Ki vagyok, honnan származnak és kik voltak az őseim? – ezek a kérdések sokunkban felmerülhetnek, különösen akkor, ha keveset, vagy szinte semmit nem tudunk a felnőinkről. Szerencsére, a családfakutatásban ma már óriási segítséget jelent a világháló, amelynek korszerű eszközeit ismertette a múlt héten berhidai előadásában Sümeginé Hegyi Ilona Adelheid, aki számos megható történetet is megosztott hallgatóságával, és azt is elmesélte, mitől olyan izgalmas, az akár évszázadokra is visszanyúló gyökereink megismerése.
A múlt hét kulturális eseményei városunkban is az Országos Könyvtári Napok jegyében teltek. A gyermekeket és a felnőtteket egyaránt érdekes programok várták a Berhidai Művelődési Ház és Könyvtár mindkét épületében. Az apróságok kreatív foglalkozásokon ügyeskedtek, a felnőttek pedig a családfakutatásról, egészségük megőrzéséről szerezhettek ismereteket, valamint egy nagyszerű kiállítás keretében a természetfotózás szépségében is gyönyörködhettek. A családfakutatás modern eszközei című előadás nem csak azok érdeklődését keltette fel, akik keveset, vagy szinte semmit sem tudnak őseik származásáról — vagy azért, mert erről nem esett szó a családjukban, vagy azért, mert messzire elkerültek a szülőföldjüktől –, hanem azok is szívesen hallgatták, akiket érdekelnek az emberi sorsok. Sümeginé Hegyi Ilona Adelheid elsősorban gyakorlati tanácsokat osztott meg arról, hogyan lássunk hozzá, ha családfánk messzebbre ható gyökerei iránt érdeklődnénk, de a kutatások mögött számos sztorira is bukkanunk. Van például egy olyan internetes oldal, amelyen az 1700-as évektől kezdődően elérhetőek a régi egyházi, majd a későbbi éveket illetően pedig a világi anyakönyvi kivonatok fényképmásolatai. Ezenkívül a kivándorlási oldalakon, a családfát kutatva, rá lehet keresni a családnevekre. Egy név vagy évszám mögül pedig tragikus emberi sorsok bontakoznak ki, hiszen a mögöttünk hagyott évszázadokban gyakran járványok, háborúk és a szegénység miatti elvándorlások tizedelték a lakosságot, és nem volt ritka, hogy megszakadtak a családi kapcsolatok, nyoma veszett, vagy feledésbe merült a kivándoroltak családi köteléke.
Sümeginé azt is elmesélte, miért és miként kezdte el a családfakutatást. Miután férjhez ment, Lókútra költözött, egy olyan zsákfaluba, ahol az ott élők csaknem 300 évre visszamenőleg ismerték elődeiket, pontosan meg tudták mutatni, ki hol nyugszik a temetőben, és mivel a saját gyökereiről meglehetősen keveset tudott, szerette volna, ha a gyermekeinek az anyai családfáról is több ismeretük lenne. Így talált rá 2005-ben egy olyan Facebook csoportra, amelynek levelező fórumán profi és amatőr kutatók egyaránt megosztották ismereteiket, tapasztalataikat és a kutatásaik célravezető módszereit. 2010-ben megalakult a MACSE, Magyar Családtörténet-kutató Egyesület, amelynek tagjai elsősorban azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy segítsék azokat, akik a családjuk történetét szeretnék felkutatni. Hivatalos honlapjuknak ma már ezernyi követője van, ugyanakkor számos támogatójuk akad, akik számára ugyancsak hozzáférhető az adattáruk.
Az előadás során Sümeginé Hegyi Ilona Adelheid számos, torokszorító történetet is megosztott hallgatóságával, hiszen nemcsak innen, Magyarországról keresik sokan a felmenőiket, hanem — a jobb élet reményében — a távoli országokba, kontinensekre kivándorolt magyarok leszármazottjai is szeretnék megismerni a gyökereiket. Megrázó történetekre derül fény, hiszen azok közül, akik egykoron kivándoroltak Amerikába, vagy Brazíliába, sokan vagy nem élték túl azokat a körülményeket, amelyek – a reméltekkel ellentétben – várta őket, vagy a távolság miatt elveszítették a kapcsolatot a szülőföldjükkel és a rokonságukkal.
Akit érdekel a családfakutatás, sok segítséget kaphat a MACSE honlapján, valamint az említett Facebook csoportban ahhoz, hogy megtegye az első lépéseket.