Az ajkai Bodza együttessel ünnepeltük a magyar kultúra napját
A helyi művelődési intézmények, kulturális egyesületek, együttesek és csoportok megjelent vezetőit egy-egy szál virággal köszöntötték az önkormányzat vezetői a magyar kultúra napja alkalmából január 23-án megtartott ünnepség zárásaként. Ez a gesztus jelképes elismerése volt a népművelők, a művészek, a közművelődést szívükön viselő szakemberek és lelkes amatőrök munkájáért, akik őrzik és éltetik a magyar kultúrát, s ha kevés pénz van rá, akkor többet szakítanak ki önmagukból, mert ez máshogy nem működik! – emelte ki ünnepi köszöntőjében Pergő Margit polgármester.
Mint ismert, a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát, egy nagyobb kéziratcsomag részeként. Városunkban az ajkai Bodza együttes bensőséges zenés irodalmi műsorával ünnepeltük meg a magyar kultúra napját. A versek és dalok elhangzása előtt polgármesterünk, Pergő Margit mondott ünnepi beszédet kiemelve, hogy a Himnuszt nemzeti imádságként tiszteljük, olyan alkotásként, ami összetart bennünket függetlenül attól mifélék vagyunk. Amikor elénekeljük, mindenki tisztelettel feláll. Nem is a formaság miatt, hanem mert valami fontos zajlik le benne. Végig gondolunk dolgokat, egy kicsit elfelejtjük azt a sok árkot és minden egyebet, ami körülöttünk van. A Himnusz számomra az összetartozást jelenti, hiszen sokszor nem tudom ki áll mellettem, de amikor együtt éneklünk tudom, abban a percben hasonlóan érzünk.
Van valami nagyon jelképes mozzanat abban, hogy éppen Magyarország egyik leginkább peremhelyzetben lévő helyéről Szatmárcsekéről szólal meg Kölcsey üzenete – fűzte hozzá, azzal folytatva, hogy a nemzeti kultúra ünnepén ez a hang azt fogalmazza meg, hogy nincs az országnak, és természetesen az egész világnak szellemi értelemben alábecsülendő, érdemtelen vagy értéktelen helye, és hogy a vidék is a világ fővárosaival, nagyvárosaival, a szellem síkján igenis egyenrangú lehet. Azt, hogy Magyarország minden talpalatnyi földje, ennek a hazának minden egyes pontja a határ legszélső peremeitől Budapest centrumáig azonos értékű és összetartozik, ahogyan Szabó Lőrinc írta: „Ágaink egybecsavarodtak, gyökereink összefogóztak…”
Pergő Margit arra is utalt, hogy a kultúrát illetően mi a feladata az önkormányzatoknak. Elsősorban helyet és forrást biztosítani. Berhidán a hellyel nem lehet probléma, ám az éves működéshez szükséges több mint 110 millió forintnak mindössze 20 százalékát kapja állami támogatásként, és a még szükséges 80 százalék forrást a város teszi hozzá. Teszi ezt azért, mert a kultúra oldaláról nézve nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek érzelmi, művészeti nevelését is fontosnak tarja. Egy-egy színjátszókör, zene-, vagy énekkar érzelmi közössége nevelő hatású, ettől a gyerekek boldogabbá, szabadabbá, kiegyensúlyozottabbá válnak. Már gyerekkorban kialakulhat a kultúra iránti igényesség. Felismerik és keresik a minőséget, a minőségi előadásokat, zenét, a minőségi szórakozást. Nagyon fontos a művészeti nevelés, legyen az zenei vagy képzőművészeti! – fogalmazott.
Ám nemcsak a költészet, a művészet, a tudomány, hanem mindaz a magyar kultúra része, ami magyarországi világunkat, legyenek azok tárgyiak, szellemiek, vagy kétkezűek, emberi értékekkel tölt meg. Ilyen tehát a viselkedés, a morál, a becsület, a pontosság, a tisztesség, de a mezőgazdaságban dolgozó emberek tudása a földről, a munkások tudása a fémről, kőről, betonról a szülők tudása a gyermekről, és a gyermek kinyíló tudása az első szavakról és az ábécéről. Mert mindez minket, Magyarország lakosait minősíti. És ez minősíti igazán! Azt gondolom, hogy kulturáltan kellene egyszerre magyarnak és embernek lennünk az év minden napján. Mert kultúra nélkül sem emberek, sem magyarok nem vagyunk.
Becsüljük hát meg ezt a napot, és sokszorozzuk meg a lelkünkben és a mindennapjainkban! – zárta ünnepi gondolatait a polgármester asszony.
Majd az ajkai Bodza együttes lélekemlő műsorában klasszikus és kortárs versek hangzottak el, illetve néhány ikonikus költemény megzenésített változatát élvezhette a magyar kultúra napját ünneplő berhidai közönség.