Megfestett pillanatok Holányi Julianna kiállításán
Sok esztendős hagyomány, hogy a Berhidai Napok őszi programsorozat művészeti kiállítással indul. Ezúttal a több évtizede városunkban élő és alkotó festőművész, Holányi Julianna tárlatában gyönyörködhetnek a látogatók, amelynek ünnepélyes megnyitójára szeptember 8-án, csütörtökön este került sor a Berhidai Művelődési Ház és Könyvtárban. Képein olyan hétköznapian egyszerű részleteket tár elénk ünnepi díszbe öltöztetve, melyek mellett mi – átlagos szeműek – talán szótlanul elsétálunk – emelte ki a kiállítást megnyitva Pócsik József iskolaigazgató.
Mint megtudtuk, Holányi Juliannának ezúttal, nem kevesebb mint 151-edik egyéni kiállítására került sor, amit – Tamás Natali és Tamás Olívia magával ragadó, rövid zenei produkcióját követően — Pócsik József, a várpalotai Bartos Sándor Általános Iskola igazgatója nyitott meg. Beszédét Radnóti Miklós: Nem tudhatom című, a szülőföldet megidéző versének felolvasásával kezdte, mert – mint kifejtette – ebben a költeményben az emberi érzések egyik legszebbje, a hazaszeretet szólal meg. Egyszerűen bár, mégis fenségesen és szívbe markolóan. Majd párhuzamot vonva a vers és Holányi Julianna festményeinek üzenete között, hozzáfűzte: Ugyanúgy véli felfedezni e megkapó érzés sugárzását, amikor Holányi Julianna képeit szemléli. Árad belőlük a magyar táj tisztelete, szeretetteljes óvása, a csodás természet hétköznapi részleteinek ünnepi hangulatával. Amit a hazáról Radnóti szavai oly egyszerűen és mégis gyönyörűen tárnak elénk, e kiállítás festményeivel ugyanezt üzeni nekünk a festőművész, aki olyan attitűddel lép az alkotás palettája elé, hogy ünnepet állít a virágnak, a háznak, a hazai tájnak. A festményein a rácsodálkozás és a főhajtás egyszerre játszik fontos szerepet. Szinte kézen fog, és vezet minket életútjain, Enyedtől, az erdélyi havasokon át, az Alföldi és a Dunántúl egyszerű, mégis nagyszerűen csodás tájain. Képei mesék szavak nélkül — emelte ki Pócsik József.
Holányi Julianna termékeny alkotó. Művei szerte a világon, sok helyen díszítik lakások, otthonok, intézmények belső tereit, Kölntől, Budapesten és Enyeden át, Szöulig. Alkotói módszeréről pedig így emlékezik: „Szoktam mondani, hogy engem egy kép megfestése alkalmából három pozitív hatás ér. Az első, amikor rátalálok a témára, vagy a téma talál meg engem, ilyenkor vázlatokat készítek. Második akkor, amikor otthon a műteremben megfestem a témát. A harmadik akkor, amikor a kiállításon ugyanazt az érzést látom visszatükröződni a látogatók arcán, amit én éreztem. Sikerült egy szeretetsugarat küldeni.” – vallotta az alkotó.
Holányi Julianna realista látásmódú, de olykor impresszionista hatású tájképei mellett, szívesen alkot szobabelsőt, virágos vagy egyéb csendéletet. Akvarellt, pasztellt, akrilt és tust egyaránt értő kézzel használ, de bármelyikhez nyúl, üzenete a haza- és a természet szeretetéről vall.
Holányi Julianna a Maros partján fekvő, erdélyi városban, Nagyenyeden született. Édesapja tanár volt, az idén 400 éves fennállását ünneplő, nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, ahol ő maga is végezte gimnáziumi tanulmányait, majd a Kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. A művészeti hajlamiot, képességet, készséget a szüleitől örökölte, hiszen édesanyja még 96 évesen is csodálatos csipkéket készített, filozófia tanár édesapja pedig gyönyörűen hegedült. Egyetemi éveit Kolozsváron töltötte, képzőművészeti fejlődésében Székely Mihály és Szász Árpád kezdeti tanácsai irányították, de meghatározó szerepe Gazdáné Olosz Ella textilművésznek, a kollégium tanárának volt. Nagyenyeden elvégezte a három évfolyamos művészeti iskolát, majd Martonvásáron akvarell és kollázs mesterkurzuson csiszolta, fejlesztette tovább művészeti ismereteit. Művészeti tanulmányait követően kiemelkedően aktív művészeti korszaka vette kezdetét. Több hazai és nemzetközi művésztelep mellett, számos illusztráció és sok-sok, utazással egybekötött élmény várta az egész világon. 2013 szeptemberében az ENSZ New York-i központi palotájában a víz nemzetközi napja alkalmából nyílt egy kiállítás, ahol 110 ENSZ tagállam 322 művészének munkái voltak láthatók, s nagy megtiszteltetésként, köztük helyet kapott Holányi Julianna egyik akvarellje is. Elismerésének sorát több megyei, majd országos, gyakran első és második díj gazdagította, és a kaposvári Miniatűr Biennálé közönségdíja is színesíti. 2013-ban művészeti tevékenysége elismeréseként Berhidáért díjjal tüntették ki. Alkotásai számos kiadványt illusztrálnak, így az 1995-ös Bakony-Balaton kalendáriumot, az Új Horizont és a Jelen folyóiratokat, valamint Nagyenyed szóban, képben, a 123 vers Nagyenyedről című könyv és egyéb megyei kiadvány. Több könyvborító és útikönyv dicséri munkáját. 2013-ban önálló kiadvány készült az erdélyi Fehér megye szórvány templomairól készített tusrajz sorozatából. Ezt idén kiegészítették és újra kiadták. 2019-ben Kozma László Erdély száz szonettben című kötetét illusztrálta, ugyancsak tusrajzaival. Ezen munkáiból is láthatunk néhányat a kiállítás üvegszekrényeiben.
A múlt héten megnyílt művészeti kiállítás szeptember 23-ig tekinthető meg munkanapokon, 9 és 17 óra között a Kossuth utcai művelődési házban.