Tavaly, a Régi idők elnevezésű kiállításra készülve, sokan keresgéltek-kutattak a nagy- és dédszülők hagyatékában, s az ódon, értékes tárgyak között, rengeteg réges-régi képeslapra is rábukkantak. Akkor merült fel, hogy azokból egy különálló kiállítás születhet. A begyűjtött, hatalmas anyagból a legérdekesebb darabokat kiválogatva és rendszerezve, a Berhidai Művelődési Ház és Könyvtárban kamarakiállítás nyílt március 18-án. A megnyitó résztvevői pedig Soponyai Ilona könyvtáros előadásából, sok érdekességet is megtudhattak a képeslap történetéről.
Nem oly régen még roppant népszerűek voltak a postai képeslapok. Így köszöntöttük távoli rokonainkat, barátainkat és ismerőseinket jeles napok, ünnepek alkalmából, vagy így küldtünk – nem kevés büszkeséggel — üdvözletet nyaralásaink, utazásaink helyszínéről. A digitális eszközök térhódításával azonban már majdnem teljesen leszoktunk róla, s legfeljebb már csak az idősebb korosztály él ezekkel a rövid szöveges, postai küldeményekkel.
Hogy mikor és hogyan terjedt el világszerte a képeslap, annak Soponyai Ilona könyvtáros járt utána. Kezdetben borítékba zárt leveleket küldtek egymásnak az emberek, majd az 1800-as évek derekán felvetésre került, hogy a rövidebb üzeneteket – olcsóbb bélyeggel ellátva –, akár egy nyitott levelezőlapon is elküldhetnék egymásnak. Mint minden újdonság – főként a levéltitok megsértése okán – ez a kezdeményezés is sokak felháborodását váltotta ki, ám pár éven belül mégiscsak elterjedt, mert a levélküldemények feléért feladhatták, így egyre népszerűbbé vált a levelezőlap.
Idővel arra is rájöttek, hogy ezekre a levelezőlapokra nem csak írni lehet, hanem rajzolni, festeni is, így 1870-től elkezdett kialakulni a teljes oldalt betöltő képeslap, amelynek igazi aranykorszaka 1901-tpl 1914-ig tartott. Késóbb a képeslapok többsége eredeti fotók alapján készült, s talán csak a fantázia szabott határt annak, mi minden kerülhetett rá ezekre az üdvölőlapokra. A háború alatt harctéri jeleneteket, de olykor az ellenséggel szembeni, gyűlöletkeltő, vagy hazafiságra utaló jeleneteket is ábrázoltak. Elterjedtek a politikai témájú, irredenta képeslapok is, némelyek tiltott darabokká váltak, mert megjelent rajtuk az aktuális politikai helyzetre való utalás.
Készültek viccesek is, amelyek kifigurázták a rendszert, de a propagandát és a reklámot is kiszolgálták. A huszadik század második felében nem kis iparággá fejlődött a képeslapgyártás. Rengeteg féle-fajta készült belőlük. A városképeken kívül, bármilyen alkalomra és bármilyen jellegű képeslapot be lehetett szerezni: a virágos és állatos képektől a viccesekig, óriási volt a választék. Magyarországon a 90-es évekig monopólium volt a képeslap nyomtatása, de később is csak kevesen vállalták fel a gyártását, aztán kezdett veszíteni a népszerűségéből.
Bár, még nem veszett ki teljesen, napjainkban már kevesen szánják rá magukat, hogy képeslapot küldjenek. Olykor ünnepekre, jeles alkalmakra még talán meglephetjük távoli szeretteinket, barátainkat egy-egy személyre szóló, és kézzel írott, postán feladott képeslappal, de erre már egyre kevesebben vállalkoznak, hiszen jóval gyorsabbnak, egyszerűbbnek tűnik az elektronikus üzenet, amit ugyancsak kedvünkre dekorálhatunk a rendelkezésre álló, digitális díszítésekkel.
Mégis, jó érzés visszatekinteni a régi időkre, s rácsodálkozni a letűnt korok népszerű darabjaira, amelyeken nagyszüleink, dédszüleink adtak életjelt magukról. Érdemes a kiállított képeslapokat végig böngészni, mert sok mindent elárulnak a múltról, elődeink világnézetéről, gondolkodásáról.
A képeslapok válogatása és rendszerezése Holányi Julianna festőművész munkáját dicséri, ahogyan köszönet illeti azokat is, akik a kiállítás idejére a művelődési ház rendelkezésére, és közszemlére bocsátották gyűjteményüket, féltve őrzött örökségüket!
A régi képeslapokból összeállított kiállítás április 3-ig várja az érdeklődőket.