Emléknap a hazájukból elhurcolt magyarországi németek tiszteletére
Nem követtek el semmit, csupán – mint mindenki más – kényszerű részesei voltak egy világégésnek, a II. világháborúnak. Átrettegték és túlélték a bombázásokat, a letartóztatásokat, elszenvedték a háború minden borzalmát, elsiratták odaveszett szeretteiket, átvészelték a nélkülözést és éhezést, megismerték a félelem és megfélelmlítés minden formáját, és amikor végre elcsitultak a harcok, ők mégsem örülhettek a békének. Számukra nem jött el a felszabadulás napja, mert nemsokára ismét fegyveresek rontottak be otthonaikba, munkaszolgálatra hurcolták, vagy minden vagyonuktól megfosztva, elűzték őket. El kellett hagyniuk a házukat, szülőföldjüket, a hazájukat! Pedig egyetlen „bűnük” volt csupán: németek voltak. Itt születtek, itt keresték a boldogulásukat, mint bárki más, magyar állampolgárok, de német ajkúak voltak, és ezért kellett elhagyniuk Magyarországot.
Fagyos, szinte csontjainkig hatoló, metsző szél és hideg eső köszöntött ránk idén január 19-én, mintha emlékeztetni akart volna minket az 1946. január 19-ei rideg napra, amikor elkezdődött Magyarországon a második világháború utáni, igaztalan megtorlás a hazánkban élő német lakosság ellen.
A magyarországi németek kiűzetésének, elhurcolásának évfordulóján megemlékezést tartott a Berhidai Német Nemzetiségi Önkormányzat január 19-én, csütörtökön. Az emlékműsorban városunk mindkét német nemzetiségi nyelvoktató általános iskolájának tanulói részt vettek, akik német és magyar nyelven elmondott versekkel, valamint egy elbeszélés több szereplős feldolgozásával idézték fel a 77 évvel ezelőtt történt, tragikus eseményeket. A mindennapjaikat békében élő, mai tizenéves diákok számára talán nehezen érthető és még nehezebben feldolgozható azon tragédiák sokasága, ami egy rengeteg áldozatot követelő háborúban, és az azt követő dühödt, kíméletet nem ismerő megtorlások alkalmával történt, mégis az „Isten veled, édes hazám!” emlékműsorra lelkesen készültek, és remekül helyt álltak mind az Ady Endre, mind a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói.
Mint azt Ernhofferné Somogyi Ágota, a Berhidai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a résztvevőket köszöntve elmondta, a rendezvényt eredetileg a település közössége, a helyi szervezetek, vállalkozók és a lakosság támogatásával létrehozott, Együvé Tartozás Parkjába hirdették meg, ahol egy sziklába vájt márványtáblával állítottak emléket a magyarországi németek azon fájó időszakának, amikor sok ezer honfitársunknak kellett elhagynia otthonát. A zord időjárás miatt azonban a művelődési ház falai között tartották meg az emlékműsort.
A II. világháború utolsó szakaszában, néhány hét leforgása alatt, 30 ezer magyarországi németet hurcoltak el munkaszolgálatba, Oroszországba. Sajnos, a háborút követő hónapokban, években sem vonultak el a viharfelhők a német nemzetiség feje fölül, megkezdődött a német ajkúak kitelepítése az országból. Több mint 13 ezer embernek kellett elhagyni az otthonát, felszállni azokra a vonatokra, amelyek a mindenüktől megfosztott embereket, családokat távoli vidékekre vitte, ahol szinte a semmiből kellett felépíteniük egy új életet.
A németek kiköltöztetése, elüldözése már 1945-ben kezdetét vette, majd 1946-ban a magyarországi németek szervezett elhurcolása is megkezdődött az otthonaikból kényszerrel nyugatra telepített budaörsi vonatszerelvény elindításával. A II. világháború után, 1946 január 19-e és 1948 június 30-a között mintegy 200-220 ezer német nemzetiségű embert telepítettek ki Németországba. Mindenki, aki az 1941-es népszámláláson németnek vallotta magát, köteles volt Németországba költözni. Azonban néhány csomagon kívül semmit sem vihettek magukkal, magyarországi vagyonukat elvették. Mentességet csak úgy kaphatott bárki, ha tagja volt valamely demokratikus pártnak vagy szakszervezetnek. A kitelepítést csak 1949-ben törölték el.
2012 decemberében a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezte az Országgyűlésben, hogy Magyarországon legyen hivatalos emléknap a hazájukból kitelepített magyarországi németek emlékére. Január 19-i dátumot javasolták, mert ezen a napon vette kezdetét a német nemzetiségű lakosok túlnyomó többségének Németországba történő kényszerű, szervezett áttelepítése. Az elüldözött családok a kollektív bűnösség elvének áldozatai voltak, s ezen igaztalan vád nyomán fosztották meg őket a tulajdonaiktól, vagyonuktól, lakóhelyüktől és állampolgárságuktól. A 2012-ben megalkotott jogszabály lehetővé teszi, hogy méltó módon lehessen megemlékezni a magyarországi németek elhurcolásáról és elűzetéséről hazánkban.
Ez az emléknap jó alkalom arra, hogy a megtörtént szörnyűségek emléke ne vesszen el, és többé ne fordulhasson elő egy nemzet kollektív bűnössé nyilvánítása, jogfosztása, megaláztatása, üldöztetése és kisemmizése.