A szennyvíz ellátás még a berhidai önkormányzatnál maradt
Idén több alkalommal tárgyalt a képviselő-testület a város vízközmű vagyonának állami átadásáról, majd végül megszavazták a képviselők. Erre a lépésre azért kényszerültek az önkormányzatok, mert a tulajdonukban álló vízművek a csőd szélére kerültek. A tarthatatlan helyzet a kormány hatósági vízdíja és közműadója miatt állt elő. A kritikus állapotból ez az egyetlen kiút maradt, mert a kormány csak azoknak az önkormányzati vízműveknek kínálta fel a mentőövet, amelyek a vízközmű vagyonukat ingyenesen állami tulajdonba adják.
Több mint tíz évvel ezelőtt mindenki örült, amikor a kormány arról rendelkezett, hogy egységes árat vezet be a víz- és csatorna szolgáltatásra, és ezt az árat be is fagyasztotta. Akkor persze, még nem sejthettük, hogy ennek a huszárvágásnak évek múlva súlyos következményei lesznek, amit településünkön is egyre gyakrabban tapasztalhattunk. Az utóbb időben gondok voltak az ivóvíz rendszerrel, megsokasodtak a csőrepedések, illetve nem egyszer előfordultak dugulások a szennyvízvezetékekben. Mivel eddig az ivóvíz és a szennyvízellátó rendszer tulajdonával a helyi önkormányzat rendelkezett, így a közelmúltig ellátási kötelezettsége is volt.
A vízközmű tulajdont a rendszerváltáskor az állam átadta az önkormányzatoknak, de mivel sem Berhida, sem számos Veszprém vármegyei település nem rendelkezett a működtetéshez szükséges szakmai felkészültséggel, ezért Bekonykarszt néven részvénytársaságot alapítottak, és mindegyik önkormányzati tag bevitte a társaságba a rendelkezésére álló víziközmű vagyonát, így ennek arányában kapott részvényeket. A berhidai önkormányzat is ennek a társaságnak lett a részvényese, és a korábbi, bevált gyakorlat szerinti a víz- és csatorna szolgáltatás díját évenként határozták meg. Az árak megállapítása a Bakonykarszttal lefolytatott tárgyalás alapján történt, figyelembe véve a megtérülő költségeket és a szükséges fejlesztési forrásokat is. Ezt a gyakorlatot azonban a kormányzat központilag megszüntette, és az akkori árakat a rezsicsökkentés jegyében, gyakorlatilag befagyasztotta, fix árakon rögzítette a víz- és csatorna szolgáltatás díját, így a települési önkormányzatoknak már nem lehetett ebbe beleszólásuk.
Ráadásul a kormányzat a fix árak bebetonozásával egyidejűleg, úgynevezett vezetékadó megfizetésére kötelezte a víziközműveket. Ennek összege kezdetben minden méter víz- és csatornavezeték után 70 forint volt, amit mára már 120 forintra emeltek – méterenként! Tehát minden egyes méter csővezeték után ennyi adóval sújtották a vízközmű szolgáltatókat. Ugyanakkor az elmúlt tízegynéhány esztendőben jelentősen nőttek a szolgáltató bérköltségei, az energia- és anyag árak, ám a bevételeik nem emelkedtek. Fejlesztésekre egyre kevesebb forrást fordíthattak, mígnem semennyit! Ezért váltak, s válnak egyre gyakoribbá a csőtörések.
A Bakonykaraszt működési költségei is teljes egészében felemésztették a tartalékokat, a felhalmozási pénz egy idő után elfogyott. Olyannyira, hogy a múlt évben már hitelből működött a gazdasági társaság, amit a részvényeseknek, azaz az önkormányzatoknak kellett volna megtéríteni. Berhida város önkormányzatának a részvényei arányában, közel 52 millió forintot kellett volna befizetni a Bakonykarsztnak.
A maguk előtt görgetett adósságok miatt tarthatatlanná vált a helyzet, nyilvánvalóvá vált, hogy az önkormányzati vízközművek kormányzati segítség nélkül nem lesznek képesek a szolgáltatást biztosítani. Az állami mentőövnek azonban az a feltétele, hogy az önkormányzatok a tulajdonukban álló vízközmű rendszereket térítésmentesen átruházzák a magyar állam tulajdonába. Miután Berhidának sem volt más választása, a város képviselő-testülete is úgy döntött, hogy a vízellátó és szennyvízrendszerét átadja a magyar állam tulajdonába, és az ellátási kötelezettség is állami feladattá válik. A vagyonátadás során december 1-vel a berhidai önkormányzat a Magyar Nemzeti Vízművekre ruházta át a víziközmű vagyonát, s ezzel együtt a szolgáltatási kötelezettségét is átadta.
Azonban a szennyvíz ellátó rendszert egyelőre nem sikerült átadni, mert a szennyvíztisztító bővítése – ami Európai Uniós támogatásból épült – befejeződött ugyan, de a garanciális javítások még nem készültek el, és ezzel együtt máig függőben van a Kiskovácsi-Küngös-Csajág területére vonatkozó szaghatás megszüntetése. Ehhez ugyan a megfelelő forrás biztosításáról már döntés született, de a kivitelezésre még nem került sor. A szennyvízátadás végleges időpontja tehát csak a szaghatás megszüntetése projekt, és a garanciális javítások elvégzésének befejezése után fog megtörténni. Így a szennyvízellátó rendszer egyelőre önkormányzati tulajdonban maradt.
Fontos, hogy a lakosságot illetően azonban semmi sem változik. Ez azt jelenti, ha bármilyen meghibásodás történik, a Bakonykarsztot kell megkeresni, ugyanis az önkormányzattal megkötött szerződés alapján továbbra is a Bakonykarszt a szolgáltató. Lényeges, hogy akár ivóvíz, akár szennyvízszolgáltatás kapcsán merülne fel probléma, azt – ahogyan eddig is – a jövőben is a Bakonykarsztnak kell bejelenteni.