Tizenöt éves a berhidai Pere-rúzs
Mi mással is ünnepelhette volna másfél évtizedes születésnapját egy táncegyüttes, ha nem épp azzal, amit a legjobban szeretnek a tagjai – fergeteges színpadi táncokkal. Június 11-én, a Peremartoni Napon a Pere-rúzs tánccsoport fennállásának 15. évfordulója alkalmából egy, számos vendégfellépővel színesített, remekbeszabott zenés-táncos műsorral lepte meg közönségét.
A Pere-rúzs fergeteges kánkán táncbemutatója előbb született meg, mint maga a csoport, ugyanis tizenöt évvel ezelőtt, egy jól sikerült nőnapi műsort követően jött az ötlet, hogy május 19-én, apák napján illene a férfiakat is egy kedves bemutatóval köszönteni. A koreográfia szereplői akkor még nem sejtették, hogy a meglepetésnek szánt táncbemutatójuk olyan elsöprő sikert arat majd, hogy szereplőit egy tánccsoport megalakítására ösztönzik, és a tagok többsége még másfél évtized elteltével is, a saját és közönségük örömére, töretlenül folytatják a táncot. Turcsányi Istvánné a kezdetekre emlékezve elmondta:
– Két héttel, a láthatóan remekül sikerült nőnapi műsor után, Polgár Edit azzal az ötlettel állt elő, hogy meg kellene a férfiakat is köszönteni Ivó napon. Azt javasolta, szervezzünk egy bált, amelynek lehetne egy meglepetés műsora. No, de milyen legyen az a műsor, amire a férfiak is garantáltan felkapják a fejüket? Talán a kánkán! – vetette fel. Elnevettem magam, mert abban a pillanatban biztosra vettem, hogy ebből aztán nem lesz semmi, hiszen hogyan verbuválnánk mi össze olyan táncos kedvű lányokat és asszonyokat akik hajlandók lennének kánkánnal fellépni? Így aztán — gondolva, hogy úgysincs veszteni valóm, nyugodtan kijelentettem, hogy amennyiben lesz elég jelentkező a táncra, akár a kánkánt is betanítom! A szavamon fogtak, mert — nem kis meglepetésemre — három nap múltán Edit diadalittasan közölte: megvannak a táncosok kezdhetjük a próbákat! Alig hittem a fülemnek, kértem, sorolja a neveket! Kazóné Éva, Sümeginé Éva, Szakállné Erzsi, Silye Icu, id. Turcsányiné Mariska, Skobrákné Margit, Bagi Éva és persze, te! – válaszolta. – Megadtam magam: kezdődjék hát a buli!
Megszerveztük a próbákat, teljes erőbevetéssel, nagy lelkesedéssel elkezdtük tanulni a kánkánt, és hogy a férfiak ne fogjanak gyanút, ne kérdezősködjenek, otthon azt mondtuk, „intim tornára” megyünk.
-Lelkesek, jókedvűek és azt hiszem, nagyon bátrak voltunk! – folytatta Turcsányiné Póli — Teljes odaszánással készültünk a nagy napra, ami igen hamar el is érkezett. Még a bálon is figyeltünk arra, hogy ne keltsünk feltűnést, egyenként szállingóztunk ki a rendezvény helyszínéről, hogy a színházteremben átöltözhessünk a táncruháinkba. Majd, amikor kinyílt a kettősajtó, és megszólalt a jól ismert zene, majd’ kiugrott a szívünk a helyéről! A meglepetés hatalmas volt, ahogy a sikerünk is! Főleg azért, mert két, nálunk idősebb hölgy is — Skobárákné Margit és Turcsányiné Mariska velünk együtt táncolt.
– Az ominózus Ivó-napi bál után úgy vélték, hogy a céljukat elérve, be is fejeződik a színpadi karrierük. Csakhogy, az élet könyvében nem ez volt megírva! Úgy tűnt, sikerüknek híre ment a környéken, és még abban az évben nyolc fellépésre kaptak meghívást a közeli településekre, sőt, egy herendi versenyen is részt vettek, amelyről különdíjjal tértek haza. Ez igen bíztatóan hatott a csoportra, meggyőzte őket arról, hogy érdemes folytatni a táncot. Igaz, az első év után személyi változások is történtek: Margit, Mariska és Bagi Éva úgy határoztak, hogy átadják helyüket másoknak. Ezután csatlakozott a csoporthoz Veréb Piroska, majd később Fábián Reni, Rózsás Anitával pedig nyolc főre bővült a csapat. Nagyszerű 15 év, mintegy 150 fellépés van a hátuk mögött. A számos helyi szereplés mellett, gyakran kaptak meghívást a közeli, szomszédos településekre, valamint láthatta őket színpadon Balatonfüred, Balatonalmádi, Alsóörs, Herend, Várpalota, Balatonfőkajár, Balatonfűzfő, Csajág, Hajmáskér közönsége is, de meghívást kaptak az erdélyi Lövétére, és bemutatkoztak a sepsibükszádi falunapokon is. A táncok koreográfiái Nagy Richárd, Turcsányi Istvánné, Turcsányi Martina, Sümegi Petra és Fábián Reni nevéhez fűződnek.
A június 11-i, születésnapi rendezvényen a Pere-rúzs tánccsoport a legnagyobb sikert aratott táncaikkal nyűgözték le a közönséget. Nyitótáncuk a Monti csárdás volt, majd láthattuk a lányokat és a „fiúkat” is táncolni a népszerű Grease című filmből, az ABBA dalaira összeállított koreográfiát, aztán a harmincas éveket idéző időkbe repítettek minket az Ez tiszta Chicago című tánccal, végül a leglátványosabb, történetük kezdetét jelentő kánkán a kiválóan összeállított műsor fergeteges fináléjaként került színpadra.
Az évfordulóját ünnepló Pere-rúzs rendezvényén számos vendég fellépőnek is tapsolhatott a közönség. Több kiváló produkciót láthattunk a Magic Dance Sportegyesület ígéretes táncosaitól, valamint a két fiatal, roppant tehetséges táncos, Tasi Viktória és Takács Donáta Dóra lenyűgöző koreográfiáit, és nagyszerű volt a jól ismert dalokat Fésüs Éva, Gurcsóné Medve Erika, Molnár Brigitta és Plesz Zsolt, a Zenével Írt Történelem Egyesület énekeseinek remek előadásában hallgatni. Így vált ez a rendezvény nemcsak a Pere-rúzs, hanem az ének-zene és a tánc jó hangulatú ünnepévé is a Petőfi művelődési ház színpadán.
Még sok-sok ilyen felszabadult, táncos évet kívánunk a Pere-rúzs tagjainak!