Ez a „Föld Nemzetközi Napjának” egyik jellegzetes jelmondata, amely mindenkihez szól. Április 22-én a Föld napját ünnepeljük. Miért van erre szükségünk? Mert ez a bolygó a mi otthonunk. Nem csak a miénk, hanem őseink és utódaink lakhelye is, amit egyre inkább őriznünk, óvnunk és védenünk kell, nem egyszer önnön magunktól is, ha eltékozoljuk, elpazaroljuk, vagy még ennél is rosszabbat teszünk: megmérgezzük a természetes környezetünket.
Evo Morales, bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a Föld Nemzetközi Napjává nyilvánította, de az ötletet még John McConelli vetette fel 1969-ben egyik UNESCO konferencián. Így a Föld napját első ízben 1970 március 21-én tartották, ez a nap egyébként az északi féltekén a tavasz első napja. Bár nálunk egy hónappal előbb jegyezzük a tavasz beköszöntét, a természet teljes megújulása, mezőink, virágaink és erdőink csodálatraméltó pompája mégis ez idő tájékán bontakozik ki igazán. Nem kell hegymászónak, megszállott természetjárónak sem lennünk ahhoz, hogy megbecsüljük és élvezzük az ózondús levegő és a kristálytiszta víz éltető erejét, vagy megcsodáljuk, belefeledkezzünk és elmerüljünk a természetadta szépségekben.
S nem kell ökológiai szakértőnek lennünk ahhoz sem, hogy meglássuk és felfogjuk: egyre inkább pusztulásra ítéltük a Földünket. Pedig a létünk alapja az élővilág változatosságának a megőrzése. Közben az emberiség túlterjeszkedése agyonnyomja a vadvilágot. Egyre nagyobb és nagyobb területeket szakít ki magának, s veszi birtokba az ember, kiszorítva onnan az vad növény- és állatvulágot, pusztulásra és kihalásra ítélve meghonosodott fajokat, veszélyeztetve ezzel a természet évezredes egyensúlyának fennmaradását. Veszélyben vannak a beporzó rovarok, ezáltal a növények fennmaradása. Az emberi beavatkozással történő növény- és állatvilág megváltoztatása felbecsülhetetlen károkat okozott, s okoz a bolygónak, nem beszélve a levegő és a vizek szennyezéséről, a lebomolhatatlan szeméthegyekről, a föld szisztematikus kifosztásáról! Tagadjuk bár, de az emberiség telhetetlenné vált!
Hazánkban 1990 óta rendezik meg a Föld napját. Ilyenkor sokunkban felvetődik a kérdés: Tehetek-e én magam is valamit a bolygónkért? A válasz egyszerű: Tehetsz, s nem is keveset! Ültess fát! Zöldítsd a közvetlen környezetedet! Ne betonozz, hanem füvesíts, parkosíts! Termelj haszonnövényeket! A szerves anyagokat komposztáld, és közben éheztesd a kukádat! Vásárláskor kerüld a műanyagot, ha mégis előfordul ilyen a háztartásban, gyűjtsd szelektíven, hogy újra felhasználható legyen!
A közösségben szervezett szemétszedés nemes cselekedet, de önmagában már nem elég a Föld egyre mélyülő problémáinak megoldására. Cselekedni kell, és nem csupán az úgynevezett „megszállott” környezetvédőknek, hanem mindenkinek! És nem csak ma, a Föld Nemzetközi Napjának tiszteletére, hanem mindennap! Elszánt életmódváltásra van szükség ahhoz, hogy közös erővel tegyük meg a még megtehetőt a bolygónk védelmében! Ne higgyünk a szirénhangoknak, miszerint „kevés vagy te ahhoz!” mert, ha mindenki odateszi a részét, együtt nagyon sokat tehetünk!
Egyenként is sokat teszünk a Földünkért, ha a vigyázunk saját környezetünk rendjére, tisztaságára, szépítésére. Sokat teszünk, ha nem hordjuk ki a számunkra feleslegessé vált holmikat a természetbe — gondolván –, ha mi nem látjuk, másnak is láthatatlan lesz! Ne hagyjuk, hogy egyesek szemeteljenek, és mások szedjék össze helyettük, amit felelőtlenül elszórtunk! Ha nem dobod el, másnak sem okozol gondot! Ha fát ültetsz, unokáid egészséges levegőjéért is teszed. Ha virágot ültetsz, nem csak a saját, de mások örömére is szépíted a környezeted. Ha a természetben járva, csak csodálod és nem tönkreteszed az erdőt és mezőt, máris sokat, nagyon sokat tettél, te is kivetted a részed a bolygó védelméből.