Kistemplomunk kálváriája
Talán naponta elsétáltunk, elkerékpároztunk mellette, sokunknak mégsem tűnt fel, hogy már nem csak a falak vakolata hullik-mállik róla. Településünk – s bátran kijelenthetjük, hazánk – egyik ékessége a többszáz évet túlélt Szent Kereszt Templom, de már régóta egyre siralmasabb állapotban van. Simon Gyula, városunk egyik, elszánt — ha nem a legelszántabb – lokálpatriótája, aki gyakran megpihent a templom melletti padon, egy viharos nap után észrevette és fel is hívta rá a figyelmet, hogy már az építmény tetőszerkezetéről is vaskos cserépdarabok hullanak alá, és a behidai műemlék kálváriája azóta is tart. Jelenleg szalagkorlát veszi körül, ami korántsem védi meg a további beázásoktól és egyéb károsodásoktól.
Simon Gyula, aki évek óta szívügyének tekinti Berhida múltjának feltárását, és fontosnak érzi kutatási eredményeinek közzétételét, ezt a roppant értékes műemléket sem hagyhatta sorsára, ezért kilincselésbe kezdett a megóvása érdekében. A „kilincselés” persze, jelen esetben jelképes kifejezés, hiszen napjainkban – mint már számos ügyintézés – ez is elektronikus úton történt, még júliusban. Elsőként az Építési és Közlekedési Minisztérium Műemlékvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárságnak küldte el levelét jelezve, hogy a templom állagának megóvása érdekében aláírásgyűjtést is kezdeményez. Beadványára sokáig nem érkezett válasz, majd amikor a közösségi oldalon általa üzemeltetett Status Quo Berhidán nevű csoportban elindította a templom megóvását célzó petíció aláírásgyűjtését, a minisztérium válasza is megérkezett. Ebben az állt, hogy forrás hiányában nem kezdődhet el a műemlék rekonstrukciója, valamint javasolták, a kérelemmel forduljon a Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályához. Ez megtörtént, de válasz azóta sem érkezett levelére. Szeptember 22-én pedig az Egyházért és Nemzeti Kapcsolatokért Felelős Államtitkárnak, Soltész Miklósnak címezve is részletesen leírta a problémát.
Ebből idézzük a következőket:
„A veszprémi Érsekségnek írt megkeresésünkre, az alábbi felhívást tette közzé: „A berhidai – XIII-XIV. század fordulóján épített késő román – Szent Kereszt Templom állapota az utóbbi időben rohamos romlásnak indult. Az akut kármentesítő és állagmegóvó beavatkozásokon kívül szükségesnek látszik a – kimagasló történelmi és művészeti értéket képviselő – műemlék épület teljes szakmai vizsgálata, felújítása és restaurálása is. Elózetes szakértői becslés szerint a teljes munka értéke 150-200 millió forint közé tehető. Ennek finanszírozását az Érsekség kizárólag saját forrásból nem tudja biztosítani. A Veszprémi Főegyházmegye 10 millió forint alaptőke egyidejű elkülönítésével, közadakozást indít a munkálatok támogatására.
Kérjük, hogy Ön is támogassa a berhidai Szent Kereszt Templom felújítását és restaurálását! A közadakozás állapotáról folyamatosan tájékoztatást fogunk adni kommunikációs csatornáinkon keresztül. További információ kérése esetén keressen minket a email címen. Támogatását a következő számlaszámra juttathatja el: Veszprémegyházmegyei Építési és Felújítási Alapítvány 8200 Veszprém, Vár utca 18. Adószám: 19261090-1-19 Bankszámlaszám: 11748007-20058438 Közleménybe kérjük feltüntetni: Berhida”
Simon Gyula – mint megtudtuk — levelére egyelőre sem pozitív, sem negatív választ nem kapott. Közben az aláírásgyűjtés folytatódott, és segítőivel, akik teljes mellszélességgel támogatják a kitűzött nemes célt, s nem csak hírét vitték az aláírásgyűjtésnek, hanem a környékbeli településeket is felkeresték az ívekkel, olyan rendezvényekre ellátogatva, ahol sokan megfordultak, így egyre nőtt a petíciót támogatók száma. Jelenleg az aláírók aránya bőven meghaladta az ötezret, és – mint mondják — már nem sok kell a kitűzött cél eléréséig, a hatezerig, merthogy ennyire van szükség ahhoz, hogy komolyan vegyék a petíciót, amelynek hatására az oldalra látogatók száma meghaladta a 45 ezret, és ami még erősebb pozitívum, hogy országosan is nagyon sokan felfigyeltek városunk egyedülálló műemlékére.
Miután a Veszprém Vármegyei Napló is hírt adott a petíció elindításáról, konkrét „intézkedés” is történt: nemes egyszerűséggel „szalagkordonnal” körbekerítették a templom épületét, valamint egy cédulára írva. kihelyezésre került: a „vigyázat omlásveszély” figyelmeztetés. Csakhogy, a templom bejárata közvetlenül a járda mellett helyezkedik el, a „védőszalag” pedig ezt a járdaszakaszt is szépen elkeríti, használhatatlanná teszi! Ráadásul épp itt, a templom mellett jóval magasabb az út padka (ami épp azért épült így az út felújításakor, hogy megvédje a felcsapódó esővíztől a faajtót), emiatt pedig szinte lehetetlen kikerülni babakocsival, kerekesszékkel, sőt az idősek és mozgáskorlátozottak számára sem könnyű feladat! A Kossuth utca viszont főútvonalként vezet át a településen, így ott folyamatos a teherautó forgalom is. A járókelőknek tehát dönteniük kell, hogy a két veszélyhelyzet közül melyiket válasszák: a forgalmas főútra kilépve kikerüljék a szalagkorlátot, vagy csak simán átbújnak alatta!
Ha csak ideiglenes az áldatlan helyzet, természetesen kénytelenek vagyunk elfogadni, ám egyelőre semmi sem utal arra, hogy belátható időn belül megszüntetik a testi épséget veszélyeztető omlásveszélyt, vagy legalábbis szabaddá teszik ott a zavartalan gyalogos közlekedést. Mert, ha csak hónapokra szól ez a helyzet (bár már azokon is túl vagyunk!), legyen! De mi lesz, ha évekig kell kerülgetnünk a forgalmas főútra kilépve a szalaggal „védett” Kistemplomot?
Nem vagyok építész, ácsmester sem, ezért laikusként csak csendesen kérdezem: mi lett volna, ha egy szakembert megbíznak azzal, hogy tegye meg a megfelelő óvintézkedéseket ott, ahol a veszély forrása keletkezett — a tetőn? Persze, a legegyszerűbb – s talán a legolcsóbb is — szalaggal elkeríteni, majd kiírni, hogy „veszélyes, tilos áthaladni!”! És ezzel vajon minden felelősséget sikerült elhárítani? Lényeges kérdés még, vajon mennyi ideig tart önkéntes adományokból összegyűjteni a teljes, közel 200 millióra rúgó felújítás költségét, vagy legalább akkora forrásra szert tenni, hogy megnyugtatóan megvédjék – nemcsak az arra járókat a veszélytől, hanem az egyedülálló, műemlék templomot a teljes pusztulástól? Fogas kérdés, amire egyelőre hiába várunk választ.
A Kapu a Holnapra Egyesület a Veszprémi Érsekség felhívását követően a Szent Kereszt Kistemplom javára jótékonysági koncert szervezésébe kezdett, amit a közelmúltban meg is tartottak a berhidai Szent László Katolikus Templomban. Erről is hamarosan beszámolunk híroldalunkon.