Hagyományőrző szüreti felvonulás és mulatság volt a hétvégén
Még az égiek is kegyesek voltak, hisz verőfényes, langymeleg őszi nap köszöntött ránk szombaton, az október 8-ára meghirdetett, idei szüreti felvonulás napján. Nemcsak eső, de erős szél sem zavarta meg az immár hagyományos rendezvényt. Idén is igen látványos volt a menet, jó volt látni a résztvevők lelkesedését és jókedvét, a szép számban lóháton, vagy lovaskocsikkal és traktorral érkezőket, és a csodaszép viseletbe öltözött néptáncosokat, no meg a megállóhelyeken is felemelő volt megtapasztalni a magával ragadó, jó hangulatot.
A hagyományőrző felvonulók a Katolikus Közösségi Ház előtt gyülekeztek kora délután, majd dobszóra indulva, a Kossuth utca felé vették útjukat, hogy a Kiskovácsi temető elágazása után több utcán végig menve, egészen a Petőfi művelődési házig vonuljanak. Onnan egy másik útvonalon visszatérve, végül a Városháza téren nagyszerű táncbemutatóval, vidám mulatsággal zárták a rendezvényt. Persze, a felvonulás során is több helyen megálltak, nem pihenni, inkább jó hangulatot vinni a környéken élőknek, akik finomságokkal várták a menetet. Cserébe az érkezők táncprogrammal kedveskedtek, így kicsit együtt mulathattak velük, aztán némi harapnivaló meg toroköblítő után, a felvonulók tovább folytatták útjukat. A látványosságon túl, a rendezvény fő attrakciója a megállóknál bemutatott, remekbeszabott táncprogramok voltak, amelyek fellépői — egyrészt városunk Nívódíjas Berhida Táncegyüttese, másrészt a vendégek, a Pétfürdői Nyugdíjasklub Muskátli Tánccsoportja – felelevenítették a hagyományos szüreti népdalokat és néptáncokat.
Októberben, a legtöbb településen mindig megélénkült, és szüretelőktől volt hangos a szőlőhegy, ahol jó hangulatban, egymással tréfálkozva, hangoskodva, énekelve dolgoztak a szőlőszedők. Az emberek együtt szüretelték a mézédesre érett gyümölcsöt, amiből az ízletes, jókedvre derítő borok készültek. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, majd a szekereken hazavitték a termést és a munkásokat, és megkezdődhetett a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás. A régi időkből maradt fenn a szokás, hogy ha a gazda jó volt a szőlőmunkásokhoz, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények négyágú szőlőkoronát készítettek számára, és azt felpántlikázva, kidíszítve a tisztelet jeléül átadták a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő munkásaival. A legtöbb településen a szüret végeztével sem pihentek, hanem bált szerveztek, amelyen a mulatság reggelig is eltartott.
Sok helyen a szőlőlopás-játék hagyományát is sokáig megőrizték a bálokon, és még az 1970- es években is a szüreti bál izgalmas része volt. A Berhidán élő, 93 éves Mészárosné Rozika néni mesélte, hogy településünkön is igen népszerű volt a szüreti bál, amelyen a kinevezett csőszlányok és csőszlegények feladata volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, díszítésként szolgáló szőlőfürtöket őrizzék. A mulatság folyamán ugyanis a bálozók titokban ezekről „lopkodtak”. Akit azonban az éber csőszök „lopáson” értek, megbüntették, pénzbírságot kellett fizetnie. Az így összegyűlt összeget a szervezők a bál rendezési költségeire fordították.
Bár a régi időket idéző bál elmaradt, a szüreti felvonulással és az azt kísérő néptáncbemutatókkal részesei lehettünk a szüreti hagyományok megőrzésének és ápolásának, amiért a szervezőket és a résztvevőket is köszönet illeti, mert sokan és sokat fáradoztak a megvalósításáért. Felemelő volt a kedves, mosolygó embereket látni, akik örültek, hogy együtt lehetnek, és jól érezték magukat egymás társaságában. (Fenti fotó: Status Quo Berhidán)
A szüreti felvonulás szervezői: a Berhida Táncegyüttes, vezetőjük Rózsás Tünde Tímea, a Berhidai Művelődési Ház és Könyvtár, valamint a rendezvény sikeréhez valamennyi résztvevő is hozzájárult, köztük: a Pétfürdői Nyugdíjasklub Muskátli Tánccsoportja, a Berhidai Lovasok és vendégeik, településünk civil hagyománytisztelői és a segítők: a Berhidai Polgárőr Egyesület, amely a vonulás útvonalát biztosította, és persze mindazok, akik a vendéglátásban részt vállaltak. Köszönet érte!