A hétvégén a Portán kukoricáztunk
Emlékezetes programon vettek részt a múlt szombaton azok, akik nem kukoricáztak, hanem a csodaszép késő nyári napsütést élvezve, ellátogattak a leendő berhidai tájház kertjébe. Október 14-én a Porta adott otthont egy régi hagyományt felelevető, őszi családi rendezvénynek, amelynek a főszereplője ezúttal a kukorica volt.
Ha meleg volt a nyár, októberben el lehetett kezdeni a beért kukorica törését, begyűjtését. A helyi művészeti csoportok dramatikus játékkal idézték fel a tengeri betakarításának hagyományos módját, majd az érdeklődők többek között prószát, puliszkát és egyéb, ma már alig ismert, kukoricából készített ételeket kóstolhattak, valamint kiállítást láthattak csuhéból készült figurákból és azokból a festményekből, amelyeknek a témája, természetesen a kukorica volt.
Régen, mielőtt még a ma használt, óriási mezőgazdasági gépek át nem vették a faladatot, a falusi emberek kézzel, a csövön maradt csuhéval együtt tördelték a beért kukoricát, hiszen így kint a földeken gyorsabban elvégezték a munkát. Aztán a hazaszállított termést a pajtába hordták, ahol a kukoricafosztás és morzsolás közös tevékenységként zajlott. A késő őszi és téli estéken rokonok, barátok, szomszédok jártak át esténként házról-házra egymáshoz, hogy befejezzék a betakarítást. És miközben megszabadították a kukoricát a száraz „ruhájától”, és lemorzsolták róla a szemeket, ügyes-bajos napi gondjaikat is megbeszélték, és persze a falu híreit, történéseit is megosztották egymással és a legfrissebb pletykákat sem tartották magukban. A gyerekeknek mesét mondtak, és nem egyszer citeraszó mellett énekeltek. Majd, miután megteltek a kosarak a lemorzsolt kukoricával, tánccal zárták a napot.
Ennek a közösségépítő tevékenységnek a hangulatát dramatikus játékkal elevenítették fel a Rokolya Néptánccsoport, a Búzavirág Népdalkör és az Őszi Napfény Népdalkör, valamint a PERESZKE színjátszócsoport tagjai. Miközben a felhalmozott kukoricacsövekről kézzel lefejtették a csuhét, majd a szemeket is lemorzsolták róla, nemcsak a száraz tengeri pattogott szaporán a kosárba, hanem a serényen munkálkodók nyelve is. Sokszor a gyerekeket is bevonták a munkába, akik a nekik szánt meséket, találós kérdéseket hallgatva, szívesen vettek részt a felnőttek közös tevékenységben. Jellemzően semmi sem veszett kárba, mert a magoktól megfosztott kukoricacsövekkel – amit felénk csutkának neveztek — megfőtt a vacsora a tűzhelyen.
A fosztásban és morzsolásban segítő vendégeket a házigazdák kukoricalisztből készült süteménnyel, főtt kukoricával kínálték, a férfiaknak pedig, hogy vidámabban teljen az idő, pálinka is jutott. Ahogyan szombaton a Portára látogatókat is sokféle kukoricából készült, hagyományos ételek kóstolójával is várták. Prósza finom lekvárral ízesítve (kukoricalisztből készült sütemény, amit egyes tájakon málénak is neveztek), kukoricafasírt, hagyományos puliszka, és persze, a napjainkban is népszerű kukoricás saláták is szerepeltek a kínálatban.
A tájház belső tereiben a tengeri ihlette festményeket és a csuhéból, kukoricacsőből készült babákat és kompozíciókat is meg lehetett csodálni. A gyerekek pedig, Belső Lászlóné irányítása mellett, maguk is kipróbálhatták, miként kehet kukoricacsuhéból babákat és egyéb, szép tárgyakat készíteni.
