Megünnepeltük településünk pedagógusait
„A jó tanár nem csak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben. S nemcsak tudását közvetíti – bár ez sem kevés – hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész. Életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó s eleven hidat épít az eszményi és a mindennap, az elvontság és a tapasztalás közé.” – idézte Gyergyai Albert tanár és irodalomtörténész gondolatait Lőrincz Máté, aki június 5-én, a Városházán megtartott bensőséges ünnepségen zenés irodalmi előadással lepte meg településünk pedagógusait.
Ma egy szép és nehéz hivatást ünneplünk – szögezte le Turcsányi Istvánné önkormányzati képviselő, a Humán Ügyek Bizottsága elnöke, aki a városvezetés nevében köszöntötte a berhidai óvodák és iskolák pedagógusait, szintén a kertet hozva példaként: „A pedagógusi munkát a csendes esőhöz lehet hasonlítani. A csendes esőhöz, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és később ezért aztán akár szárazság idején is képesek termőre fordulni.”
Ahhoz, hogy ez a sok kis magocska termőre forduljon közös munkára van szükség, ahol a társadalom, a család és a pedagógus csak együtt tudja betölteni feladatát – folytatta a gondolatmenetet — Jó lenne, ha e nagy csapat minden tagja egymást segítené, közös ügyünk, gyermekeink és rajtuk keresztül mindannyiunk jövője érdekében. A pedagógus lét nem csupán munkát jelent, hanem szellemiséget és egész életre szóló elhivatottságot. Az örök értékek továbbadása, vagy ha úgy tetszik, átmenekítése a következő generációkra a legszebb vállalások egyike, amit ember tehet.
Turcsányi Istvánné, aki maga is pedagógusként ment nyugdíjba, utalt a hivatás elavulhatatlan és vitathatatlan értékeire, arra, hogy az érzelmi intelligencia, a személyiség a jó pedagógus alapja. A pedagógus életforma ugyanis, nem csak egy foglalkozás, hanem egy életre szóló elkötelezettség a jövő nemzedékének oktatása és nevelése iránt. Hozzátette: Mindannyian tudjuk, hogy egy közösség értékét a benne élő, benne dolgozó tagok határozzák meg. Egy iskola értékét a benne tanító pedagógusok értéke adja. Ezért olyan fontos a tanárok személyisége, hiszen ők azok, akik utat mutatnak, és inspirálják a diákokat az általuk tanított tantárgy iránti szenvedélyükkel. De nem csak tantárgyakat tanítanak, hanem ők azok, akik a mindennapokban szinte láthatatlanul végzik feladatukat és a diákjaik lelkében élnek, alakítják, formálják gondolkodásukat, cselekedeteiket.
Sajnos, a pedagógusok idei ünnepét jelentősen beárnyékolja az a küzdelem, amit a megbecsülésükért, az oktatás helyzetének javításáért folytatnak, s ami hosszú idő óta sziszifuszi harcnak bizonyul. Emelkedett hangulat ide, ünnep oda, a méltánytalan körülményeket sem lehetett szó nélkül hagyni. — A pedagógusok munkája talán soha nem szólt ennyi küzdelemről, alkalmazkodó készségük, türelmük valószínűleg soha nem állt ki annyi próbát, mint napjainkban. A magyarországi tanárok immár több mint egy éve küzdenek, a helyzetük, és a közoktatás helyzetének javításért: érdemi bérrendezést és jobb munkakörülményeket szeretnének – fogalmazott a képviselő asszony, hozzátéve: Kívánom, hogy minden kollektíva tudjon összefogni, egy irányba haladni, egy mindenki által kívánt közös célért! S kívánom, hogy mindennapjaikat hassák át az apró örömök és sikerek. Naponta öleljék át szerető gyermekkezek, nézzenek fel rájuk ragyogó, hálás gyermekszemek és kapjanak a szülőktől elismerő szavakat. Mert kell az elismerés, kell a szeretet, hogy meg tudjuk vívni a hétköznapok csatáit! – mondta köszöntője végén.
Turcsányi Istvánné beszédét követően Lőrincz Máté zenés irodalmi előadása – ha rövid időre, de egészen biztosan feledtette a pedagógusokkal a napokon belül véget érő iskolaév fáradalmait, küzdelmeit és nehézségeit. Olykor meghatódtak, máskor buzgón bólogattak, felkacagtak, vagy együtt énekeltek kollégájukkal, hiszen mint kiderült, Mátéval egy csónakban eveznek: amikor épp nem művészeti előadó, ö is iskolában tanít. Többek között Füst Milán gondolatait is elhozta, aki így ír a pedagógus pályáról:
„Nem lesújtani kell a diákot, hanem felemelni. Épp ezért, akinek gúnyos, csúfondáros a természete, az ne menjen tanárnak! Magam tanáromtól tanultam majdnem mindent, ami bennem ér valamit: emberszeretet, hazaszeretet, becsületet, az igazsághoz való törhetetlen ragaszkodást.”
Bízunk benne, hogy kitartanak és a pályán maradnak mindazok az óvodapedagógusok, tanítók és tanárok, akikre a jövőben is számíthatnak a felnövő nemzedékek, akik nem csak előadják a kötelező tananyagot, hanem felemelik a diákot, s ahogy Füst Milánt a tanára, ők is ezzel a szellemiséggel bocsátják útra tanítványaikat, mert mindannyian csak így remélhetünk jövőt.
A pedagógusok munkáját, jelképesen egy-egy szál virággal köszönte meg Nyírő István alpolgármester, majd egy pohárka ital és sütemény melletti kötetlen beszélgetéssel zárult Berhidán a pedagógusnap.