„Mindkét területen dolgozókra illik, hogy sokat kell dolgozni, de sok fölösleges szenvedés, áldozat árán, végül mindig sikerül. Ez azért vigasz. De csak a tudomány számára” – vonta le a következtetést az ünnepelteket köszöntő beszéde végén Pergő Margit polgármester. Berhidán július elején kettős ünnepről emlékeztek meg: a magyar köztisztviselők és kormánytisztviselők napjáról, valamint dr. Semmelweis Ignác Fülöp, az „anyák megmentőjének” születésnapján tartott, egészségügy napjáról.
Magyarországon 1997 óta ünnepeljük a köztisztviselők emléknapját. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete kezdeményezte, hogy az 1992. július 1-én életbe lépett köztisztviselői törvény napján országszerte ünnepnapot tartsanak. Ugyanakkor ezen a napon köszöntjük az egészségügyi dolgozókat is, a szintén 1992-ben született törvény alapján, amely Semmelweis Ignác, az „anyák megmentőjeként” tisztelt, magyar orvos születésének évfordulóját jelölte az egészségügy napjává. Így Berhidán is mindkét hivatás képviselőit ugyanazon napon köszöntötték a Városházán megtartott, zenés szórakoztató műsorral fűszerezett ünnepségen.
Pergő Margit polgármester – lévén jómaga is köztisztviselő – köszöntőjében utalt az emberek megítélésére: „A hivatalban az egyik oldalon ott áll a hivatalnok a másik oldalon ott állnak az ügyfelek. Az egyik így látja a dolgokat a másik úgy. Az bennük a közös, hogy mindegyik szeretne elégedett lenni a másikkal, ami komoly kihívást és egyre nagyobb problémát jelent mindkét fél számára. Ma hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni azokat a tulajdonságokat, amelyeket elvárnak a köz szolgájától. Nehéz pálya ez és az utóbbi időben kiszámíthatatlanná is lett, de most ez az a környezet, ahol dolgoznunk kell, és meg kell barátkozni a gondolattal, hogy ma a szolgáltató önkormányzatra van igény. Fontos tehát, hogy aki ide belép ne távozzon dolgavégezetlenül, akár hívták, akár magától jött, de az is lehet, hogy csak beszélgetni vágyott” – szögezte le.
Talán, mert ünnep volt, a város első embere nem tért ki a mindkét ágazatot sújtó nehézségekre — például a túlméretezett adminisztrációs elvárásokra, a szabályzás folyamatos, nehezen követhető változásaira, és még sok más problémára –, de egy gondolat erejéig említést tett a hivatalokkal kapcsolatban oly gyakran emlegetett „meggazdagodásra”, a korrupcióra. Ezzel kapcsolatban Méray Tiborral értett egyet, aki így fogalmazott:
„Kétféle pénz van. A magánpénz, amelyet mindenki úgy költ, ahogy a kedve tartja: elkártyázza, elissza, ellóversenyzi, elnőzi, elfiúzza, bankban kamatoztatja, a termelésbe fekteti be, a gyerekei között osztja szét, jótékony célra adományozza – az ő dolga. De a másik a közpénz, ami nem más, mint a dolgozó emberek jövedelmének adója – az szent. Aki ahhoz nyúl, az sokkalta vétkesebb, mint az, aki a Centrum Áruházban elemel egy pár zoknit. Egy valódi demokráciának kérlelhetetlennek kell lennie a közvagyon tolvajaival szemben. Piacgazdaság van, a magánszektor tárva-nyitva áll. Nem kötelező köztisztviselőnek, s még kevésbé miniszternek vagy országgyűlési képviselőnek lenni. De ha valaki az utóbbit, a közszolgálat útját választja, az menjen rajta egyenes derékkal, vagy tűnjék el!”
Az egészségügy napjáról megemlékezve, a polgármester asszony Semmelweis Ignácról fejtette ki gondolatait, kiemelve, hogy az „anyák megmentője” a lelkiismeretesség, a kötelességtudás és önzetlenség mintaképe. Pénzszerzés, dicsőség vágya sosem vezérelte. Éjjel-nappal rendelkezésükre állt a szenvedőknek. Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást. A hatalmas emberszeretet mellett kínzó felelősséget is érzett minden egyes beteg sorsáért. A szülőházak legelhagyatottabb páráiban is testvérét látta és ezeknek a nőknek sorsát személyesen a sajátjának érezte. De Semmelweis Ignác a kiváló klinikus, egyúttal kutató is volt. A betegágy mellett és a bonctanon tett megfigyeléseiből kiindulva következetes logikával, addig nem alkalmazott statisztikai módszerekkel jutott el a levonható következtetésig, amit talán előtte is sokan és sokszor sejthettek, láthattak már, de nem voltak képesek felismerni a jelentőségét, talán, mert Semmelweis képes volt új aspesktusból megközelíteni a problémát.
„Mindkét területen dolgozókra illik, hogy sokat kell dolgozni, de sok fölösleges szenvedés és áldozat árán, végül mindig sikerül. Ez azért vigasz. De csak a tudomány számára” – vonta le a következtetést beszéde végén Pergő Margit, megköszönve a helyi köztisztviselők és egészségügyi dolgozók munkáját, majd zenével folytatódott az ünnepség. A szórakoztató műsort vendéglátás és az ünnepeltek baráti beszélgetése követte.