garantált az élmény.

-Ha ideje engedi, mit szeret olvasni a könyvtáros?

-Nagyon kedvelem a jól megírt, sok-sok izgalmas fordulattal teli krimit. Lenyűgöznek benne a váratlan események, és mindig meg tud lepni, ha a végkifejlet hirtelen másként alakul, mint elképzeltem, vagy vártam. Az ilyen könyveket nehéz letenni, de épp ez a varázsa a jó olvasmánynak, hogy magával ragad, és az olvasója elfeledkezik a külvilágról, az idő múlásáról, mert elmélyed a cselekménybe, és várja a végkifejletet. Persze, ez nem csak a krimire érvényes, hanem sok más műfajú kiadványra, a szépirodalomra is. Aki ráérez az olvasás ízére, varázsára, többé nem akar róla lemondani.

 

Kövess: