/

Lélekemelő pillanatok a magyar költészet napján

8 perc olvasás

Ha minden részletre kiterjedően, aprólékosan megtervezték volna, milyen sorrendben, és mely versek hangozzanak el, talán még akkor sem sikerülhetett volna jobban az április 9-ére meghirdetett költészet napi délután. Bár a sorrend spontán alakult, mégis az elhangzott költemények tartalma, mondanivalója és hangulata a magyar líra sokszínűségét és határtalan gazdagságát tükrözte. A versek hangulata, érzelmi tartalma, mondanivalója és üzenete is roppant változatos volt. Dicséretes, hogy nemcsak az olvasni szerető nyugdíjasok, hanem a fiatalabb nemzedék, és a gyermekek is bátran éltek a lehetőséggel. A verssorok pedig olykor megindítottak, könnyeket csalva a szemünkből, máskor meg mosolyt az arcunkra, hiszen a líra nem csak a szomorúság és mély fájdalom, hanem az öröm, a boldogság, a bölcs felismerés kifejezésére és a humor rímbe foglalására is kiválóan alkalmas.

A rendezvény házigazda szerepét vállaló Fésüs Éva vidám versekkel és saját költeménnyel színesítette az irodalmi délutánt

A legfiatalabb versolvasók alig tizenévesek, a legidősebbek meg a hetedik, vagy nyolcadik ikszen túl voltak, mégis mindannyiukban ugyanaz a felismerés munkált, hogy verset olvasni, vagy kívülről megtanulni nagyszerű dolog, és nem csak azért, mert az iskolában ez feladat volt és ma is az, hanem azért, mert a versekkel lélekemelő pillanatokat élünk át, s ezt másokkal megosztva, talán enyhít a bánatunkon, vagy hatványozza örömünket.

Aki verssel érkezett, azt is megindokolta, hogy a végtelenül gazdag irodalmunkból miért épp azt a költeményt hozta el, miért kedvence, milyen emlékek fűzik őt hozzá.  Irma asszony Veszprémből látogatott el a kivételes berhidai rendezvényre, amelyen édesapja emlékére mondta el Wass Albert egyik megindító balladáját. S, ha József Attila születésnapja, természetesen a költő számos verse is elhangzott, de jó volt újra felidézni Petőfi Sándor, Áprily Lajos, Ady Endre, Nagy László, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Heltai Jenő, Juhász Gyula, Kassák Lajos, Várnai Zseni, Márai Sándor Óbecsey István emlékezetes verssorait is. Ráadásul, mintha a felolvasók megtervezték volna, az elhangzott költemények valamennyi nemzedéket megszólítottak, így a teljes emberi lét szépsége, no meg tragédiája is kibontakozott előttünk, a felolvasott, elmondott költeményekből. A születés, a természet szépsége, a tavasz csodája, majd a legnemesebb emberi érzések, a szerelem, szeretet, hasonlóképpen a társadalmi egyenlőtlenségek feloldhatatlansága, a veszteség múlhatatlan fájdalma, az elmúlás elkerülhetetlensége is, hiszen ahogy József Attila írja: „Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha küzd, abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.”

József Attila — Eőry Emil szobrászművész alkotása

De miért is szeretjük a verseket, miért olvassuk, miért tanuljuk meg a jeles költőink ismert, vagy kevésbé ismert verseinek sorait kívülről? Talán, mert a lélek legmélyebb, legbensőségesebb rezdüléseit öntik szavakba úgy, ahogy egy adott hangulatban, életérzésben magunk is képesek vagyunk velük azonosulni – a szívünkből szólnak, ám a költőink mindezt jóval szemléletesebben és plasztikusabban vetítik elénk.  
Ugyancsak felüdülés volt pár ismeretlen verset hallani, amelyeknek szerzői köztünk élnek, ám csak kevesen tudták róluk, hogy a versírásban is tehetségesek, s most legmélyebb érzéseiket és gondolataikat tárták értő hallgatóságuk elé.

Az ötödikes Bianka saját verseit hozta el a költészet napi délutánra.

Persze, a magyar líra jeles költői sem csak veszteség, az elmúlás, a lélek fájdalmairól írnak csodálatra méltó verseket, hanem olykor az örömteli, a vicces történetek, a szépség és a létünk csodáinak megtapasztalására is hívnak minket.  Így a könnyes szemeket hamar felszárították a vidámabb hangulatú költemények, mint például Heltai Jenő: Ballada a három patkányról, vagy Juhász Gyula: A Caruso című költeménye.

Mindenképpen lélekemelő pillanatok részesei lehettek, akik együtt ünnepelték meg József Attila születésnapját fémjelző, magyar költészet napját.

Aki valamiért nem jutott el erre az eseményre, de szereti az irodalmat, és olvasmányélményeit szívesen megosztaná a hozzá hasonló érdeklődésűekkel, keresse meg a berhidai Irodalmi kört, ahol hasonló, kellemes percekben lehet része.

Kövess: