Az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk
Az Ady Endre Német Nemzetisági Általános Iskola hatodikosainak nagyszerű műsorával, valamint az intézmény történelem tanára, Tamás György ünnepi gondolataival emlékeztünk meg a 175 évvel ezelőtti, a magyarság tudatában máig elevenen ható eseményekre a berhidai Városháza dísztermében. „A magyarság 1860 óta tekinti az 1848-49-es forradalomra való emlékezés ünnepét a sajátjának, és bár attól függetlenül, hogy a mindenkori kormánypolitika hogyan vélekedett, vagy mit gondolt erről, a magyarság ünnepnek tekinti ezt” — húzta alá beszédében Tamás György.
-Ha azt mondjuk: szemerkélő eső, Pilvax, egyetem, 12 pont, Nemzeti dal, Landerer nyomda, kokárda, Petőfi, vagy márciusi ifjak, és még hosszasan sorolhatnánk az emlékeket idéző fogalmakat, vagy amit a Székelyföldön hozzátesznek: Gábor Áron, Nyergestető — akkor mindannyiunknak az 1848-49-as forradalom jut eszünkbe – szögezte le az Ady Iskola történelem tanára. Majd arra is rámutatott, hogy Kossuth Lajos 1848 március 3-ai feliratú beszédében már a sorok közé rejtve, a következőket fogalmazta meg: az alkotmányos átalakításra szükség van, és ezt követelte a birodalom egész területére. Ráadásul, 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit, a Nemzeti dalt, a 12 pontot, ezért 1990 óta ezt a napot a magyar sajtó napjaként is tisztelik. A rendi államiság túl sokáig állt fenn. A Habsburg vezetésnek idő kellett ahhoz, hogy tudatosítsa magában, hogy nekik az is fontos, és az a jó, ha Magyarország békességben van. Lassan tanulták meg. másfél évszázad sem volt elég nekik, de amíg ezt tanulták, minden megnyilvánulást le akartak verni, amelyek nemzetiek voltak.
Tamás György a forradalom és szabadságharc szemben álló feleiről is szót ejtett: Mégis, kik álltak szemben 1848-ban? Nem csak az osztrákok és a magyarok, hanem mindkét oldalon sokkal többen voltak – emlékeztett. Osztrák oldalon ott voltak az oroszok, akik segítettek, de voltak finnek, horvátok, voltak Habsburg-párti magyarok, galíciai ukránok, délvidéki szerbek, felvidéki szlovákok, cseh önkéntesek, erdélyi románok és szászok. A másik oldalon, a szabadságért küzdők oldalán ott volt a magyar állam, a székelyek, a lengyel légió, a bécsi és német légió, valamint az olasz légió, és ha csak az aradi 13-ra gondolunk, elég széles a paletta, hiszen német, szerb, örmény, horvát nemzetiségek is voltak közöttük – sokan álltak egymással szemben. A magyar haderő, amikor a legnagyobb létszámú volt, körülbelül 150 ezer főt tett ki, és ebben a korban született az a kifejezés, ami más nép nyelvében nem lelhető fel, a magyar honvéd kifejezés, aki a hazáját védi.
A történelem tanár arra is felhívta hallgatósága figyelmét, hogy bár az 1848-49-es forradalom s szabadságharcot március 15-én ünnepeljük, mégis legfőképp az áprilisi törvények voltak azok, amelyek alapját adták a polgári Magyarországnak. Ezért az áprilisi törvényekre is emlékeznünk kell, s ezzel együtt a forradalomra, a szabadságharcra, mert ez az a nap, ami elindította a folyamatot, s alapját adta a jövő kifejlődésének. A törvények kiemelkedő fontosságúak voltak a társadalom modernizálásában, amelyek által lerakták a polgári Magyarország alapjait. Ezért fontos – hangsúlyozta — hogy a megemlékezés ne legyen üres megszokás, hanem váltson ki valamilyen reflexiót belőlünk, amely az egyéntől a közösség felé, a múltból a jelenen át a jövő felé tart – tette hozzá.
– A március 15-ei eseményeket elindító ifjakra mondhatjuk, hogy hevesek voltak, ám ezen ifjak hevessége győzött, és elindította a forradalmat, élén Petőfivel. Olyat tettek ők, amit napjainkban talán nem tennének meg: merték vállalni, és kimondani — akár életük árán is — azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak tartottak! A szabadságért harcoltak, és ezért bármire képesek voltak — emelte ki Tamás György.Úgy vélte, bármilyen politikai megfontolású kormányok váltják is egymást, egy „nemzeti minimumnak” mindenképpen léteznie kell a magyarságban. Mindegy, hogy milyen párthoz tartozunk, mindegy, milyen felfogásban hiszünk, mert 1848-49 is arra ad példát számunkra, hogy bármilyen különbözően gondolkodtak, mégis meg tudtak fogalmazni egy közös célt, mert fontos volt számukra a magyarságtudat, fontos volt az ország és az ország jövője! Ennek az összetartozásnak a szellemében kell megemlékeznünk, mint egy családhoz tartozóknak, amelynek tagjai bármennyire különböznek is, mégis összetartoznak, segítik és támogatják egymást – zárta ünnepi gondolatait az Ady Iskola történelem tanára.
Beszédét követően az intézmény hatodikos tanulói zenés irodalmi összeállításukkal idézték fel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit.