Nem csak új tagokat, defibrillátort is szeretne Kovács Attila, a Városi Polgárőr Egyesület elnöke
Polgárőrként csaknem két évtizede teljesít szolgálatot, tíz éve pedig a berhidai egyesület vezetőjeként segíti városunk lakosságát, és végez áldozatos munkát a helyi közbiztonságért. A nap bármely szakaszában számíthatnak rá a lakosok, az intézmények, de a rendőrség és a tűzoltóság is, ha arra szükség van. Kovács Attila munkájának elismeréseként tavaly Berhidáért Kitüntetésben részesült, a napokban pedig egy újabb rangos elismerést vehetett át: a Polgárőr Érdemkereszt Arany Fokozatát. Talán nem akad berhidai, aki legalább látásból ne ismerné, de interjúnkból most többet is megtudhatnak róla.
–Gyakran a polgárőrség sárga mellényében látjuk, de sokan a Városháza portáján is találkozhatnak önnel, amikor az odaérkezőtől udvariasan megkérdezi miben segíthet, és ez a kulcsszó: a segítés. Miként lett polgárőr?
-Lovasjárőrként kezdtem, hiszen hosszú időn keresztül lóháton voltam határőr a honvédségnél. Amikor onnan leszereltem, majd pár év múlva Berhidára költöztünk, a polgármester asszony – akivel már 30 éve ismerjük egymást — felkért, hogy segítsem a város közbiztonságát azzal is, hogy a Városházán teljesítek biztonsági szolgálatot. A polgárőrségben lovasjárőrként kezdtem tevékenykedni, de sajnos egy-két év után kiderült, hogy túl költséges, ezért gépjárműre kellett váltani a hátasokat. Az önkormányzattól kaptunk autót, de a Fiat Panda mára túl van a húszesztendős korán. Nem panaszként mondom, mert még használjuk, és egyébként a szükséges felszerelés is rendelkezésünkre áll. Egyesületünk számos díjjal is dicsekedhet, így a például a lovasverő versenyben elsők lettünk, és tagjaink között számos kitüntetett van. Jómagam pedig megkaptam a rendőrség által adható legmagasabb elismerést.
-Óvják a közbiztonságot, és gyakran közvetlenül is segítik a lakosságot. Pontosan miben számíthatunk a polgárőrök segítségére?
-Sokrétű a tevékenységünk. Pár éve például, a tűzeseteknél is számíthatnak ránk, de nyilván nem a tüzet oltjuk, viszont ilyenkor számos egyéb segítségre is szükség van. Biztosítjuk az útvonalat, hogy a tűzoltóautók eljussanak a helyszínre, majd a helyszínt is, sőt sok esetben a károsultak védelmét is szolgáljuk. Korábban még az is előfordult, hogy amíg a lánglovagok a tűz megfékezésével és az emberek mentésével voltak elfoglalva, ezt kihasználva, egyesek megpróbáltak néhány értéket eltulajdonítani a ház udvarából. Ugyanakkor, ha a településen és a környéken történik közlekedési baleset, mi is kapunk riasztást, hiszen ott is hasznos munkát végeznek a polgárőrök. A rendőrséggel együttműködve, segítünk a baleset helyszínét biztosítani, a közlekedést irányítani és a legsürgősebb feladatokat elvégezni, amíg megérkezik a mentőszolgálat. Sajnos, idén több, nagyon súlyos baleset történt a térségünkben. Ezek épp olyan megrázók számunkra, mint a tűzesetek, de ott vagyunk, tesszük a dolgunkat. Emellett rendszeresen működtetjük a járőrszolgálatunkat, amelyek útvonaláról nyilván előre nem értesül a lakosság, mikor merre járunk, és többnyire éjszaka zajlik. Fontos ez a szolgálat, mert sok mindent tapasztalunk, sok mindenre van rálátásunk. Mivel jól ismerjük a környéket, így minden apró változásra, szokatlanra felfigyelünk, ami fontos része a bűnmegelőzésnek.
-A Polgárőr Egyesület 22 éve alakult. Nagyban hozzájárulva a település biztonságához. Ennek is köszönhető, hogy egészen más viszonyok vannak ma, mint voltak akkoriban.
-Az itt élők tudják, három településrészből kovácsolódott Berhida. Mivel nem kicsi ez a terület, a Készenléti Rendőrségtől kapott két motorral és az Országos Polgárőr Szövetség által biztosított kerékpárokkal tudjuk bejárni az egymástól távoleső településrészeket, és az önkormányzat által adományozott gépkocsi is folyamatosan szolgálatban van. Állandó rádiókapcsolatban vagyunk, miközben megfigyeljük a csendesnek tűnő utcákat. Korábban valóban rengeteg lopás történt a termőföldeken, a szőlőhegyen, hiszen nálunk nincs mezőőrség, így mondhatni, helyettük is dolgozunk, ezt is magunkra vállaltuk. Szerencsére az ORFK részéről sikerült egy rendőrségi Nivát is szereznünk, ami lényegesen segített minket feladataink teljesítésében. Csakhogy a 30 éves jármű javítását már nem bírtuk anyagilag, így kénytelenek voltunk leadni, most a saját terepjárómat szoktam bevetni, azzal járom a területet.
-Saját költségén is?
-Ezt nem fizeti senki! Azt viszont sikerült elérnünk, hogy a szőlőhegyen élő és dolgozó emberekkel összefogva egy úgynevezett, riadóláncot indítsunk. Ennek megfelelően, ha bármi gyanúsra felfigyelnek, például olyan emberek ólálkodnak arrafelé, akiket nem ismernek, még akár az éjszaka közepén is riaszthatnak, azonnal megyek, és ellenőrzöm, rosszban sántikál-e, és ha szükséges. azonnal intézkedünk, hívjuk a rendőrséget. Ez a riadórendszer már pár éve igen sikeresen működik, és ennek köszönhetően jelentősen visszaszorult a lopások, betörések száma, mára már szinte nullára csökkent. A korábbi években olyan is megtörtént, hogy a vezetékeket is kitépkedték a télen nem lakott házakból, leszedték az ereszcsatornákat, a teljes tetőt elvitték, az ablakokat kivették, egyszóval: óriási pusztítást hagytak maguk mögött az elkövetők. Harmadik éve, hogy nem történt hasonló bűncselekmény a hegyen. Sokba kerül, sok időt elvesz a polgárőröktől, de megéri rászánni, mert ez nem csekély eredmény!
-Mi vezérli, amikor mások tulajdonát védi?
–Több évtizede csinálom. Húsz évig határőr voltam, szeretem a védelmi feladatot, nekem ez a hivatásom, a lényegem. Kiskunhalason szereltem fel a rendszerváltás hajnalán, később Sopronba kerültem, utána átvezényeltek Szombathelyre, majd ott megszűnt a hadiszállás, és börtönné alakították. Valójában én voltam az utolsó katona, aki elhagyta a területet. Majd Budapesten teljesítettem szolgálatot. Aztán öt éve leszereltem, és a polgármester asszony felajánlotta a Városházán a biztonsági szolgálatot. Elvállaltam, és már hatodik éve itt ragadtam. Peremartonban lakunk. Egyébként, Szolnokról jöttünk, párom is szolnoki, és ahogy engem átvezényeltek, a család is költözött velem együtt, majd végül Veszprémben fegyveres járőrként dolgoztam, így kerültünk végül Peremarton-gyártelepre. Közben felnőttek a gyerekek, és nagy örömömre, van egy 12 éves unokám is.
Vannak területek, amelyeket lőháton könnyebb megközelíteni
-Hogy viselték a gyerekeik az átvezényléseket, az otthon váltásokat?
-Őszintén? Nehezen! De elfogadták, normális dolog volt, hisz katonacsaládban nőttek fel. A nagypapa is katona volt, a sógornő és más családtag is, aki ott szolgált, ahova vezényelték. Meg kellett szokni. Ezt leszámítva, azért jó a hangulat a családban, vidám társaság vagyunk mi…
-Ha már a családban megszokott, vajon a gyerekei is követték a példájukat, ők is egyenruhát öltöttek?
-Nem. Két fiunk van, de egyikük sem akart erre a pályára lépni, őket nem vonzotta. Én viszont mindig szerettem, ma sem döntenék másként. Amikor Berhidára kerültem a Városházára, megdöbbentett, hogy az ügyfelek egy része nagyon csúnyán viselkedett. Nem volt ritka, hogy rugdosták az ajtót, üvöltöztek, fenyegettek, káromkodtak, és köpködtek. Emiatt szinte hetente jött ki a rendőrség. Ennek véget kellett vetni! Sikerült leszoktatni őket erről a viselkedésről, ma már ilyen nem fordul elő. Megtanultak normálisan, higgadtan viselkedni, ha a hivatalba jönnek, bármit is kell intézniük.
-A polgárőrség elnöke tényleg mindig elérhető?
-Igen, 18 éve 24 órás telefonos ügyeleti szolgálatot is magamra vállaltam. Saját telefonszámomat tettem ki a Facebookra így, ha bármi van, engem hívnak, még az éj közepén is felveszem. Olykor bejelentik, részeg fekszik az utcán, de olyan is volt, hogy a nagy hóesésben szóltak, egy beteg néninek sürgősen szüksége volna a szívgyógyszerére, így aztán lóháton mentem el a gyógyszertárba, más választásom nem volt. Ha hívás jön, segíteni, intézkedni kell! Meggyőződésem, hogy az egyenruhára mindenki reagál, csak nem egyformán. Akinek félni valója van, az fél ezért dühös, ha lát, akinek segítség kell, örömmel fogad bennünket. De egy biztos, mi alapvetően békés emberek vagyunk, nem kell tőlünk tartatani, mert épp az a célunk, hogy a közbiztonságot, a nyugalmat és a rendet szolgáljuk. Havonta részt veszek a Várpalotai Rendőrkapitányság értékelő ülésein, jó a kapcsolatom a rendőrséggel, és megelégedéssel tölt el, hogy jelenleg a bűnözési statisztikai adatokat tekintve, Berhida már jobb helyzetben van, mint Pétfürdő vagy Várpalota, olyannyira visszaszorult nálunk a bűncselekmények száma! Pár éve korántsem így volt, sokkal rosszabb képet mutattak a statisztikai adatok, és ezt a lakosság is érezte.
-Sokan legyintenek erre, pedig a valóságban is megtapasztalhatják, hogy békésebb lett a város. Persze, minden bűncselekményből egy is sok annak, akit érint…
-Nem is engedjük, hogy ez rosszabbra forduljon! A folyamatos járőrözésnek jelentős szerepe van a bűncselekmények visszaszorításában. Nyáron inkább a zajártalommal van gond, mert sokan hangos zenét dübörögtetnek az udvaron, megzavarva mások nyugalmát, de ezen sajnos, nem egyszerű változtatni. Aki másnap nem megy korán munkába, annak természetes a hajnalig tartó mulatozás, de végre már eljutottunk odáig, hogy többnyire sikerül mégis rábírni a bulizókat, hogy halkítsák le a zenét, legyenek tekintettel a szomszédjaikra! Persze, most is van olyan személy, akit nehéz jobb belátásra bírni, de azt is tudják, hogy milyen következményekkel jár, ha nem engedelmeskednek. Jól tudom, az ilyenek számára nem vagyok népszerű, sokan nem kedvelnek, és előfordul az is, hogy megfenyegetnek, néha még olyankor is, ha balesetnél segédkezem. Vannak olyan emberek, akiknek lételemük, hogy belekössenek valakibe, viszályt okozzanak. Aztán olyanok is, akik, ha nem tudnak a mi oldalunkra állni, akkor átállnak a másik oldalra. Pedig bárki jöhet polgárőrnek, szeretnénk is, ha többen lennénk, és szükség is van a munkájukra. Korábban nem fordultak elő köztünk, ma viszont 12 roma polgárőr tagunk van. Úgy vélem, ez óriási eredménynek számít, mert amint hallottam, egy-egy főként romák lakta településen sincs ekkora létszámuk, mint nálunk! És kiválóan megállják a helyüket, büszke vagyok rájuk! Igaz, nem mindig könnyű összhangot teremteni velük, de nem lehetetlen. Továbbra is szívesen látjuk a sorainkban azokat, akik egyetértenek az egyesület céljaival, tudnak viselkedni, elfogadják és képesek alkalmazkodni a szabályokhoz, tiszteletben tartják azokat. Nem az iskolai végzettség számít, hanem az, milyen ember, és legfőképpen az, akarjon tenni, dolgozni a közösségért, a telepőülésért. Fontos tudni, hogy a polgárőrség nem öncélú szervezet. Azért alakult, hogy a közösségért tegyen, mindannyiunk biztonságát szolgálja. Más kérdés, hogy ez olyan szervezet, ahol mi fizetünk azért, hogy dolgozhassunk. A tagdíjat be kell fizetni, de a munkánkért nem jár anyagi elismerés. Emiatt sokak szemében talán „fura szerzet” a polgárőr!
–Ez valamennyi önkéntes munkára érvényes, és az is tény, hogy egyre kevesebben vállalják be az ilyen és ehhez hasonló tevékenységet, holott nagy szükség lenne rá.
-Sajnos, mi is ezzel küzdünk. Az emberek dolgoznak, sokan több műszakban, másodállásban, gyermekeket nevelnek, túlterheltek, így nem szívesen vesznek a nyakukba még egy kötelezettséget. Én talán „egyedi eset” vagyok, mert nekem nem okoz nehézséget, hogy a szőlőhegyet pásztázzam, vagy készenlétben legyek, ha baj van, és kell a segítség. A feleségem pedig, ha telefonon keres, már meg sem lepődik, hogy megint a szőlőhegyet járom, vagy épp a mentőhelikopter mellett teszem a dolgom. Ahhoz is hozzászokott, hogy éjjel 2 órakor kiugrom az ágyból és elviharzom otthonról. Mindez hozzá tartozik a feladathoz. Vállaltam, és szeretem is csinálni, ő pedig megtanult ezzel együtt élni, sőt sikerült őt is bevonni. Mivel pedagógus, besegít az adminisztrációba és persze, ő is tagja az egyesületünknek. Büszke vagyok rá amiért nemrégen megkapta az Év Polgárőr Pedagógusa kitüntető címet.
-Együtt is szoktak járőrözni?
-Hogyne! Főleg, amikor épp senkit sem tudok elérni, akkor ő csatlakozik hozzám. Nem mondanám, hogy mindig kitörő örömmel, de megteszi. Volt idő, amikor számítottam a fiaimra, de mint mondtam, őket valamiért nem vonzza az egyenruha, polgárőrök sem akartak lenni. Pedig nagy szükség van a fiatalításra. Egyszerre akár tíz járőrt fel tudnék venni. Kerékpárost, motorost is, ha van hozzá képzettsége. És van még egy nagy vágyam — ami miatt nem győzöm írni a pályázatokat –, hogy egy hordozható újraélesztő műszerrel is ellássuk a járőrkocsit. Nagy segítség lenne, hiszen tűzesetben, balesetnél is segédkezünk, és szinte elsőként érkezünk a helyszínre, mert helyiek vagyunk. A defibrillátor készülék mintegy egymillió forintba kerül. Megint beadtam egy pályázatot, nagyon boldog lennék, ha végre sikerülne megnyerni! Addig nem nyugszom, amíg meg nem lesz, mert tudom, nagy hasznát vesszük! A munkánk ugyanis sokrétű: ebédet szállítunk időseknek, ha kell orvoshoz visszük az egyedülálló idős betegeket. Nem egyszer találkozhatunk olyan esettel, amikor nem részegség miatt fekszik valaki tehetetlenül az utcán. Biztos vagyok benne, hogy jó szolgálatot tenne az újraélesztő készülék.
A berhidai polgárőr csapat egy része, középen Pergő Margit polgármester és Kovács Attila elnök
-Említette az idősek segítését, sokan szorulnak erre Berhidán?
-Novembertől-márciusig a feladataink egyike, hogy figyeljük, melyik kémény nem füstöl, ahol idős emberek laknak, mert akkor intézkednünk kell. Ezen a télen négy-öt idős ember szorult segítségre. Köztük egy 80 éves, egyedül élő néni, aki nem került a rászorulók listájára, mert a nyugdíja kicsivel meghaladja azt az összeget, amelynél meghúzták a segély határát. Beszéltem a polgármester asszonnyal, és intézkedtünk. Az önkormányzat autójával odaszállítottuk a fát. Megdöbbentő volt látni, hogy mire odaért a segítség, a néni már leszedte a függönyt, hogy az ablakkerettel fűtsön be. De addig eltüzelte a szekrényeit, mindent, ami éghető volt. Elképedtem, hogy a 80 éves asszony könnyedén lekapta az autóról a hatalmas farönköt, hozzászokott a fizikai munkához! Nehéz szívvel hallgattam a szomorú élttörténetét. A fia a balatonfűzfői vegyi gyár robbanásakor vesztette életét, senkije nincs már, és még csak élelmiszer is alig volt a házában. Ezt nem hagyhattam annyiban, elkezdtem gyűjtést szervezni. és ennek köszönhetően rengeteg tartós élelmiszer érkezett, és nála csak én örültem jobban, hogy megtöltöttük a hűtőjét is. Azóta, ha erre jár és meglát, mindig mosolyogva integet… Már csak ezért is érdemes polgárőrnek lenni!
-Az önkéntes munkát csak szívvel-lélekkel lehet jól végezni. Gondolom, ezzel ön is egyetért?
-Teljes mértékben. Nem állítom, hogy nincsenek olyanok, akik azért állnak be polgárőrnek, hogy fölényeskedjenek másokkal, de az ilyen motiváció hamar felszínre kerül, és ezektől az emberektől hamar elköszönünk. Empátia és jószándék nélkül ezt sem lehet csinálni! Mi azért vagyunk, hogy segítsünk, és semmiképpen sem tisztünk a bíráskodás. Kezdetben voltak olyan szóbeszédek, hogy a polgárőr besúgó, de ma már tudják, hogy ez nem igaz! Nem tagadom, kezdetben engem is értek atrocitások, beköptek az autómba, vagy intézkedés során is megfenyegettek, mert közreműködtem az elfogásban. Ma már lecsillapodtak a kedélyek, mert tudják, nem miattunk, hanem a saját hibájuk miatt buktak le. Az emberek sokszor a tények megismerése előtt ítélkeznek. De bajba bárki bármikor kerülhet. Kár, hogy az emberek ítélkezők és érdektelenek lettek.
-Ez azért veszélyes, mert a gyerekek is rossz példát látnak maguk előtt. Mintha régen nem kellett volna tanítani az együttérzést…
-Ma már kell. Éppen ezért tartunk előadásokat a rendőrséggel együtt az iskolákban. Szeretnénk, ha felismernék, ki szorul segítségre, és miként tudnak ebben ők, gyerekek is segíteni, részt venni. Ma már tanítani kell, hogyan vigyázzanak, ne csak magukra, de egymásra is! Mi is itt élünk, jól ismerjük a helyi problémákat. A legtöbb baleset a felelőtlen, őrült száguldozások miatt van. Mintha minden agressziójukat a volán mögött élnék ki sokan! Mégis, állítom, és ezt biztosan sokan osztják velem, ma már sokkal biztonságosabb település Berhida, mint pár évvel ezelőtt volt. Nincsenek dorbézolások, családi leszámolások, amire korábban gyakori példa volt. Igaz, ahol túl sok, olykor 20-30 ember él egy fedél alatt – és vannak ilyenek! –, vagy egy telken, ott mindig előfordulnak konfliktusok, összezördülések, néha tettlegességig fajulva, de ezek többnyire a falakon túl, a családon belül maradnak. És ezekkel mi sem tudunk mit kezdeni. Nem bíráskodunk, a közbiztonságot szolgáljuk.
Kovács Attila Berhidáért KItüntetés átvételekor
-Említette, hogy fiatalításra, toborzásra van szüksége az egyesületnek.
-Mostanában rengeteg rendezvény is van, melyek biztosításában rendszeresen részt vesz a polgárőrség. Ha egyszerre több esemény is van a városban nem könnyű megszervezni, hogy mindenhol legyen megfelelő biztosítás. Most kevés emberrel is kénytelenek vagyunk megoldani. Hozzám fut be a riasztás, ha történik valami, és azonnal értesítem azokat, akikre az adott időpontban számítani lehet. Nem egyszer, előbb érkezünk a helyszínre, mint a rendőrség vagy a tűzoltók. Így történt, hogy a felgyújtott házból mentettem ki négy gyereket, a tűzoltók ezután érkeztek meg. Húsz év alatt sok tragédiát láttam, de sajnos, mindig van borzasztóbb! Olyan tűzhengert még életemben nem tapasztaltam, mint annál a tűzesetnél, amelyben a házban felhalmozott szemét égett! Hallottam róla, de rettenetes volt a valóságban megtapasztalni! Csak azt láttam, hogy az udvarban elindul a tűzláng, és szó szerint nyeli, falja fel a szemetet! Egyből berúgtam az ajtót, és kihoztam a házból a gyerekeket.
-Megvan még a saját lova?
-Sajnos, fel kellett adnom, mert túl sokba került a bértartása, ellátása. Tavaly eladtam. A lakótelepen ugyanis, nem tarthattam, bár megpróbáltam volna, de a szomszédok nem díjaznák! A kutyákat eltűrik, de egy ló! Sajnáltam, mert évekig voltam lovas szolgálatos. Van lovas tagozat Berhidán, próbáltam velük megegyezni, hogy ha már úgyis járatják a hátasaikat, csatlakozhatnának hozzánk, de nem volt rá fogadóképesség. Mégsem adtam fel a reményt, nagyon bízom benne, hogy lesz még a városban lovas járőrözés! Jó lenne, mert rengetegen laknak már a szőlőhegyen, és arrafelé csak terepjáróval tudok járőrözni, lóháton könnyebb lenne. Éves szinten 5000-5600 óra szolgálatot teljesít a polgárőrség, és alapvetően 15-16 főre lehet számítani. Nagyrészt a Berhidai Napokon vagyunk többen egyszerre jelen, amikor a rendezvények vannak. Az az egy hét nekünk igencsak felelősségteljesen telik.
-Egyértelmű, hogy korántsem könnyű, ám szép feladat polgárőrnek lenni. Mint arról szó volt, várják az új jelentkezőket. Milyen feltételeknek kell megfelelni?
-18 év felettinek kell lenni annak, aki segíteni szeretné a munkánkat. Nem kell megijedni, alapvetően ketten vannak mindig szolgálatban. Az új tagokat nem küldöm ki balesethez, sem tűzesethez, de tettlegességig fajuló veszekedésekhez sem, hiszen oda tapasztalt emberekre van szükség. Megvannak mindenhez a megfelelő embereink. Járőrszolgálatba, kerékpárosba bátran lehet jelentkezni! A legfontosabb, hogy szeresse a települést, ahol él, és akarjon tenni is érte. Én nem ide születtem, szolnoki vagyok, de ide sodort az élet, és úgy vélem, itt kell megtennem, ami tőlem telik! Már tizennyolc éve folyamatosan csinálom. Csak csendben jegyzem meg: néha nálam is elszakad a cérna, nagyon elegem lesz, de csak akkor, ha túlságosan összecsapnak a hullámok a fejem felett! Ám ez az érzés hamar elmúlik, és ott folytatom, ahol abbahagytam, mert úgy vélem jó dolog másokért tenni, adni, ami tőlünk telik! Egyébként, jó közösség a miénk, jó a hangulat a csapatban. Én 20 évig egyenruhát viseltem, jelentettem a feletteseimnek… Most ez kicsit visszájára fordult, de egészen másként működik, mert mi azért vidámak és lazák vagyunk, alkalmazkodunk az eseményekhez, és odafigyelünk egymásra is. Én pedig mindenképpen odafigyelek az egyesület tagjaira, érezniük kell a törődést, és bármikor ott vagyok, segítek, ha szükség van rám.