/

1848. március 15-nek mindig volt és lesz is aktualitása

7 perc olvasás

Az idei rendezvényen a II. Rákóczi Ferenc Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola harmadik és hetedik osztályos tanulói készültek emlékezetes zenés, irodalmi műsorral, amelyben a nevezetes helyszíneket végig járva, felidézték március idusa azon eseményeit, amelyek elindították nemzetünk 1848-49-es forradalmát és szabadságharcát.

Volt a közös cél. Elhangzott a „Talpra magyar!” És a magyar megrázta magát, nyakát kihúzta az iga szorításából, s megszabadulva súlyos terhétől immár egyenes gerinccel szállt szembe az elnyomóval – így írta le az események kezdetét Kálmán-Nagy Zsanett beszédében — S mivel történetesen egy költő vezette utcára ezt a népet, szavakkal küzdöttek. Szavakkal, melyeket 12 sorba szedtek, majd akkor először a cenzor engedélye nélkül kinyomtattak: az úrbári viszonyok eltörlése, nemzeti bank, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, örökváltság, felelős magyar minisztérium, évenkénti pesti országgyűlés, sajtószabadság, unió Erdéllyel, nemzeti őrseregről, a magyar katonák visszahívása.
A 12 pont — egy kivételével – az áprilisi törvényekben ratifikálódott, megteremtve a polgári alkotmányosság alapjait — idézte fel a további eseményeket, majd a később történteket, a súlyos vereséget is az iskolaigazgató, hangsúlyozva, hogy majdnem két évszázad eltelte után is tudjuk, 1848. március 15-nek mindig volt és lesz is aktualitása. Ez a nap kérdőre von minket: Kérdez bennünket nemzeti létünkről, a magyar sorsról; akarjuk-e mi magunk alakítani jövőnket, s megteszünk-e mindent azért, hogy megmaradjunk a nehézségek közepette is?

Most, 2024-ben nekünk nem küzdenünk kell a magyar szabadságért. Nekünk élni kell tudni a szabadsággal, jól élni, s nem visszaélni vele! Természetesnek vesszük és megbecsülni elfelejtjük!
A ’48-as hősök a szabadságért haltak meg. Céljuk az volt, hogy gyermekeik és utódaik már egy szabad, önálló Magyarországban élhessenek…

„Így nekünk már nem kell fegyvert fogni idegen hatalmak és hadseregek ellen, s bízzunk benne, hogy sem mi, sem a gyermekeink nem tapasztalják meg soha a háborúk borzalmait…

A küzdés, a küzdelem azonban itt maradt nekünk örökségül. Nap mint nap meg kell vívnunk saját életünk és közvetlen környezetünk csatáit. Bizonyos értelemben korunk modern szabadságharcát vívjuk: Szabadnak lenni minden korban más és mást jelent.

Igazán szabadnak lenni ma annyit tesz, hogy biztonságban tudhatja mindenki az otthonát, ha tudjuk, holnap is lesz betevő falat; ha tudjuk, holnap is korán kell kelni, hiszen vár a munkahely; ha nem emészti fel gondolataink nagy részét az, hogy egy élet munkája akár egy pillanat alatt az enyészeté lehet…

Csak akkor válunk szabaddá, ha van hitünk. Legyen hát hitünk elhinni, hogy mindig van miért tovább küzdeni! Csak hittel lehet újat, jobbat alkotni: hinni kell, hogy fel lehet újra és újra állni, még ha hatalmas, láthatatlan erő is kényszerít térdre; tűrnünk kell az élettől kapott pofonokat abban a reményben, hogy tanító szándékúak: Gyerünk, térj magadhoz, állj fel és kezd újra!”

Azt is aláhúzta: március 15-e a nemzeti egyetértés, a nemzeti összetartozás ünnepe is, és tartozunk annyival elődeinknek, akik megszerezték, táplálták, művelték, vérükkel szolgálták, visszaszerezték tatártól, töröktől, labanctól e hazát, hogy megőrizzük magyarságunkat, és ezt a kincset továbbadjuk gyermekeinknek – fogalmazott kiemelve, hogy ez a nap, amelyre ma emlékezünk legyen figyelmeztetés számunkra, és évről évre rázzon fel minket, kiáltson ránk: A magyarságod kincs! Feladatod megőrizni, gyarapítani és továbbadni azt. Kálmán-Nagy Zsanett ünnepi beszédének utolsó, hangsúlyos mondatai így hangzottak: Ne szeresd az államot, ha nem megy! Na azonosulj a hatalommal, ha nem tudsz! De a hazát, azt örökre szeresd!

A II. Rákóczi Iskola tanulóinak bensőséges, megható műsorát követően, a Szózat közös eléneklésével zárult a március 15-ei városi ünnepség. 

Kövess: