Kiállítással és könyvbemutatóval ünnepelték a gyár centenáriumát
Napra pontosan, 1923. április 22-én indult meg a termelés az Ipari Robbanóanyaggyár paxit üzemében. A jubileum alkalmából idén április 22-én „A százéves gyár emlékei’ címmel kiállítás nyílt a Petőfi Művelődési Ház és Könyvtár aulájában, valamint a Peremartonért Egyesület könyvet jelentetett meg „Peremarton 100 éve” címmel, és egy magával ragadó ünnepséggel emlékeztek meg a gyár múltjáról, az egykor ott dolgozók közösségi életéről.
„A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől semmit nem követelhet” – idézte Jókai Anna szavait Némethné Závori Márta, a 30 éve alakult Peremartonért Egyesület elnöke a csaknem zsúfolásig megtelt színházteremben. Egykori dolgozók és leszármazottjaik, illetve a ma Peremartonban élők és más településekről is jöttek emlékezni. Vízvári Bea csellójátéka nyitotta meg a rendezvényt, majd verssel és mesével is tarkították. Az elnök a vendégeket köszöntve, a kiadvány megjelenésének körülményeiről is szólt pár szót.
„Ez a nap azért kiemelkedően fontos számunkra, mert 100 évvel ezelőtt a mai napon, 1923. április 22-én indult meg a termelés az Ipari Robbanóanyaggyár paxit üzemében. Az alapkőletétel 1922. március 6-án történt, és rá egy évre már komoly építményekkel dicsekedhetett a gyár és a lakótelep is. 29 vízvezetékkel és csatornahálózattal ellátott lakóépület, víztorony, pékműhely, konzumbolt, munkásfürdő, elemi iskola, tisztikaszinó orvosi rendelő is épült – sorolta — Az ötlet, hogy könyvet írjunk az Ipari Robbanóanyaggyár történetéről az egyesület tavaly februári közgyűlésén merült fel. Az 50. évfordulóra jelent meg a „Peremarton 50 éve” című könyv, amely 1970-ben az akkori igazgató, Szabó Gellért kezdeményezésére került nyomtatásba. Többen javasolták, vágjunk mi is bele, legyen egy Peremarton 100 című könyv is azért, hogy nyomot hagyjunk az itt élők emlékezetében – fogalmazott Némethné.
Bár az ötlet kiválónak tűnt, de mint mondta, elképzelésük sem volt arról, hogyan valósítsák meg, milyen tartalommal készüljön el a könyv, s főleg, ki oldja meg ezt a korántsem könnyűnek tűnő feladatot, mígnem meglelték a megfelelő személyt, Kiss Nikolettet. Az újságíró első körben egy kerekasztal beszélgetés megszervezését javasolta az egyesület tagjainak. Ezen a májusi találkozón várakozáson felüli volt a résztvevők száma, és a jó hangulatú beszélgetés, a múltban megélt egyéni és közösségi élmények felelevenítése óriási lendületet adott az elképzelésüknek, ekkor már tudták, jó irányba haladnak.
A centenáriumi ünnepségen a könyv szerzője, Kis Nikolett kiemelte: a beszélgetés során hamar kiderült, hogy a gyártelep speciális, zárt mivoltjából adódóan az itt élők számára korántsem csak egy munkahely volt, sokkal inkább közösségszervező erőt is jelentett. Azt is mondta, személy szerint is hatalmas élmény volt számára a kerekasztal beszélgetés, mert mlékeiket, történeteiket mesélve és hallgatva, hol az elérzékenyülés, hol meg a nevetés csalt könnyeket a szemekbe. Ezért is szerkesztette úgy a könyvet, hogy az bár a gyár múltját és az ipartelep jelenét is felvázolja, de legfőképpen emberi történetekről szóljon: az egykori gyár dolgozóiról, a közösségi életükről, valamint betekintést nyújtson a ma ott élők közösségi tevékenységébe is. Ezért a „Közösség az, ahol az egyik ember átöleli a másikat” című fejezetben egyrészt szerepelnek azok a tehetségek is, akik a lakótelepen születtek és jártak iskolába, majd másfelé sodorta őket az élet, de útjukat követve büszkeséggel gondolnak rájuk, hiszen hazai vagy nemzetközi sikereket értek el a sport, a tudomány vagy a művészetek terén. És természetesen helyet kaptak a ma itt élők, akik alkotásaikkal, közösségi munkájukkal a jelenben gyönyörködtetnek bennünket – fogalmazott az egyesület elnöke, aki hozzátette: hatalmas összefogás eredménye ez a könyv, hiszen az említett személyek felkutatásához is közösségi segítségre volt szükség, mégis, szinte majdnem biztos, hogy ezt a feladatot – bár a jószándék megvolt rá — a teljesség igénye nélkül sikerülhetett csak megoldani.
A Peremarton 100 című könyv borítóját, amelyen az egykori Ipari Robbanóanyaggyár látképe szerepel, Holányi Julianna festőművész alkotta, a belső oldalak fotóit pedig Forintos Imre készítette.
Olvashatjuk a könyvben Kálmán Andrásné Nagy Zsanett: A víztorony meséi című versét, amit a rendezvényen a szerző előadásában hallhattunk. Fésüs Éva részletet olvasott fel Szentiványi Kálmán: Sárga kezű leányok című könyvéből. Az író Peremartonban született, és 1934 és 1941 között ebben a gyárban dolgozott. A rendezvény a végén a kiadvány megjelenésében közreműködőknek, a támogatóknak és szervezésben oroszlánrészt vállalóknak, valamint a gyártelephez kötődő művészeknek, csoportok vezetőinek egy-egy könyvvel és jelképes ajándékkal, név szerint megköszönték az önzetlen segítséget és a részvételt.
A könyvbemutatót követően érdemes volt az aulában végig járni „A 100 éves Gyár emlékei” című kiállítást, amelynek sokrétű anyagát szintén a gyártelepen lakók segítségével gyűjtötték össze. Biztosan mindenki talált benne számos izgalmas, már rég elfelejtett tárgyat, emléket. A kiállítás e hét péntekig, április 28-ig még megtekinthető a művelődési ház nyitva tartása ideje alatt.
