Idén a Városháza díszterme adott otthont az augusztus 20-ai rendezvénynek
„Az államalapítás, Szent István ünnepe – nekünk, magyaroknak – sohasem puszta emléknap volt csupán, hanem a hálaadás napja is egyben.” — mutatott rá ünnepi beszédében Pergő Margit polgármester az augusztus 20-ai városi ünnepségen.
Augusztus 20-án, Szent István napján a korábbi évekhez hasonlóan, idén is színvonalas ünnepléssel – többek között arató felvonulással és néptáncbemutatóval – készültek a szervezők és a fellépők. Most azonban a már régen áhított, felfrissülést hozó, délelőtti záporeső elmosta a műsor egy részét, hiszen a rendezvény a Városháza térről zárt helyre, a díszterembe szorult. De az aratódalok elhangzása, az új kenyér felszentelése ezúttal is az egyik legrégibb magyar ünnepünk megszokott hangulatát idézte. A Rokolya Néptánccsoport a számunkra életet jelentő búza betakarításának jelképével, aratókoszorúval érkezett, és aratóénekkel nyitotta meg a Szent István napi rendezvényt.
A Himnusz eléneklését követően településünk újonnan kinevezett plébániai kormányzója, Simon László atya – imádság keretében – megszentelte és megáldotta a nemzeti színű szalaggal átkötött, új búzából sütött kenyeret.
A továbbiakban a magyar állam születésnapját Pergő Margit polgármester köszöntötte ünnepi beszéddel. Nem hagyta szó nélkül, hogy ezen a napon számunkra két fontos esemény esett egybe: az oly régóta várt csapadék és a hagyományos ünneplés. Emiatt a szabadtéri produkciókat – amire lelkiismeretesen készültek a fellépők –, sajnos elmosta, de némi enyhülést hozott az eső. Ám nemcsak településünk ünneplése tért el a korábbiaktól, hanem — mint fogalmazott — az idei augusztus 20. a legkevésbé sem tekinthető megszokottnak az egymást követő Szent István napok sorjázásában. Történelmi mértékű aszály sújtja egész Európát. Több mint egymillió hektáron került veszélybe a termés egy része, az Alföldön vannak olyan területek, ahonnan nem lesz mit betakarítani. Tragikus év tehát 2022 a magyar agrárium számára. Évtizedek óta nem néztünk szembe ilyen mértékű aszállyal – mondta – A helyzet súlyos, nemcsak hazánkban, egész Európában. Volt már aszály Magyarországon, volt súlyos aszály is, de olyan még nem fordult elő, hogy hazánk egyes területein egyáltalán ne lett volna termés. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Európa termőterületeinek közel 50 százalékát sújtja a szárazság, akkor érzékelhetjük, mennyire kiterjedt problémával állunk szemben – mutatott rá a polgármester, hozzátéve: Az idei ünnepen talán még erősebben átélhetjük, hogy az ittlétünk — és egyáltalán a létünk, az, hogy van föld a talpunk alatt, amely ma is a mindennapi kenyerünket adja, van hazánk, amely ma is megvéd bennünket, és megtart magyarokat magyarnak, itt a Kárpát-medencében – valójában csoda.
Ez a csoda pedig szorosan összefonódik Szent István személyével, az ő jellemével és államalapító művével. Hiszen az az elemi gondolat, hogy lennie kell egy erős, független és gyarapodó Magyarországnak itt, a Kárpát-medencében, az ő álma volt és ez az az álom, amelyet több mint harminchat nemzedék magyarjai, köztük mi is, megörököltünk – fűzte tovább ünnepi gondolatait, így folytatva: Kellő alázattal és történelmi távlatból szemlélve, Szent István napja mindig is az önmagunk megbecsülésének, a saját magunk erejéből való boldogulásunknak az ünnepe volt. Hiszen első királyunk jelleme, jelleméből fakadó, apostoli és államalapító tette minden korban arra emlékeztetett bennünket, magyarokat, hogy nemcsak hazára leltünk itt, a Kárpát-medencében, hanem otthont is teremtettünk magunknak.
Arról, hogy miért a hálaadásé, a következőket mondta: Legelőször Szent László iktatta törvénybe Magyarország első szentjének ünnepét, mert vallotta, hogy hálával tartozunk neki a hitünkért. Majd XI. Ince pápa szentelt ismét ünnepnapot a nevének: hálából a szent király közbenjárásáért, amellyel megsegítette a keresztények török felett aratott győzelmét, Buda visszavételét. És így fonódott össze Szent István napja az új kenyér ünnepével is: amikor az aratók és mi mindannyian hálát adunk ezen a napon az aratás sikeréért, a búzával teli hombárokért, a mindennapi kenyerünkért. Ilyenkor nem csak ünnepelünk, hanem elismerésünket fejezzük ki azok iránt a hagyományosan csak „aratók” néven emlegetett emberek felé akiknek ez köszönhető.
A hálaadás napja pedig azt üzeni mindannyiunk számára – immár évszázadok óta –, hogy boldogságunk, boldogulásunk rajtunk múlik. Akkor jó, ha nem az elszalasztott lehetőségek, mulasztásaink következményei vonszolnak bennünket, hanem a céljaink, a vágyaink húznak egyre előrébb – fűzte hozzá zárásként Pergő Margit.
Az ünnepi műsor a Búzavirág és az Őszi Napfény Népdalkör összevont kórusa előadásában elhangzó aratódalokkal folytatódott, majd településünk polgármestere a megszegett, új búzából sütött kenyérrel megkínálta a jelenlévőket. Végül a Rokolya Néptánccsoport tagjai által kínált friss pogácsa, pohárka bor és üdítő elfogyasztása mellett baráti beszélgetéssel fejeződött be az idei augusztus 20-ai városi ünnepség. Talán mondanunk sem kell, hogy ekkorra az eső is elcsendesedett, majd végleg el is állt.